143. Ahmed hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1677. március 26–április 4.
157143.
Ahmed hatvani kádi a jászberényieknek
Hatvan, 1677. március 26–április 4.
Ahmed hatvani kádi a jászberényieknek
Hatvan, 1677. március 26–április 4.
A dolgok valódi állása ez, kérés és kérdezés alapján; lejegyezte a szegény Ahmed, a hatvani bírósági körzet kádija, akinek bizodalma a Magasztosban és Magasságosban van. Nyerje el a bűnbocsánatot!
E bírósági irat kiállításának oka a következő: A hitharcok bástyája, a jólvédett Hatvan bírósági körzetébe tartozó Jászberény város lakosai közül Mohorai Lukács, Juhai Imre, Jász Ferenc, Urbán Bálint, Faragó János, Kala Dimitre, Ucs Pál, Szegi Imre és Szívós András öreg zimmik egyrészről, másrészről a fent nevezett bírói körzet lakosai közül Oszmán bég, Murád szpáhi és Oszmán szpáhi megidéztettek a nemes seriat törvényszéke és a fényes vallás központja elé, ahol az előbbiek jelenlétében és ellen az utóbbiak pert indítottak. Elmondták: „E falu földjei közül a Mihálytelekhez tartozó Csenge1 nevű puszta és egy Takács András malmának nevezett malom, amelyeket padisáhi adománylevéllel mi birtoklunk, Jászberény városa rájáinak tulajdonában vannak. Azt kívánjuk, hogy a kezünkben lévő magas parancs és az uralkodói új defter másolata és másolatának részletes kivonata szerint a tímár-birtokunkat képező pusztáról és malomról kérdezzék meg Jászberény lakosait.”
1 Ebben az iratban a puszta neve – a diakritikus pontok következetes elhagyása miatt – Csege, Cseke, Csiki alakoknak is olvasható. A következő iratban szereplő alak a Csenge olvasatot valószínűsíti, ugyanott a magyar feljegyzésben Gyingyik áll. Mihálytelek: ma Jásztelek.
Amikor megkérdeztük őket, tagadtak, s válaszukban a következőket mondták: „Hetven-hetvenöt éve lakunk Jászberény városában. Nem tudunk és nem hallottunk arról, hogy a felperesek, Oszmán bég, Murád szpáhi és Oszmán szpáhi által követelt Csenge nevű puszta és a Takács András malmának nevezett malom Berény rájáinak birtokában lenne. Mi engedelmeskedünk a nemes seriatnak és a szultáni parancsnak; ha találtok Csenge pusztát és Takács András malma nevű malmot, legyen a tietek. Birtokba vételükbe nem avatkozunk és nem szegülünk ellen, hiszen erre nem is vagyunk képesek. De Csenge nevű puszta és Takács András malmának nevezett malom, amelyeket követeltek, nincs Berény közelében, ilyenekről nem tudunk és nem hallottunk.”
Mivel a bizonyítás a felperesek kötelessége, bizonyítékot kértünk tőlük. Nyilvánvaló lett, hogy nem tudnak bizonyítékot felmutatni. Ezért, minthogy az eskü a tagadók joga, a jelenlévő rájákat szólítottuk fel eskütételre, ők pedig vonakodás nélkül megesküdtek. Esküjükből válaszuk igaz hitelére következtetünk. S mivel nem derült ki, hogy a nevezett puszta és malom a tulajdonukban lenne, kötelezettségük további perelését eltiltjuk. Kérésükre erről ezt az igazságnak megfelelő végzést kiállítjuk és átadjuk nekik. Kelt az 1088. év szent moharrem havának utolsó harmadában.
Az ügy tanúi: Szálik Bese – Ali aga kajmakám, fárisz – Ali aga jelenlegi alajbég – Bas aga – Mahmúd aga – Hüszejn odabasi, tímáros – Dzsáfer odabasi – Kjátib Haszan Cselebi és mások a jelenlevők közül.
A pecséten: Ahmed.
A hátlapon magyarul: Anno 1677 die 4 mensis aprilis. A mihálytelki urakkal aminemű pörben voltunk, arról való kiadatott cédula a hatvani kádiátul. Muhorai Lukács uram bíróságában.
158– – – – –
Hatvan, 26. März–4. April 1677. Des Hatvaner kadis Ahmed hüccet. Drei Einwohner von Hatvan, Osman bey, Murad sipahi und Osman sipahki, strengen einen Prozeß gegen die Vertreter von Jászberény an: Sie verlangen die Übergabe einer Wüstung und einer Mühle, deren Besitz ihnen ein Sultansberat bescheinigt. Die Jászberényer beschwören, daß es am Rande der Stadt keine solche Wüstung und keine Mühle gäbe, daher könnten sie den Anklägern derartiges nicht überlassen. Das Gericht schließt die drei Soldaten von der weiteren Prozeßführung aus.
