47. Ali, Haszan fa, hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1640. július 2.
47.
Ali, Haszan fa, hatvani kádi a jászberényieknek
Hatvan, 1640. július 2.
Ali, Haszan fa, hatvani kádi a jászberényieknek
Hatvan, 1640. július 2.
Az ügy úgy áll, ahogy itt elmondatik; feljegyezte a jelentéktelen szolga, a szegény Ali, Haszan fia, hatvani kádi, akinek bizodalma a Magasztosban és Magasságosban van. Nyerjék el mindketten a bűnbocsánatot!
A jelen irat megírásának oka a következő:
A hatvani bírósági körzetbe tartozó Jászberény város népe a seriat törvényszéke előtt vádlóként a következőket adta elő: „Az ellenséges országrészből hajdúk és rabló katonák járnak át városunkba és más környékbeli falvakba, hogy lovakat, ruhaneműt és más holmikat raboljanak. Kezünkben több magas parancs van arról, hogy a lopni járó rablókat elfoghatjuk, és abban a faluban, amelyben elfogtuk őket, a mirliva engedélyével keresztre feszíthetjük és kivégezhetjük. Most az ellenség országából három rabló katonát lopáson értünk, ki akarjuk őket végezni. Bírói végzést kérünk arról, hogy 72ezt jogosan tesszük.” Megtekintettük a magas parancsokat, felséges tartalmuk szerint az elfogott rablókat a helyszínen valóban kivégezhetik. Így a kivégzést a mirliva engedélyével végrehajthatják, erre a jelen iratot állítottuk ki igazolásként. Kelt az 1050. évi rebi-ül-evvel havának 12. napján.
Az ügy tanúi: Mahmúd aga záim, pesti lakos – Ali aga dizdár – Szulejmán halífe szúhte – Musztafa kethüdá– Halil aga hatvani emin – Ibrahim odabasi – Abdulbeni odabasi és mások a jelenlevők közül.
A pecséten: Ali.
A hátlapon magyarul: Budai mufti kádia levele a feltámadásrul.1
1 Téves magyar feljegyzés, egy másik – elveszett – írat helyett (amit azonos tárgyban a budai müftitől szerzett a város) vezették rá erre a kádivégzésre.
– – – – –
Hatvan, 2. Juli 1640. Der kadi von Hatvan, Ali, stimmt aufgrund der bestehenden Erlaubnis der Hinrichtung dreier beim Raub ergriffener ungarischer Soldaten zu.
