1.3 A szembenálló erők: a tüzérség
1.3 A szembenálló erők: a tüzérség
„... a vár nehezen megközelíthető magaslaton fekszik, és a réshez való utat hegynek fel aknák segélyével kell kierőszakolni, és ... a várat ágyúkkal csak gyengén lehet lövöldözni. Eszerint az ellentálást inkább tudománnyal és a hadi művészet szellemével, mint a csapatok túlnyomó számával kell majd legyőzni, ...”.18 Cornaro ezen értékelése, mint oly sokszor, most is a körülmények alapos ismeretén és a jó helyzetfelmérésen nyugodott. Hogy a valóságban az események némileg más irányt vesznek majd, mindenekelőtt szavai első részét illetően, és az aknászok tehetetlensége folytán a védelem” megpuhításának” oroszlánrésze a tüzérségre hárul majd, azt a derék velencei követ előre nem tudhatta. Abban persze semmi meglepő nincs, hogy a siker így sem maradt el, hisz a korszak tüzérsége mindazon eszközökkel és ismeretekkel rendelkezett, amelyek megfelelő irányítás mellett lehetővé tették számára a kulcsszerep betöltését bármely várostromban.19
18 Bubics, 175. o. Cornaro júl. 30-i jelentése.
19 Domokos, 75-88. o.
Marsigli az 1684-es kudarc tanulságait elemezve kiemelte a tüzérséggel kapcsolatos hiányosságokat.20 Kifogásolta a lövegek minőségét, mivel azok – feltehetően a rossz öntés következtében – gyakorta megrepedtek, felrobbantak. E téren valószínűleg lényeges változások történtek 1686-ra, mivel ilyen jellegű problémákról a forrásokban alig-alig olvashatunk.21 A lövegek számában is jelentős növekedés tapasztalható, az 1684-ben felvonultatott 120 darabnak22 1686-ban legalább a másfélszeresét vonták össze. Ezek a számok azonban mit sem érnek az ellenfél erejének ismerete nélkül, ezért megkísérlem a törökökével összevetve vizsgálni a császári tüzérség összetételét, minőségét.
20 L. a 76. sz. jegyzetet.
21 Jelentések, 729. o. „Auss dem Kayserl. Feldlager vor Ofen”, júl. 14. Ezzel szemben Károlyi, 272. o. 3. sz. jegyzete ennek az ellenkezőjét bizonyítja a „Hadi regisztratúrára”és Schmettau jelentéseinek júl. 11-i mellékletére hivatkozva.
22 Magyarország hadtörténete. Főszerk.: Liptai Ervin. Budapest, 1984. I. köt. 311. o. (a továbbiakban: Liptai)
