A SZULTÁNI HADSEREG ELINDULÁSA A MAGYARORSZÁGI HADJÁRATRA ÉS BUDÁNAK OSTROMA A HITETLENEK RÉSZÉRŐL
445A SZULTÁNI HADSEREG ELINDULÁSA A MAGYARORSZÁGI HADJÁRATRA ÉS BUDÁNAK OSTROMA A HITETLENEK RÉSZÉRŐL
A szultáni hadjáratra kijelölt iszlám sereg összegyülekezéséig a főszerdár1 őfelsége néhány napig az Edirne közelében lévő táborhelyen, a Kemál csajiri nevű zöld mezőn időzött és várakozott. Ezután az egész egyistenhívő sereggel felkerekedett és Istenben bízva Belgrád irányába meglengette az indulás zászlaját. Az út során az a félelmetes hír jutott az iszlám sereg fülébe, hogy a német hitetlenek mindahány keresztény uralkodótól igyekeztek segélycsapatokat szerezni, nagy sereg és hadianyag előteremtésén fáradoztak, s az általuk összegyűjtött és kiállított hatalmas seregekkel redzseb hó 25-ik napján2 megkezdték Budavára ostromát.
1 Értsd: Szulejmán nagyvezír.
2 1686. június 17.
Mindnyájukon zavar és aggodalom lett úrrá, és igyekeztek, hogy minél előbb a vár segítségére legyenek. Sevvál hó 2-ik napján3 a Budához mintegy három-négy óra távolságban lévő Hamzabég4 állomáson verték fel a sátrakat. A nagyúri sereg5 összes vezetőjének [részvételével] azonnal tanácsülést tartottak a nagyvezír színe előtt, s mivel úgy látták jónak, hogy megpróbálnak a várba némi katonát bejuttatni, a főszerdár őfelsége a nagyúri sereget mintegy félórányira hátrahagyta és némi válogatott lovas csapattal kivonult és Buda előterében ügyesen megszemlélte a keresztények táborát. Mivel a reményvesztett átkozottak ostromsáncaik négy oldalán mély és széles árkokat ástak és szilárd védműveket emeltek, s [így] az iszlám sereg támadásának útjába erős akadályokat állítottak, az előhadban lévők és egyéb hitharcos katonák, kiknek természetes adottsága a bátorság és a vakmerőség drágaköve, leereszkedtek a vallás ellenségének sáncaihoz közeli térre és rátámadtak a hitetlenek előhadára. Ügyes igyekezettel számos fejet és nyelvet szereztek közülük. Mivel aznap már közel volt az este és fölöttébb kevés idő maradt, úgy határoztak, hogy a harcot és a csatát általánosan elhalasztják, azt az éjszakát ott töltik el, és másnap a vallás ellenségének sáncaira támadnak.
3 1686. augusztus 22. A dátum pontatlan, mert a török felmentő sereg már augusztus 12-én elérte Érd térségét.
4 A mai Érd helyén állt Hamza bég palánkja.
5 Értsd: a portai zsoldosokat.
A hit ellensége a várat teljes igyekezettel mindenfelől ostrom alá vette és ez ideig kapuit és falait ágyúval és bombával éjjel-nappal rombolta. Az ostromlott muszlimok pedig eközben a védelemben mellőzték az alvást és a pihenést, s a harcban és a küzdelemben megtették azt, ami az emberi erőből telik.
Mikor a vallás ellensége átlátta, hogy az egyistenhívő sereg a támadási lehetőséget 446megmutató portyájával mindenfelé kivetette a felderítés hurkát, attól félve, hogy az iszlám sereg az Ova-kapuval6 szemben, a sáncai fölött emelkedő Karga-bajiri7 nevű magaslati hely megszállására fog törekedni, aznap éjjel mintegy öt-tízezer hitetlent sáhi ágyúkkal8 a nevezett helyre rendelt, s a sáncokban lévő hitetleneket így biztosította a nevezett hely elfoglalásának veszélyével szemben.
6 Mező- vagy Mezei-kapu: a mai Vérmező felé nyíló Fehérvári-kapu török elnevezése.
7 Varjú-domb: a Naphegy török neve.
8 A sáhi („királyi”) ágyú a zarbuzánnak nevezett kisebb kaliberű ágyú három változata közül a legnagyobb: kb. egyokkás [egy okka = 1,2828 kg] lövedéket repített ki.
A főszerdár őfelsége először a Lokum-tepeszire9 ment, s miközben felmérte, hogy melyik helyről alkalmas az ellenségre támadni, néhány tanácsadó így szólt: „Íme, a szemközti Karga-bajiri a hitetlenek sáncaira néző magaslat; siessünk ezt az ellenségtől elfoglalni és helyezzünk oda gyorsan némi katonát és ágyúkat. Mert ha a vallás ellensége előrelátóan a nevezett helyet is megszállja, semmiféle alkalmas hely sem marad arra, hogy rést nyissunk a [keresztény] táboron.” A sürgetőknek és buzdítóknak [a főszerdár] így válaszolt: „Holnap az egészet egyszerre foglaljuk el”, s gyors megszállásáért semmit sem tett, hanem elhanyagolta. Valóban, ha a nevezett helyet az iszlám sereg birtokba veszi, remélhető lett volna, hogy a vallás ellenségének sáncaiban lévő hitetleneket ágyú- és puskatűzzel megszorongatja, sőt talán még ostromsáncaiból is kiveti.
9 Lokum-tepeszi: Falatozó-domb. Fekete Lajos szerint (Budapest a törökkorban. Bp. 1944. 99. old.) valószínűleg azonos a Moanat-dombbal, vagyis a Sasheggyel. A név itteni következő előfordulásakor (Rasid szerint itt volt a török sereg támaszpontja) azonban inkább a Budafokihegyekre kell gondolnunk.
Aznap éjjel az említett Pest fölött10 pihentek. Másnap reggel az egész iszlám sereg megmozdult és fölkerekedett helyéről, és mikoron az átkozott ellenség felé küldte a bosszúállás zászlaját, a hitetlenek serege is összegyűjtötte az ostromárkokban tartózkodó gyalogosait és lovasait, és elrendezte a sorokat a harchoz. A bátor hitharcosok ugyancsak csapatosan kezdték működésbe hozni a kardokat és a lándzsákat. Mivel az átkozottak erősebb támadást intéztek Szijavus pasa boszniai helytartó szárnya irányába, azon a részen bizonyos mértékig a kitartás hiányának nyomai mutatkoztak; [ez] szükségképpen az innenső szárnyakon lévő többi iszlám katonára is átterjedt, s mivel a magasságos Isten bölcsessége folytán az egész hadi népnek szívébe félelem és rettegés költözött, visszafordultak és korábbi támaszpontjukra, a Lokum-tepeszire tértek meg. Mikor a gőgös ellenség észrevette, hogy a hitharcos csapatok az említett helyen szilárdan megvetették lábukat és elhelyezkedtek, ismét ellenük akart támadni. De nem tudott rajtuk ütni, mert az egyistenhívő hitharcosok is fölállottak a védelem szándékával, ezért továbbvonultak azzal a céllal, hogy a baloldalt lévő szorosnál hátba támadják őket. A nevezett helyen tartózkodó levendek11 és tatár katonák vállalták a harcot, s mivel néhány órán át nagy csatát vívtak és rendkívül sok hitetlen zuhant a pusztulás porába, végül megfordultak és viszszatértek a sáncaik mögött lévő szerencsétlen táboraikba.
10 Az eredetiben: Pęste üzerinde: Pesten, Pest fölött. Ez tévedés, mert a török sereg nem kelt át a Dunán.
11 A levend eredetileg hazátlan, kóborló elemet jelentett, később a földjeit elhagyó ráján kívül ezzel a névvel illették az egyik olyan zsoldos katonai alakulatot, amelyet a hadjáratok idejére toboroztak. A flottánál alkalmazott levendek egy része állandó katonai alakulattá vált.
Másnap a főszerdár őfelsége mindenkit tanácsba hívott, és ezt mondta: „Íme, kitűnt, hogy a helyzet miképpen mutatja magát. Miféle mozdulatokat 447tenni volna most a leghelyesebb?” Mivel mindnyájan egyetértettek abban, hogy nem maradt más eszköz, mint ajándékkal és zsold[emeléssel] némi katonát juttatni a várba, harminc-harminc gurus12 ajándékkal néhány ezer önkéntest írtak össze. Mikor ezek támadást intéztek azért, hogy behatoljanak a várba, az említett csapatból csak nagyon kevesen érték el a bejutás sikerét, többsége az enyészet erős várába érkezett.
12 A gurus (vagy kurus) eredetileg az oszmán birodalomban használt idegen pénzek általános elnevezése volt, később mindenekelőtt ezüstpénzt értettek rajta. Ebben az időszakban egy gurus mintegy százhúsz akcsénak felelt meg.
Bár a várban ostrom alatt tartott iszlám sereg a harcban és a küzdelemben felkötözte az igyekezet és a buzgalom övét, mégis, annak folytán, hogy a nemes redzseb hó 25-ik napjától a kegyes sevvál [hó] 15-ik napjáig13 – teljes hetvennyolc napon át – a várat négy oldalról körülfogták és ostromolták, a segítség reménytelensége türelmük és kitartásuk inait bágyasztotta és ernyesztette. Az ágyúk csapásai alatt pedig a vár falai és bástyái rommá lettek, mindenfelől széles rések nyíltak, a behajított bombák darabjai a vár belsejében szétszóródtak, s a keletkező hasadékok elzárására nem maradt erő és kitartás és a váron belül a bombarepeszektől járni sem lehetett. A nyomorult átkozottak ilyen módon éjjel és nappal ezerötszáz-ezerötszáz ágyúgolyót és bombát záporoztattak a hit harcosainak fejére, s ezenfelül nem szűntek meg naponta folyamatosan rohamot intézni. Ezért nem volt mit tenni, életük megmentéséért kegyelmet kértek, s ezzel a nevezett napon az az erős vár a Mindenható rendelése folytán a hitetlenek hódító kezének fogságába került. Mivel ez a félelmetes hír az egész szultáni sereget elbizonytalanította, elhatározták, hogy másnap visszafordulnak. Bizony Istené vagyunk és hozzá térünk meg.
13 1686. szeptember 5. A várat valójában szeptember 2-án foglalta el a szövetséges sereg.
Fodor Pál fordítása
