A hadtudományi nyomtatványok magyarországi tulajdonosai
A hadtudományi nyomtatványok magyarországi tulajdonosai
A kiadott 16–18. századi magyarországi könyv- és könyvtárjegyzékek mintegy 10–12%-a tartalmaz a hadtudomány körébe sorolható kéziratot vagy nyomtatványt. A ma ismert 309 kötetet 72 tulajdonos birtokolta; egy tulajdonos átlagban négy kötetet. Mivel a tulajdonosok többsége ismert – mindössze tíz ismeretlen van köztük –, ez lehetővé teszi, hogy ha mégoly vázlatosan is, képet alkossunk a katonai elméleti művek magyarországi recepciójának folyamatáról.
Az első hadtudományi nyomtatványok a 16. század második felében bukkantak fel Magyarországon, a nagy humanista könyvtárak polcain. Az e századból ismert jegyzékekben 38 kötetben 18 katonai témájú mű található, nagyobb részt ókori szerzők tudós kommentárokkal ellátott kiadásai. Ezek elsősorban klasszikus voltuk és tananyag jellegük miatt kerültek be a hazai későhumanizmus jeles képviselői – Dernschwam János, Zsámboky János, Mossóczy Zakariás, Batthyány Boldizsár, valamint Brutus János Mihály – bibliotékájába. Közülük csak Dernschwamnál mutatható ki határozott érdeklődés a hadviselés kérdései iránt, aki Aelianosz, Frontinus, Polybiosz és Vegetius mellett korabeli szabályzatokat és kortárs hadtudományi műveket is beszerzett. A Dernschwam-könyvtár 15 kötete számánál és összetételénél fogva még évtizedekkel a tulajdonos halálát követően is a legjelentősebb az ilyen jellegű hazai gyűjtemények között.
A 16. századi szerény kezdetek után, az 1630-as évektől kezdődően mind több könyvjegyzékben fordulnak elő hadtudományi nyomtatványok. A hadviseléssel kapcsolatos könyvek iránti fokozódó érdeklődést nemcsak a tulajdonosok számának növekedése mutatja (az előző századból ismert hattal szemben harminchétre), hanem a könyvtulajdonosok és ezzel együtt feltehetően az olvasók körének kibővülése is. A humanista értelmiség helyébe a városi polgárság lép, míg a főpapok és a főrendiek mellé felzárkózik az alsópapság (tábori lelkészek és prédikátorok), valamint a köznemesség néhány képviselője.
A 17. századi Magyarországon a hadtudományi kötetek minden második tulajdonosa a városi értelmiség, az iparos és a kereskedő polgárság köréből kerül ki. Ennek az a magyarázata, hogy a javarészt német ajkú, evangélikus felekezetű rétegnek kulturális és kereskedelmi kapcsolatai révén módjában állt megismerkedni a műveltség új, praktikus elemével, s ez egybevágott saját kulturális törekvéseivel. Némelyek közülük, mint például Johann Michael Wilhelmb pesti fürdős sebész vagy Martinus Christoph soproni kőműves, csak egy-egy, a mesterségük gyakorlásában segítséget nyújtó orvosi, illetve építészeti szakkönyvvel rendelkeztek, míg mások, például Vitnyédi István ügyvéd vagy Zimmermann Zsigmond eperjesi kereskedő 10–12 jól összeválogatott kötettel.
A 17. század közepén a hadtudományi nyomtatványok tulajdonosai között megjelennek a hivatásszerűen katonáskodó főurak: Batthyány Ádám, a Kanizsával szembevetett végek főkapitánya, Forgách Zsigmond Ádám, Pázmány Miklós veszprémi főkapitány, akik már tudatosan igyekeznek tájékozódni a korszak egyetemes katonai szakirodalmában. A külföldi egyetemeken tanult, Párizst is megjárt Pázmány Miklós például 17, főként 47a várépítészet és a tüzérség témakörébe tartozó kötetet gyűjtött össze könyvtárában, latin, olasz, francia, német nyelvűeket (ezek egy részét talán még Párizsból hozta magával), Batthyány 6 kötetet, amelyek között van egy „lovon való hadakozásrul” szóló német és egy „erösségekröll valo” olasz könyv, Forgách pedig 4 német munkát.
A katonáskodó arisztokraták közé tartozik Zrínyi Miklós is, aki csáktornyai bibliotékájában a legjelentősebb magyarországi hadtudományi gyűjteményt hozta létre. Zrínyi könyvtárának 1662 kora őszén felvett katalógusa önállóan, Militares cím alatt tartotta nyilván a hadtudományi köteteket. 1662-ben ez a szak 62 művet tartalmazott 34 kötetben.
A gyűjtemény teljes nagysága azonban a más szakban keveredett és a katalógusban nem szereplő, ám a Zágrábban ma is meglévő darabokkal együtt 70 mű lehetett. Ez a könyvegyüttes nemcsak nagyságánál, hanem összetételénél fogva is fordulatot jelent az európai hadtudomány magyarországi recepciójának történetében, mert nagyszabású, koncepciózus gyűjtés eredménye. Nyolc ország szerzői képviseltetik benne magukat hat nyelven, s a gyűjteményben a hadtudomány java termése megtalálható az ókori klasszikusoktól az olasz reneszánsz hadelméleten át a 17. századi haditechnikai, hadiépítészeti szakirodalomig.
