5.8.2 A megosztott tűzrendszer, és alkalmazásának korlátai
5.8.2 A megosztott tűzrendszer, és alkalmazásának korlátai
A megosztott tűzrendszer alkamazásának lehetőségeit a helyi tényezők határozták meg. A nagy kiterjedésű parallelekben szétszórtan elhelyezett, és az eltérő feladatok szerint megszervezett ütegekkel Vauban ezt a kérdést viszonylag egyszerűen meg tudta oldani. Annál is inkább tehette ezt, mivel többnyire korszerű erődöket kellett megostromolnia. Buda esetében azonban a tüzérség hatásfokát 73alaposan lerontotta a védelem bármely pontjára irányítható kereszttűz hiánya. Ennek oka azonban nem a korszerűtlen harcászati elvekben, hanem a terepviszonyokban keresendő. A támadásra kijelölt frontszakaszok ugyanis sem elegendő teret, sem elegendő magasságkülönbséget nem nyújtottak a valóban hatásos kereszttűz létrehozására. Másfelől az ott létesítendő árkokban nem lehetett eléggé széttelepíteni az ütegeket. Feltehetően ez is közrejátszott abban, hogy az arra kevésbé alkalmas pontokon is enfilir-ütegeket állítottak fel (mint pl. a Kis-Svábhegyen).
A parallelekben kialakítandó megosztott tűzrendszert és a célok ellen közelről fenntartandó kereszttüzet azonban bizonyos szempontból feleslegessé tette az a körülmény, hogy a Vár nem rendelkezett sem külső védművekkel, sem korszerű bástyákkal. Így azonnal megkezdődhetett a réstörés. Ezáltal, illetve részben a védők lövegeinek viszonylagos fedezetlensége folytán147 egyben megvalósult a demontírozás is. Ennek eredményeképpen szó szerint kilőtték a török tüzérség alól a falakat.148
147 Legalábbis a korszerű erődök tüzérségének elhelyezéséhez viszonyítva fedezetlenek.
148 Bubics, 214. o. Gergely örmény vallomása.
Az említett okokkal magyarázható, hogy a Vauban által különböző feladatokra beállított ütegek itt nem különülnek el egymástól. A források szerint ostromlövegekből álló ütegek többsége csaknem minden esetben a gyalogság rohamát készítette elő tevékenységével. Ritkán olvashatunk kizárólag demontírozás végett létesített lövegállásokról.149
149 Ilyen pl. az aug. 6-án, a Veli bég rondellán (11) levő török üteg ellen létesített lövegállás.
Megfigyelhető, hogy egy-egy ütegben rendszerint csak kevés számú - 2-6, ritkán 8 db - löveget állítottak fel. Ha viszont ennél többet, úgy az üteg ágyúi egyszerre több pontra lőttek.150 Mindezek ellenére a harcászatban még jól érzékelhető a korábbi gyakorlat amely a feladatok végrehatását kíméletlen és tömeges ágyúzással kívánta elérni. A módszer legfőbb eszköze, a királyüteg, viszont már szinte teljesen eltűnt - talán csak a Retek utcai tekinthető annak -, és mint láttuk, a tüzérséget kis lövegszámú csoportokban állították fel. Itt tehát egy hagyományos módszer párosult egy korszerűbb technikai elemmel.
150 Utalnék itt a júl. 10-11-én felállított két kilencágyús, vagy a Retek utcai ütegre, illetve a naphegyi redoute-ra (Diarium, jún. 23.).
Az elmondottak alapján azt állapítottam meg, hogy a keresztény tüzérség Buda ostrománál főként helyi körülményektől kényszerítve, s csak esetenként harcászati megfontolásokból alkalmazott nem egészen korszerű módszereket. A fentebb mondottak miatt lehetősége sem nyílt a nagyhatású lövésfajták (enfilir, illetve ricochet lövés) végrehajtására. A megosztott tűzrendszer korlátai azonban megnövelték az egyes célpontok leküzdésének időtartamát. Ezért érthető, hogy a paralleleken kívül is nagyszámú üteget állítottak fel, részben a kereszttűzhatás erősítésére, részben az ütegek közti alacsony szintű funkcionális megosztás ellensúlyozására. Ezzel magyarázható továbbá a tömegtűz erejének kihasználása is.
Végső soron a keresztény tüzérség harcászati lehetőségei Buda ostrománál korlátozottabbak voltak mint amilyet korszerű eszköztára megengedett volna. Ez kihatott a gyalogsággal való együttműködésre is. Mert bár összességében megfelelt 74a kívánalmaknak, és képesnek bizonyult a reá háruló feladatok megoldására, mégis jó néhány esetben nem tudta megteremteni a gyalogság előrenyomulásának feltételeit. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a késedelemért legalább ennyire felelős az aknászok csődje is. Emiatt a keresztény tüzéreknek a vártnál jóval nagyobb erőfeszítéseket kellett tenniük a kitűzött célok eléréséhez.
