Aszma hán a török népi irodalomban
Aszma hán a török népi irodalomban
Ali pasa felesége, Aszma hán szultán a török népi mesemondókat is megihlette, Iszmigán szultánként egy Krímben feljegyzett legenda (hikáje) női főszereplője lett. A történet szerint egy Iszmáil nevű, szegény sorból származó ifjú csodálatos álmot lát: megpillantja jövendőbelijét, Iszmigán szultánt. Mellesleg költői képességeket is kap, s a továbbiakban Karadzsaoglan néven verseket szerez és énekel. Hosszú kalandok után megtalálja, s a rangkülönbség ellenére feleségül kapja választottját. Ám röviddel a házasságkötés után egy félreértés folytán megátkozza és elhagyja őt, majd a hegyekbe bujdosik. Átka megfogan, Iszmigánt szörnyű betegség emészti, olyannyira, hogy szomszédai félelmükben lakóhelyéről is elűzik. Újabb kalandok után a két szerelmes találkozik, nagy nehezen egymásra ismernek, és tisztázzák a félreértést. Karadzsaoglan kigyógyítja asszonyát a betegségből, hazatérnek, s ettől kezdve boldogan élnek.114
114 Karadzsaoglan és Iszmigán Szultán. Közli Wilhelm Radloff, Die Sprachen der nördlichen türkischen Stdemme. VII. Theil. Die Mundarten der Krym. St. Petersburg, 1896, 297-323. Magyar fordítása: Karadzsólan és Iszmigán Szultán. Fordította Vaskó Péter és Sudár Balázs. Tiszavirág 4:1 (1995), melléklet.
354Számos efféle történet kering a török énekmondókról, az ásikokról.115 S minthogy ők egyúttal az alevi-bektasi (török népi-misztikus) közösségek szertartási zenészei is, nem csoda, hogy e legendáknak többféle értelmezése lehetséges. Néhány énekmondó esetében valóban alig többek a szerelmi kalandok bő lére eresztett, verses-prózai előadásánál. Ilyenkor az események nomád–félnomád környezetben játszódnak, a meghódítandó hölgyek pedig egyszerű pásztorlányok, akik kimondottan törökös neveket viselnek: Kara kiz (Fekete lány), Benli kiz (Szemölcsös lány), Elif gelin (Elif menyecske) vagy Jajla güzeli (A fennsík szépe).116 Máskor a történet misztikus tartalma a lényegesebb, a köznapi ember útja Istenhez. Ez esetben a szereplők jobbára kitalált figurák. Az egyszerű származású főhős költői-énekmondói – tehát varázslatos – tehetségével, időnként természetfeletti erők támogatásával szerzi meg választottját, aki sokkal rangosabb, mint ő. A hölgyek neve is erre utal: Sah Szenem, Aszli hán, Szelvi hán.117 Első pillantásra ebbe a sorozatba illik Karadzsaoglan és Iszmigán (Aszma hán) szultán története is, csakhogy a férfi főszereplő – a többi legendás ásikkal ellentétben – valóban létezett.
115 Az ásik-hikájékről: Pertev Naili Boratav, L'épopée et la “hikaye”. In: Philologiae Turcicae Fundamenta. II. Wiesbaden, 1964, 34-38.
116 Karacaog˘lan, Şiirler. Sajtó alá rendezte Müjgân Cunbur. Istanbul, 1993, 7. Ilhan Başgöz, Karac’og˘lan Türkmenistan’da: Milli Kültür 1979/4, 123-134.
117 Umay Günay, Türkiye’de aşik tarzi şiir geleneg˘i ve rüya motifi. Ankara, 1992, 100-107.
Törökországban az énekmondók között talán Karadzsaoglan neve a leghíresebb. Nem véletlen, hogy a század elején fellendülő irodalomtörténeti kutatások során az ásikok közül éppen az ő verseit adták ki először önálló kötetben.118 A későbbi vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a híres név legalább két személyt takar, akiket eggyé olvasztott a népi emlékezet. A későbbi, s talán a népszerűbb, a Kelet-Anatóliában nomadizáló Mamalu törzs énekmondója volt a 17. században. „1015-ben (=1606) engedélyecském íratott (értsd: születtem) / 85-ben (=1674) derekam megroppant / 1090-ben (=1679) sírom felett / köröz a bagoly, énekel a fülemüle” – vallja magáról.119 Karadzsa kizzel, Jajla güzelivel – s még jó néhány hölggyel – folytatott szerelmi kalandjairól hosszú történeteket meséltek Kelet-Anatóliában, Azerbajdzsánban, sőt még Türkmenisztánban is.
118 Sadettin Nüzhet Ergun, Karacaog˘lan. Konya, 1927.
119 Hüseyin Seçmen, Karacaog˘lan yaşami, sanati, şiirleri. Istanbul, 1983, 10.
A másik Karadzsaoglan a 16. század szülötte. Talán őt sejthetjük Latífí 1546-ban írott életrajz-gyűjteményének Kar’oglanja mögött.120 Költőnk neve ugyanis versei tanúsága szerint négy szótagúnak, Karadzs’oglannak hangzott, 355így Latífínál csak egyetlen szótag esik ki, ami viszont könnyen az időmérték rovására írható. Szejjid Lokmán Szúrnáméja (Az ünnep könyve) azonban, amely III. Murad szultán fiának 1582-es körülmetélési ünnepéről emlékezik meg, már félreérthetetlenül költőnkről beszél: „Ki furulyán (kaval) játszik, ki Karadzsaoglan énekével vidámítja szívét”.121 Gelibolulu Musztafa Ali pedig 1599-ben így ír: „... ha buták sokaságára akadnak, hogy elhitessék velük, amennyire tudják, hamisan így szólnak: E szavakat mi költöttük. Ha azonban szorult helyzetbe kerülnek, Karadzsaoglannak tulajdonítják őket... Hány ilyen ének (varszagi) van....”.122 S talán a mi emberünket említi Sáirnáméjában (Költők könyve, 1707) Ásik Ömer is: „Karadzsaoglan régi mese / Dallamát hanyagul kiáltják el / Mi nem tartunk költőnek efféle igricet (ozan)”.123 Ha már a muzsikánál tartunk, említsük meg Ali Ufki, egy lengyel renegátból lett udvari „zeneiskola-igazgató” 1650 körül keletkezett vers- és kottagyűjteményét is. Ebben ugyanis szerepel két Karadzsaoglantól származó vers, amelyek egyes vélemények szerint inkább a korábbi, mint a 17. század közepén még viszonylag névtelen kelet-anatóliai költőtől származnak.124
120 „Oly lehetetlen időket élünk / Nincs, ki megkülönböztesse az eget a kötéltől / A legbölcsebb értelem szempontjából jobbnak látja / Kar’oglan énekét a költők szavánál”; Latîfî tezkiresi. Sajtó alá rendezte Mustafa Isen. Ankara, 1990, 101.
121 Karacaog˘lan, i. m., 8.
122 Karacaog˘lan, i. m., 9.
123 Sadettin Nüzhet Ergun, Âşik Ömer, hayati ve şiirleri. Istanbul, é. n., 433. Az „ozan” kifejezés a 18. század elején már régen nem volt használatos, Ömer ezzel is Karadzsaoglan régiségére próbál utalni. A 16. századi Karadzsaoglan problematikájára: Cahit Öztelli, XVI. yüzyilda Karaca Og˘lan: Türk Folklor Araştirmalari 21:12 (1969) 5387-5388. Şükrü Elçin, Halk edebiyatimizda kaynaklar meselesi ve XVI nci asir ozani Karacaog˘lan. In: Uő., Halk edebiyati araştirmalari. Ankara, 1977, 297-324. U. Günay, i. m., 185-194.
124 Cahit Öztelli, Ali Ufki–Karacaog˘lan ve Istanbul: Türk Folklor Araştirmalari 21:6 (1969) 5308-5310.
E szemmel láthatóan híres, 16. századi Karadzsaoglant jól ismerték a hódoltságban is. Az 1588-89-re datálható Palatics-kódexben tíz verse olvasható, ami komoly népszerűség jele, mivel a többi költő csupán egy-két alkotással szerepel.125 E versekben semmi sem utal arra, hogy emberünk Magyarországon járt volna, sőt a harcokról sem esik szó. Ebben azonban nincsen semmi meglepő, az ásik versek nagy többségében nem találunk konkrétumokat.
125 A Palatics-kódexet Bécsben őrzik: Österreichische Nationalbibliothek, AF 437 (Flügel 2006). A verseket először Caferog˘lu adta ki, majd Şükrü Elçin tette őket közzé újra. Ahmet Caferog˘lu, Karacaog˘lan: Halk Bilgisi Haberleri 1929/11, 5-10. Ş. Elçin, i. m., 308-315. Elçin és Günay még számos verset tulajdonít neki, általában azon az alapon, hogy balkáni utalások találhatók bennük. Minthogy azonban a 17. századi Karadzsaoglan is járhatott a hódoltságban, e bizonyítás meglehetősen gyenge lábakon áll. A két költő verseinek szétválasztását Günay stíluskritikai észrevételekkel próbálja megoldani, kevés sikerrel. U. Günay, i. m., 185-214.
Éppen ezért érdemel különös figyelmet egy másik Karadzsaoglan-ének. Ez biztosan a szóban forgó poéta alkotása, minthogy egy 16. századi költők 356verseit tartalmazó antológiában olvasható.126 Érdekességét az adja, hogy Várad és a környező várak kifosztását, a lakosság fogságba hurcolását énekli meg, s még azt is tudtunkra adja, hogy mindez Szülejmán uralkodása alatt, Hüszrev pasa irányításával esett meg. A szöveg egyébként hosszú panaszkodás a nehéz körülmények miatt: „A német hegyek – kegyetlenek” – visszhangzik minden strófa végén. Várad (Varat) városa azonban aligha lehet a mai Nagyváraddal azonos, hiszen azt a törökök nem foglalták el Szülejmán idején. Kérdéses az is, hogy azonosítható-e a Déli-Kárpátok a „német” hegyekkel (Alaman daglari), minthogy az „Alaman” kifejezés kimondottan a német császárságot jelentette. Az egyetlen általam ismert irodalmi párhuzamban pedig a Duna a „német hegyeket” áttörve jut el Magyarországra. Az Alpok azonban sehogyan sem egyeztethető össze Váraddal, következésképp valamilyen tágabb értelmezéssel kell számolnunk. „Varat” Péterváraddal való azonosítása többé-kevésbé megoldja a problémát. Jóllehet e helyet a törökök következetesen Varadinnak nevezték, a rövidülés a vers számlájára is írható.127 A várat s a környező erősségeket Szülejmán 1526. évi hadjárata során foglalták el a törökök, s ebben Hüszrev boszniai bég is tevékenyen részt vett.128 Külön érdekes, hogy a vers sáros, ködös utakról, hideg fekvőhelyekről beszél, amely szépen összevág a török írók Pétervárad-képével.129 Ha a fenti érvelés helyes, akkor Karadzsaoglannak részt kellett vennie Magyarország meghódításában és a Mohács körüli időszak harcaiban, s minden bizonnyal Hüszrev bég seregéhez tartozott.
126 Közli: Ş. Elçin, i. m., 307-308. Magyarul: Kereszt és félhold (1526-1699). A török kor Magyarországon. Az Enciklopédia Humana Egyesület CD kiadványa. Főszerk. Szentpéteri József. Budapest, 1999. Leírása: Österreichische Nationalbibliothek AF 334 (Flügel 781).
127 A kérdéses sor így hangzik: „Varat’in kanda bag˘lari” (Várad kertjei vérben); a „Varat” szó tehát birtokos esetraggal van ellátva. Ha ez a Varadin-hoz járult volna, igen költőietlen alak jött volna létre: Varadin’in. Lehetséges, hogy a költő nyelvérzéke már a Varadin alakot önmagában is esetraggal ellátottnak érezte, a két esetragot pedig soknak találta, a szót ezért kurtította meg. Végezetül pedig az sem lehetetlen, hogy egy esetrag nélküli Varadin forma áll a szövegben, amelyet a közreadó félreértelmezett. A kézirat hiányában a kérdés nem dönthető el.
128 A hadjárati napló szerint elfoglalt egy „kisebb váracskát” (Ireget), majd megjelent Pétervárad alatt, de a főseregtől elszakadt, s Miháloglu Mehmed béggel egyetemben a környék pusztítására indult. Török történetírók. I. Fordította Thúry József. Budapest, 1893, 307-308.
129 A hadjárati napló szerint a Pétervárad körüli utak „szorosak és nehezen járhatók”. Esett az eső VII. 14-én, X. 3-án és 4-én is. Török történetírók, 307, 321. Az 1529. évi hadjárat naplója ugyancsak a rossz utakra panaszkodik, ahol az igásjószágok pusztulnak (i. m., 345).
E hosszú kitérő után térjünk vissza Karadzsaoglan és Iszmigán szultán történetéhez! Vajon melyik Karadzsaoglanhoz köthető? Az összes többi, kelet-anatóliai Karadzsa-oglan-legendával szemben ez a változat a birodalom nyugati végéből, a Krímből került elő. Wilhelm Radloff bukkant rá a 19. század 357végén, egy szerinte legalább százéves, tehát 18. századi kéziratban. E változat abban is eltér a többitől, hogy míg azok nomád környezetben játszódó szerelmi kalandok, itt előkelő hölgy a főszereplő, állattartásról pedig szó sem esik. Megtudjuk viszont, hogy Karadzsaoglan belgrádi, s gyermekkorára emlékezve énekli – saját neve alatt – a feljebb már említett „Duna”-éneket: „Édenhez hasonló a föld tavasza, mikor rőt rózsája nyílik a Dunának....”.130 A versben ugyan Belgrád, Várna és Vidin vára szerepel, de ez nyilvánvalóan kései, a legenda 18. századi keletkezését igazoló aktualizálás, mivel a korábbi változatban Esztergom, Buda és Belgrád neve áll.131 A legenda észak-balkáni ismertségét mutatja az a tény, hogy egyik betétdalának változata megtalálható egy szarajevói kéziratban, sőt talán Balassi „Minap mulatni mentemben” kezdetű, törökből fordított énekével is kapcsolatba hozható.132 A fentiek fényében nem kétséges tehát, hogy legendánk főszereplője a 16. századi Karadzsaoglannal azonosítható.
130 W. Radloff, i. m., 305-306.
131 Köprülü a 16. századi Ökszüz Ásik nevével közli, akinek hódoltsági kapcsolatairól semmit sem tudunk. M. Fuad Köprülü, Türk sazşairleri. II. Istanbul, 1940, 30-31. Eszerint a Duna „Magyarországon (Engürüsz ili) keresztül nyit utat”, „Köszönti Esztergomot, Budát, s Belgrád felé veszi útját”. Nihat Sami egy Kul Mehmed nevével jegyzett változatot ismer. E költő járhatott Budán, minthogy apja, Kara Üvejsz budai pasa volt 1578-80 között. Hasan Eren pedig Ökszüz Alinak tulajdonítja. (Ilyen költőt nem ismerünk; Ş, Elçin, i. m., 306.) A verset a 20. század elején még az al-dunai Adakalén is ismerték, Kunos Ignác gyűjtötte egyik változatát. (Kúnos Ignác, Ada-kálei török népdalok. Budapest, 1906, 315-17). Magyarul: Szenvedélyek tengere (A török költészet antológiája). Válogatta és szerkesztette Hazai György és Árpád Imre. Budapest, 1961, 88. A verset Kónya Lajos fordította.
132 Hamdi Hasan, Saray-Bosna kütüphanelerindeki türkçe yazmalarda türküler. Ankara, 1987, 453. Az ének Balassi-kapcsolataira: Sudár Balázs, Egy Balassi-vers török háttere (Minap mulatni mentemben...): Keletkutatás 1995. ősz, 67-79.
E hódoltsági költőről formálódó képünket egészíti ki Aszma hán személye is. A háremben többé-kevésbé elzártan élő szultáni sarj csak valamilyen egészen különleges, a palota berkein túlmutató esemény révén válhatott híressé a köznép körében. Ilyen lehetett az Ali pasával kötött házasság, ami igencsak felizgatta a kedélyeket a hódoltságban. A budai beglerbég ugyanis nyilvánosan, a polgárok nemtetszésétől kísérve, maga is sírva bocsátotta el korábbi feleségét. Ekkor kaphatta szárnyra a hírnév Aszma hán nevét, aki egyébként sohasem járt a hódoltságban. A két nevezetes személy – a költő és a szultánlány – története talán a 17. században olvadt eggyé, s a 18. század végére készen állt Karadzsaoglan és Iszmigán szultán általunk is ismert legendája. Aszma hán valós történetéből azonban e munka semmit sem őrzött meg – csak a nevet kölcsönözték tőle.
*
358Végezetül kedves kötelességünknek tartjuk köszönetet mondani azoknak a kollégáinknak, akiknek segítsége nélkül ez a dolgozat nehezen készülhetett volna el. Mindenekelőtt Szentmártoni Szabó Gézának, aki a témát figyelmünkbe ajánlotta. Azután Hegyi Klárának, Dávid Gézának és Pálffy Gézának, akik többször segítettek ki bennünket egy-egy jó ötlettel vagy levéltári adattal, amikor munkánk valamelyik homályos pontnál megrekedni látszott. Teke Zsuzsának, aki mindig a legnagyobb készséggel állt rendelkezésünkre, ha az olasz források értelmezésének problémáival fordultunk hozzá. Végül, de nem utolsósorban, Tóth Endrének, aki a bizánci koronákkal kapcsolatban szakirodalmi tanácsaival és fénymásolatok átadásával támogatott bennünket. Valamennyien fogadják hálás köszönetünket.
