2. A főkapitányi hadiszékek működése és ítélkezési gyakorlata
1152. A főkapitányi hadiszékek működése és ítélkezési gyakorlata
A magyarországi végvidéki főkapitányok bírói fórumai közül – amint arra a terminológiai problémák során már utaltam – teljes területi joghatósággal és szerepkörrel lényegében csak a felső-magyarországi és olykor a Kanizsával szembeni hadi bíróságok rendelkeztek. A győri és bányavidéki generalátus legfőbb katonai jogszolgáltató fórumainak szerepét a győri és érsekújvári várbeli seregszék töltötte be. Ezért a következőkben ez utóbbiakat majd a seregszékek sorában tárgyalom, amennyiben azonban végvidéki hadiszéki funkciót láttak el, jellegzetességeikről jelen fejezetben teszek említést.
Az első felső-magyarországi hadbíró, Wékey Ferenc tisztsége a Schwendi-féle hadjárat tábori hadi bírói állásából fejlődött ki. Jóllehet a Haditanács korabeli iktatókönyveiben Wékey kinevezésének körülményeire nem találtam adatokat, ez azonban feltételezhetően a Consilium Bellicum ekkor még csak kialakulóban levő ügyintézési gyakorlatának tudható be. Wékey utódjai ugyanis mindannyian névleg az uralkodótól, gyakorlatilag a Haditanácstól kapták megbízatásukat. 1589-ben a bányavidéki és a győri sereg-, illetve hadbírák tisztségének felállítását is a bécsi katonai vezetés hagyta jóvá, és ez a gyakorlat – miként minden jelentősebb végvári poszt esetében – a XVII. század folyamán végig fennmaradt.1 Az uralkodó vagy a Haditanács rendeletének azután a kinevezett tisztségviselők beiktatásával és a nekik való engedelmesség elrendelésével a végvidéki főkapitányok szereztek érvényt. Erről a tanúskodik az eddig előkerült legkorábbi hadbírói kinevezés is. 1600-ban Giorgio Basta ideiglenesen megbízott felső-magyarországi főkapitány („officii Generalis Capitaneatus Superioris Hungariae Administrator”) ugyanis az uralkodó rendeletére Fáy Istvánt a főkapitányság hadi bírájává nevezte ki, és Felső-Magyarország összes mezei és végvári katonájának elrendelte, hogy őt törvényesen e minőségben elismerjék, a tisztségével kapcsolatos ügyekben pedig neki minden tiszteletet megadjanak.2 Fáy kinevezésére a magyar katonáknak a hosszú török háborúban elkövetett pusztításai miatt különösen nagy szükség lehetett, melyet az is igazol, hogy tíz gyalogost rendeltek mellé segítségül, akik a felső-magyarországi vármegyék adójából kapták fizetésüket.3 A kassai hadbírák szükség esetén később is elláttak tábori feladatokat. 1613-ban Mátyás főherceg rendeletet adott a Szepesi Kamarának, hogy ha Semsey Miklós hadbíró a főkapitányt mezei szolgálatra követi, akkor három lóra kapjon fizetést.4 Lánczy Gergely 1636 szeptemberi beiktatását követően tüstént Homonnai Drugeth János generális gönci táborába vonult, ahol a királyi és vármegyei csapatok katonáinak vitás ügyeit intézte.5 Az eddig ismert utolsó felső-magyarországi hadbíró Fodor János 1672-ben pedig már a tábori élet nehézségeire panaszkodott Kassa város polgárainak: 116„inkab szeretnem a niugodalmot, csendes lakast, hogi sem mint az Tabori niomo-rusagot”.6 Olykor az ország más területein is a főkapitányi hadbírák töltötték be a mezei hadi bírák szerepét. Kéry György bányavidéki „Hadÿ Bÿro” a XVII. század elején például négy lóra kapott évente fizetést.7
1 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 185. Reg. fol. 97., 131–133. és Bd. 184. Exp. fol. 142. Vö. Takáts, 1908. 58–60.
2 ÖStA FHKA Fam-Akt. B–P. 60. Kiadta Veress, 1909. 404–405.: No 540. Lásd az Okmánytárban – No 3.
3 Veress, 1913. 789–790.: No 2073.
4 ÖStA FHKA HFU RN 103. 1613. Apr. fol. 27.; Takáts, [1926.] 147.: 13. jegyz.
5 „ha kinek mi Iniuriaja lejend, az eő Főlsege Hadi biraja elöt prosequallia dolghat”. MOL E 190 7. t. No 44. 10. pont. Kiadása: Thallóczy, 1880. 776–779.: 10. pont.
6 AMK Suppl. H. 1668–75. 1672. No 9212/13.
7 MOL E 196 Fasc. 36. No 14.
Az ország felső részeiben a főkapitány bírói fóruma a XVI–XVII. században nem működhetett folyamatosan. Bocskai István, majd az erdélyi fejedelmek kassai tartózkodása idején a királyi hadi bírák tisztsége betöltetlen maradt.8 Amint azonban az uralkodói hatalom ismét helyreállt, a főkapitányok igyekeztek a katonai igazságszolgáltatás terhes feladataitól magukat megszabadítani és az uralkodó által kinevezett hadbírákat beiktattatni. 1608-ban ellenben a Felső-Magyarország irányítását végző királyi biztosok, Forgách Zsigmond és Dóczy András erre még nem láttak lehetőséget, s elsősorban „ob praesentem Haydonum tumultum” az uralkodó által kinevezett Semsey Miklós tisztségébe való bevezetését békésebb időre halasztották.9 Döntésük érthető volt, hiszen 1608 szeptemberéig, Mágochy Ferenc kinevezéséig, magának a főkapitányságnak sem volt vezetője.10 A beiktatást végül ünnepélyes körülmények között 1609. március 19-én Kassán tartották.11 Ezen a napon nemcsak Semsey Miklós hadbíró tette le esküjét. Rajta kívül az újonnan kinevezett négy hadiszéki esküdt és a bíróság jegyzője is fogadalmat tett tisztségének hűséges ellátására. Egy héttel a beiktatást megelőzően Mágochy főkapitány rendeletet intézett Bellény Zsigmondhoz (és bizonyára négy társához), hogy mivel „kegyelmeddel kÿwalkeppen ualo, es nem kichin dologrul kellene beszelgetnwnk, meli Orszagunknak is iouara nezendeö dologh”, ezért azonnal induljon Kassára.12 Bellény – a főkapitány biztatására – elvállalta a hadiszéki esküdti tisztséget, és így március 19-én a generális székhelyén lezajlott beiktatást követően az 1603 óta szünetelő hadiszék újra megkezdhette működését.
8 1616-ban Forgách Zsigmond kassai generális pedig azért tett panaszt a Haditanácsnál, mert kapitányi jogható-ságát sértették meg azzal, hogy „Judex bellicus, Nicolaus Semse˙, qui id officii donatione suae Regiae Maiestatis longo annorum cursu tenuit, nescio quorum instinctu est exauthoratus, ut et reliqui eius assessores. Quia vero frequenter bellica occurrunt iudicia, et ab eo toto tempore, quo hae regni partes Augustissimae domui Austriacae subiacent, sedes illa fuit intertenta.” A főkapitány ezért kérte, hogy a katonák közötti fegyelem fenntartása érdekében állítsák vissza a hadiszéket. ÖStA KA AFA 1616/4/1.
9 MOL P 86 S. I. 81. No 81. fol. 98–99. Lásd az Okmánytárban – No 4.
10 Benda, 1972. 301.
11 MOL E 210 Militaria. 43. t. No 12. Lásd az Okmánytárban – No 5.
12 AMK Suppl H. 1608–10. 1609. No 18518/A. 1. Vö. Kemény, 1911. 72.
1639-ben hasonló módon zajlott az új hadbíró, Berényi Zsigmond beiktatása. Miután a korábbi hadi bíró, Lánczy Gergely 1638-ban elhunyt, a Haditanács az uralkodó rendeletére 1639. április elején Berényi Zsigmondnak adományozta a tisztséget.13 A beiktatásra azonban csak július második felében került sor, melynek 117alkalmával az új hadbíró az előírásoknak megfelelően tett fogadalmat arra, hogy „az Hady Birósághnak reám bizott Tisztiben es egyéb dolgokbannis Császár és Koronás Király Urnak eö Fölséghének és eö Fölsége Legitimus Successorinak hiven Szol-galok. Az elöttem perlő Személyeknek, mind Szegénynek, boldoghnak, az én tehet-ségem Szerint igaz és Isten Szerint valo Törvényeket Szolgáltatok, es azokban Sem Barátcságot, Sem felelmet, Sem ajandekot nem nézek”.14 Augusztus elején az Udvari Kamara pedig rendeletet adott Berényi fizetésének rendszeres folyósítására is.15
13 „Ex Sacra Caesarea, nec non Hungariae ac Bohemiae Regiae Maiestatis clementissima resolutione Sigis-mundo Birin˙ hisce intimatur, praelibatam Sacram Maiestatem eidem officium per mortem Georgii [sic! Gregorii helyett] Lanc˙ vacans benigne contulisse. Qui proinde hocce munus, sibi ex Suae Maiestatis clementia collatum, debita fidelitate administrare sciet iuxta iuramenti a se in installatione praestiti formam [kiemelések tőlem – P. G.].” MOL P 49 Fasc. 71. No 18. Berényi Zsigmond a bárói címet szerző Berényi György alnádor öccse volt. Az utóbbi életrajzát Komáromy András írta meg. Komáromy, 1885. Vö. még Forster, 1927. 64.
14 MOL E 210 Militaria. 121. t. No 15. és MOL E 211 Series I. Fasc. 8–9. fol. 776. Vö. Lánczy Gergely esküszövegével, Okmánytár – No 6.
15 ÖStA FHKA HFU RN 160. 1639. Aug. fol. 49.; Takáts, [1926.] 146.: 12. jegyz.
A leendő hadi bírák az uralkodótól, illetve az Udvari Haditanácstól általában maguk kérvényezték tisztségüket. Fodor János kállói harmincados 1668-ban, majd a következő esztendő elején ismételten benyújtotta kérelmét a hadbírói állás elnyerésére, melyet ekkor már lassan két esztendeje a tokaji kapitány, a beteges Buzafalusi Szentpéteri István mint 'substitutus judex bellicus' viselt.16 A Haditanács kikérte Csáky Ferenc főkapitány véleményét, aki korábbi elutasítása ellenére ezúttal már támogatta Fodor kinevezését.17 Április elején a Magyar Kamara pedig rendeletet kapott Bécsből, hogy utasítsa a Szepesi Kamarát a régi idők óta szokásos hadbírói fizetés kiutalására. Az új hadi bíró beiktatására május közepén került sor, melyről a generális a neki alárendelt végházak katonaságát külön levélben értesítette.18
16 Fodor kérelme: MOL P 71 Fasc. 173. Szám nélkül. (Az R szekcióból kiemelt irat.) Szentpéterire lásd részle-tesen az Archontológia adatait.
17 ÖStA FHKA HFU RN 227. 1669. Apr. fol. 99–100. és MOL E 249 Mutatókönyvek 86. köt. I [betű]/No 82.
18 Vér Mihály kállói vicekapitány Csáky Ferenc főkapitányhoz május 18-án írott levelében a következőket tudat-ta: „Fodor János Vram Hadi Biroságárol irt Nagyságod levelét máy napon vettem, mellyet holnap publicáltatok a Tanács előtt.” MOL P 71 Fasc. 265. (121. cs.) fol. 365–366.
Míg a felső-magyarországi hadbírák fizetését a Szepesi Kamara, addig a bányavidéki és a Kanizsával szembeni végeken szolgálókét a Pozsonyban székelő Magyar Kamara biztosította, a győri társaik salariumát pedig – miként a győri főkapitányság királyi katonaságának egészét is – az alsó-ausztriai rendek fizették. Mezei hadjáratok alkalmával a hadbírák fizetésében a hadi fizetőmesteri hivatal is részt vállalt. 1602-ben Fáy István évi 550 forintnyi fizetéséből a kamarát a szokásos békeidőbeli hadbírói fizetés, 300 rajnai forint terhelte,19 a fizetőmesteri hivatalt pedig 250 forint fedezésére utasították. Ugyanekkor esküdtjei 200, illetve 120, a bírósági jegyző pedig 80 forintot kapott évente.20 1610 és 1612 között a helyreállított hadiszék tisztségviselői a Szepesi Kamara elszámolásai szerint általában évente négy alkalommal kaptak – viszonylag rendszertelenül és nagy restanciákkal – fizetést.21 Nem véletlen, hogy 118Semsey Miklós hadbíró 1609-ben több alkalommal kérelmezte az Udvari Kamaránál, hogy pénzbeli fizetés helyett a szikszói és gagyvölgyi gabonatizedet rendeljék ki számára.22 A XVII. század elején a bányavidéki végeken Hadriczius Jánosnak az esztergomi érseki jövedelmekből havi húsz forintnyi fizetés járt, míg utódja, az említett Kéry György négy lovasára és saját személyére évente 432 magyar forintot kapott.23 1590-ben Alsó-Ausztria rendjei hosszas huzavona után végül havi 14 forint zsoldot szavaztak meg az első győri seregbíró, Ormándy János fizetésére, utódjának Visi Nagy Pálnak azonban 1641-ben már 1000 forinttal tartoztak.24 Elsősorban ezek a fizetési problémák okozták, hogy a hadiszéki esküdtek tisztségét állandó jelleggel viszonylag ritkán töltötték be, s az nem vált a magyar hadi bíróságok olyan meghatározó jellegzetességévé, mint a soltész mellett szolgáló esküdtek (Gerichts-geschworner) tiszte. Miként azonban a német hadbíró is tiszteket hívott meg állandó fizetett esküdtjei mellé bíróságába, úgy a magyar hadbírák is várkapitányok és más jogtudó személyek jelenlétében hozták meg ítéleteiket.
19 A felső-magyarországi hadbírák éves fizetése 300 rajnai forint volt, melyet a Szepesi Kamara saját jövedel-meiből tartozott nekik fizetni. MOL E 249 1580. No 66. és No 234., ill. Uo. 1603. április No 13.
20 ÖStA FHKA HFU RN 76. 1603. März fol. 680–683.; Takáts, [1926.] 146.
21 MOL E 554 Fol. Lat. 914. fol. 228–239. Semsey Miklós hadbíró 1610-ben 388 magyar forint 10 dénárt kapott kézhez, részben természetben; 1611-ben már csak 197 forint 33 dénárt; 1612-ben pedig 186 forint 40 dénárt. Balogh Gáspár esküdt 1610: 82 forint 33 dénár; Munkáchy János esküdt 1610: 69 forint; Bellény Zsigmond ugyancsak esküdt 1612: 35 forint 41 dénár; Győry János jegyző 1610: 40 forint. Vö. még MOL E 196 Fasc. 11. No 5.; MOL E 211 Series I. Fasc. 5. fol. 550. és Fasc. 6–7. fol. 315.; MOL P 86 S. I. 79. fol. 62.; AMK Suppl. H. 1668–75. 1673. No 9273/8.
22 ÖStA FHKA HFU RN 97. 1609. Juni fol. 9. és 105.
23 Takáts
24 NÖLA SA A. VII. 21. fol. 1–25. és Takáts, [1926.] 147.
A törvénykezés lebonyolításában olykor-olykor azonban maguk a hadbírák sem vehettek részt. Ezekben az esetekben főkapitányuk jelölte ki ideiglenes helyettesüket. 1609 tavaszán, amikor Semsey Miklós nemrégiben beiktatott felső-magyarországi hadbíró ágynak esett, Mágochy Ferenc generális az ónodi várban lefolytatandó törvénykezéssel – ideiglenes helyettesként – Bellény Zsigmond hadiszéki esküdtet bízta meg.25 Győrben 1655-ben Tar Márton egykori keszthelyi kapitány egy a veszprémi seregszékről a főkapitányi hadiszékre apellált ügyben töltötte be az ideiglenesen megbízott (helyettesítő) hadbíró tisztségét, mivel a nemrég elhunyt Horváth Ferenc helyére utódját még nem nevezték ki.26 Felsőbüki Nagy Ferenc feladatkörét 1673-ban viszont egyéb megbízatása idejére apósa, Balaskó István vette át, aki már egy évtizeddel korábban is helyettesítette tisztében. Ezek azonban csak rövid idejű subsztitúciók voltak. 1673-ban például pusztán arra a néhány hétre vállalta magára Balaskó a katonai igazságszolgáltatás teendőit, amíg Nagy Győr vármegye egyik követeként a Magyar Kamaránál járt Pozsonyban.27 A felső-magyarországi Fodor Jánost pedig Karl von Strasoldo generális parancsára Horváth Mihály csupán egyetlen ügy erejéig helyettesítette. Fodor ugyanis perben állt a hadiszékre kihágása miatt megidézett Lochinsky Mihállyal, más perbeli ellenfele bírája viszont természetszerűleg nem lehetett.28
25 „Miuel Had˙ B˙ro, Semse˙ Miklos Vram, betegsege miatt neminemw teöruenieknek ell igazitasara ez jwueö hetfeön Onodban ielen nem lehet; Annakokaiert kegyelmedet keriwk, hog˙ kegyelmed Semsey Vram kepeben [kiemelés tőlem – P. G.] legien ielen hetfeön Onodban es azokat az dolgokat, melliek kegyelmetek eleöt lesznek, teörueni szerent igazichia el.” AMK Suppl. H. 1608–10. 1609. Szám nélkül. 1609. május 9.; Kemény, 1911. 72.
26 MOL P 71 Fasc. 273. Köteg I. fol. 31.
27 1663: GyL GyVm Közgy. ir. I/10/1663.; 1673: MOL P 1289 I. 11. fol. 6. A helyettesítés okára: GyL GyVm Közgy. jkv. 3. köt. 271–272. pp.
28 „Vestra vero Dominatio litigiosum processum, quem contra ipsum in sede spirituali habet, judex ipsius esse nequeat.” MOL P 1774 26. t. fol. 83. Fodort feltételezhetően arra az időre is más helyettesítette bírói tisztségében, míg őt a Wesselényi összeesküvés kapcsán a Johann Rottal vezette rendkívüli bíróság Pozsonyban kihallgatta. A hadbíró azonban ártatlannak bizonyult, amiről I. Lipót császár külön oklevelet bocsátott ki a felső-magyarországi királyi katonaság és a hajdúvárosok számára. ÖStA KA Best. No 1858.
119A hadiszéket a végvidéki főkapitány vagy helyettese, azaz a joghatóság birtokosa hívta össze. A Dunántúl nyugati részén ez a feladat – Nádasdy Pál főkapitány már idézett rendelkezése alapján – általában az Egerszegen tartózkodó vicegenerálisra hárult, mert a főkapitányi tisztséget később öröklő Batthyányak székhelyüket távoli és biztonságosabb birtokközpontjaikban (például Németújvárott) tartották.29 Győrben szintén gyakorta a vicegenerális helyettesítette főkapitányát a katonai törvényszék tárgyalásain, a győri generálisok ugyanis a Haditanács elnökeként a XVII. század második felétől sokszor Bécsben tartózkodtak. 1667-ben például Montecuccoli főkapitány rendeletet adott Esterházy Jánosnak, hogy a veszprémi Biczó Ferenc és katonatársai perét tárgyalja újra.30 Kassán ugyancsak előfordult, hogy a más feladatokkal igencsak megterhelt főkapitány helyett vicéje képviselte a magisztrátust a hadiszéki tárgyalásokon.31 De mindez a bányavidéki végeken sem volt másképp, hiszen 1671 áprilisában Esterházy Pál főkapitány semptei hadiszékén helyettese, Bercsényi Miklós vicegenerális elnökölt.32 A főkapitány helyettesítésének efféle gyakorlata praktikus volta miatt az ország minden területén bevett szokásnak számított.
29 Sebestyén, 1922–1923. Vö. még Takáts, [1926.] 150.
30 SNA Esterházy, cseszneki lt. 43. d. 1667. július 14.
31 AMK Schw. No 8707. és Kemény, 1916/1.
32 „In Sede Judiciaria Bellica Generalatus excellentissimi domini Comitis Pauli Ezterhazi de Galánta, perpetui in Frakno etc. etc. etc. in Arce ac Praesidio Sempthae Comitatuque Nittriensi existenti, habito, Praeside spectabili ac magnifico domino Nicolao Berchénj de Székes Sacrae Caesareae Regiaeque Maiestatis Praesidiorum Ante-montanorum, CisDanubianorum Confiniorumque contra Vyvár positorum Vice Generali Capitaneo [kiemelés tőlem – P. G.]”. MOL P 125 No 11 371.
A hadiszékre a vármegyék és egyéb polgári szervek panaszai,33 illetve a végvári seregszékekről érkezett apellációk alapján maga a generális idézte be a peres feleket. A főkapitányi titkárok vagy a hadbírák gyakran külön listát készítettek a hadiszékre idézendő személyekről, melyekben a citálás okát is feltüntették. 1668 decemberében például Csáky Ferenc főkapitány hadiszékére Szendrőből 68, Szatmárról 4, Kállóról 7, Diósgyőrből 3, Putnokról 4, Szoboszlóról pedig 8 katonát idéztek be, többek között marhaelhajtás, sarcoltatás, gyilkosság és „az Sakay korcsmárosné elvitele s rajta erőszak tötele” miatt.34 Egy esztendő múlva a főkapitány jegyzékén már ónodi és más hajdúvárosokból való katonák is szerepeltek, számos végvár kapitányával együtt, akik a generális ediktuma ellenére katonáikat nem tartották kellő fegyelemben, sőt olykor maguk is részt vállaltak azok gaztetteiben.35 A Kanizsával szembeni főkapitányság területén 1685-ben hasonlóan írták össze azoknak a végváriaknak a jegyzékét, akiket lopással, fegyvervonással, sőt kétnejűséggel vádoltak.36 Az összeállított lista alapján azután a fő- vagy vicegenerális maga értesítette és idézte be – külön citáló levél útján – 120az egyes várak kapitányait és katonáit. 1668 őszén a kassai generális Sennyey Ferenc kállói kapitányt azért citálta bírói fóruma elé, mert a főkapitány által a hadiszékre rendelt katonák kiállítását elhanyagolta, sőt a török felverésénél szerzett zsákmányból maga is részesedett.37
33 Bihar vármegye egyik ilyen panaszlistáját Nyakas Miklós tette közzé: Nyakas, 1986. 188–189. Vö. Borsod vármegye hasonló sérelmeivel MOL P 71 Fasc. 263. fol. 382–383.
34 Nyakas, 1987/1. 73–74. Vö. MOL P 71 Fasc. 263. fol. 445–458. és Szakály, 1981/3. 256–258.
35 MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 11–14., 17–20. és 28–29/a.
36 Takáts, [1926.] 154.
37 „Mind ezekreőll annak okaért, és ezekben Constalo inobedientiajért, hogj kegyelmed Teörvényessen szamott adgyon s Teörvéntis vegjen, rendeltem kegyelmednek Cassára az jőuendeő Karacson havanak Tizedik napját teöb keővetkezendeő eléghséghes napokkal edgyütt.” MOL P 71 Fasc. 265. (119. cs.) fol. 187–188. Lásd az Okmány-tárban – No 10.
A kitűzött napon általában a katonai igazságszolgáltatást gyakorló magisztrátus szállásán folytatták le a törvénykezést.38 Az ítélet meghozatalában a főkapitány által meghívott bírótársak vettek részt. Mindig az adott körülmények és lehetőségek szabták meg, hogy a generálisok kapitányaikon kívül honnan hívtak meg jogtudó vármegyei és városi személyeket bíróságukba. A meghívott bírák ugyanis ellátásban részesültek, minek következtében a két-három napos ülések felettébb költségesek voltak. Megfelelő számú jogtudó személy nélkül viszont nem lehetett bíróságot tartani, miként azt Szentpéteri István ideiglenesen megbízott felső-magyarországi hadbíró már 1667-ben megfogalmazta: „tőruin tudo emberek nelkűl … czak semi az eő Felsege Meltosagos hadi szeki”.39 A XVI. század közepén már Wékey Ferenc is „Eskÿwth Ispanokwal, Es egÿeb tewrwÿntudo Nemes zemelyekwel” ítélkezett,40 s utódjai ugyanígy jártak el a jogszolgáltatás gyakorlása során. 1602-ben Thurzó György bányavidéki főkapitány hadiszékén a vicegenerális és néhány várkapitány mellett ott találunk több vármegyei szolgabírát, a két rimaszombati harmincadost, sőt még a füleki német gyalogság vicekapitányát is.41 Utódja, Pálffy István 1642. évi törvényszékén még népesebb volt az esküdt ülnökök serege: a számos főtiszt mellett ott ült a lévai és füleki vár seregbírája, több vármegyei esküdt, továbbá Komárom vármegye és a verebélyi praediális szék alispánja is.42 Kassára gyakran kaptak meghívást a Szepesi Kamara tanácsosai és a város polgárai, míg a semptei hadiszékeken Pozsony vármegye tisztségviselőin kívül helyet foglaltak a közeli Nagyszombat jogtudó szenátorai.43 Az 1691. évi egerszegi hadiszék létszáma ugyancsak messze túllépte a soltész-bíróságoknál betartott tizenkét főt, hiszen a hadbíró helyett elnöklő szegvári kapitányt44 az ítéletek meghozatalában a szomszédos végvárak parancsnokai, 121illetve tisztjei mellett Zala és Somogy vármegye alispánjai, szolgabírái és esküdtjei segítik.45
38 Kassán például a főkapitányi rezidencián, az úgynevezett királyi házban hozták meg az ítéleteket. Lásd az Okmánytárban – No 11. és MOL P 71 Fasc. 265. (119. cs.) fol. 518. („in residentia illustrissimi et excellentissimi domini Comitis Francisci de Csak etc., Partium Regni Hungariae Superiorummi Sedis Bellicae Magistratus”
39 MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 231–232. Vö. Uo. Fasc. 263. fol. 420.
40 Döbrentei, 1840. 196–197.
41 Komáromy, 1890. 62.
42 MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 197.
43 1666-ban a felső-magyarországi hadiszéken például Bélaváry Miklós és Holló Zsigmond kamarai tanácsosok vettek részt, az 1671. évi bányavidéki sedes bellicán pedig öt nagyszombati szenátor képviselte a várost. MOL P 71 Fasc. 263. fol. 525. és MOL P 125 No 11 371.
44 A kanizsai, majd Kanizsával szembeni végvidéki főkapitányságban eddigi ismereteink szerint külön hadi bírás-kodással megbízott személyt nem alkalmaztak.
45 Több mint három tucatnyi ülnök alkotta a hadiszéket. MOL P 1313 252. cs. fol. 522.; Varga J., 1977. 445. Nem fogadható el Varga J. János azon véleménye, miszerint a hadiszékek összetételében a seregszékekétől „a legszembetűnőbb eltérés a városi, mezővárosi polgárok mellőzése”, mely következtetésre egyetlen hadiszéki jegyzőkönyv (az 1691. évi egerszegi) ismeretében vállalkozott. A XVII. század végén a felső-magyarországi had-bíró tisztét pedig az a Fodor János töltötte be, aki egyúttal Kassa városának bírája volt. Fodorra lásd az Archon-tológia részletes adatait.
A végvidéki főkapitányok csak a joghatóságuk alá tartozó, királyi zsoldért szolgáló katonaság és bizonyos esetekben publicus malefactorok felett hozhattak ítéleteket. A magánföldesúri katonaság felett csak hatalmukkal visszaélve ítélkezhettek, ami olykor mégis megtörtént. A hadi bíráskodási fórumok ítélkezés gyakorlatában – véleményem szerint – tehát nem a Varga J. János által hangsúlyozott területi illetékesség elve, hanem a kapitányi joghatóság alá tartozás rendje érvényesült.46 1628-ban II. Ferdinánd király Pálffy István bányavidéki főkapitány számára kibocsátott egyik rendeletében ezt konkrétan meg is fogalmazta. Ebben az esztendőben ugyanis Ernst von Kollonitsch komáromi főkapitány néhány hajdúja rokonai látogatására indult Sallóra, de útközben egy kocsin utazó zsidóra akadtak, akit kiraboltak. A szőgyéni lakosok azonban elfogták a gonosztevő végváriakat és Pálffy István újvári főkapitány kezébe adták őket. Kollonitsch hiába kérte katonái kiadatását, Pálffy azokat maga büntette meg. Erre az uralkodó utasította főkapitányát a hajdúk kiadatására, és figyelmeztette „azon érvényben levő rendszabályra, melynél fogva a katonaság kihágásainak megbüntetése az illetékes kapitányok jogkörébe esik”.47 1657-ben pedig, amikor Pálffy utódja, Forgách Ádám generális rác kereskedőket fosztogató győri főkapitányságbeli katonákat vett őrizetbe, ezeket megfelelő kísérettel a Rába-parti erődítménybe tartozott vitetni.48 De Batthyány Ádám sem engedte, hogy saját katonáskodó és portyázó familiárisai felett a győri vicegenerális szolgáltasson igazságot.49 Csáky Ferenc kassai generális ugyancsak a főkapitányi joghatóságra hivatkozott egy alkalommal Hüszein egri pasánál, máskor pedig a mezőtúri polgároknál, hogy „ki peniglen füleki, korponai, kéköi és mas generalisagh alul valok, nem lévén botunk allat, nem is kerithetvén kezünkben itt ezen az földen, azokat nem is buntethetiuk”; saját főkapitánysága pusztító végváriait azonban megfogatta, és mások példájára fejüket vetette.50 Koháry István füleki kapitányt pedig több ízben szigorúan megrótta, hogy a „Filekj békeségh bontogato uitézeket” könyörtelenül ítélje el, hiszen azok Koháry joghatósága alá tartoznak.51
46 Varga J., 1977. 441. és 446.
47 Jedlicska, 1910. 59.: No 104.
48 MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 330–331.
49 „az mi szolgáinkat másoknak háborgatni nem engedjök” Varga J., 1977. 446.
50 Izsépy, 1962. 57–58.: No 48. és MOL P 71 Fasc. 265. (121. cs.) fol. 361–362. („Korponaiak s Filekiek más Generálisságh alat Vadnak”, ezért azok ellen nem indíthat keresetet.)
51 šOBA Banská Bystrica Koháry–Coburg lt. Militaria Fülek XVII. No 12377.
A kapitányi joghatóság elvét a kialakult hazai joggyakorlatnak megfelelően csupán egyetlen esetben hagyhatták figyelmen kívül, amikor a kihágást elkövető végvárit 122„in flagranti crimine”, azaz tetten érve fogták el.52 Ez a „kiskapu” olykor valóban lehetőséget biztosított akár még a kisebb tekintéllyel rendelkező félnek is, hogy a kapitányi joghatóság elvének fittyet hányva – legalábbis időlegesen – érvényesítse saját akaratát. Az efféle „eltéréseket” jól példázza 1665 késő őszéről egy Tót Bence nevű egerszegi királyi katona („eő Felséghe Egerszegy katonája”) esete, aki a pápai vár börtönébe került. Történt ugyanis, hogy miután Tót Győrben gabonát vásárolt és hazafelé vette útját, a pápai katonák Sréter János lovastiszt, későbbi seregdeák vezetésével „ex mera suspicione” elfogták, majd szekerét, gabonáját és mindennemű holmiját elragadva tömlöcbe vetették. Bár az elfogatás hátterében bizonyosan Sréter és Tót valamiféle korábbi konfliktusa állt, a pápai katona ügyüket nem az illetékes bírói fórumon, az egerszegi vicegenerális vezette főkapitányi hadiszéken, hanem az általa igencsak befolyásolható pápai seregszéken kívánta rendezni. Tót ugyan erre is hajlandónak mutatkozott, de miután még az általa bemutatott tanúbizonyságokat sem akarták elfogadni, feletteséhez, Batthyány Kristóf, Kanizsával szembeni főkapitányhoz fordult segítségért. A generális nem késlekedett katonája megvédelmezésével, és tüstént levelet intézett a pápai végváriak feletteséhez, Esterházy János győri végvidéki vicegenerálishoz, kérvén: „parancsollyon felőle, bocsáttassék el azon eő Felséghe katonája, mivel in flagranti nem tapasztaltatott [kiemelés tőlem – P. G.], a’ ki az mi Jurisdictiónk alatt lévén, ha mi praetensiója vagyon Sréter Uramnak, Mj Törvényhez állittyuk alattunk teöb katonánkat [sic!], valamikor kévánnya, és ha bűnösnek találtatik, vagyon mi nálunkis Igasságh, s az szerént meghis büntettettyük. Mert hogy csak merő gyanoságbúl megh fogják Jurisdictiónk alatt lévő eő Felséghe szolgáiát, nem illendő, s megh sem szenvedhettyük, lévén magunknakis Authoritásunk Latroknak büntetésére, csak ha ki magat injuriátusnak lenni véli, tanállyon megh bennünket.”53 Noha az ügy végső kimenetelét nem ismerjük, Esterházy főkapitány-helyettes aligha húzott ujjat a Kanizsával szembeni végvidéki és egyúttal dunántúli kerületi főkapitánnyal, így Sréter János keresetének benyújtásával hamarosan bizonyára a megfelelő bírói fórumon próbálkozott az általa jogtalanul elfogatott egerszegi végvárival szemben.
52 Vö. Varga, 1958. 1014.
53 MOL E 204 Batthyány Kristóf levele Esterházy Jánoshoz. 1665. november 17., Csatár.
A hadiszékek peres ügyeinek jelentős részét – a várkapitányi utasításokban előírt fellebbezési rendszernek megfelelően – a seregszékekről érkezett apellációk jelentették. 1654-ben ugyanaz a Csáky Ferenc, aki később katonai pályájának csúcsán megszerezte a felső-magyarországi generálisi tisztséget, veszprémi kapitányként egy sebesült török rabot vásárolt 500 forintért a tihanyi katonáktól. A beteg fogoly azonban tizenöt nap elteltével elhalálozott, mire a Csáky kapitány a joghatósága alá nem tartozó tihanyi vitézeket elfogatta, és pénzét saját bírói fórumán, a veszprémi seregszéken követelte vissza. Az alperes katonák a tárgyalás során arra hivatkoztak, a kapitánnyal abban állapodtak meg, hogy a végbeliek szokásai szerint a vételárat csak akkor szolgáltatják vissza, ha a török rab tizenöt napon belül meghal. Mivel a szerződés csak szóban történt, és Csáky Ferenc kapitány a tihanyi vitézek állítását a tizenöt napos határidő felől nyíltan tagadta, ezért a seregszék a perdöntő eskü letételét a veszprémi kapitánynak ítélte meg. Jóllehet Csáky kapitány elfogadta az ítéletet, a 123tihanyiak a győri főkapitány székére fellebbeztek.54 A győri hadiszék egy hónap elmúltával tárgyalta az ügyet, és megállapította, hogy a veszprémi főkapitány teljesen törvénytelenül járt el, mivel a tihanyi hajdúk felett nem gyakorolhat joghatóságot („eő Nagyságának nem leuén semmi Jurisdictioia raÿtok”), azokat nem tömlöcözheti be és a veszprémi „vitézlő törvényszékre” sem idézheti őket; az ilyen, több végvár katonáit érintő ügyekben ugyanis a végvidéki főkapitány joga az igazságszolgáltatás. „Azoka-ért ezen processus totaliter cassaltatott”, a győri generális pedig utasította Csákyt a fogságban vagy kezesség alatt levő katonák szabadon bocsátására, és kifejtette, ha a veszprémi kapitány azok ellen pert kíván indítani, akkor saját igazát „az Geőrÿ es hozza tartozando Uégh Házaknak Tőruenybely rendeihez” alkalmazkodva az illetékes bíróság, azaz a főkapitányi hadiszék előtt keresse.55
54 „Incatti apellant totum processum ad sedem superiorem.”
55 Részletes leírása Varga J., 1977. 448. Az idézetek az eredetiből: MOL P 71 Fasc. 273. Köteg I. fol. 27–31.
A fellebbezések gyakorlata az ország többi területén is a kapitányi instrukciók előírásai szerint zajlott.56 1673-ban Szántó János korponai vicekapitány Esterházy Pál generális megbízásából mint magisztrátus indított pert Egri Márton ellen törökösség vádjával. Egri ugyanis egy törököt bújtatott, róla a végváriaknak hírt nem adott, sőt maga is elrejtőzött előlük. A seregbíróság Egrit mégsem ítélte halálra, hiszen ő „nem mindenestől practicabol, de valamennyre félelembeőlis boczatkozot ezen vétekbe”. Büntetését „in exemplum aliorum” 100 forintnyi fejváltságban állapították meg, továbbá kötelezték a török 600 forintnyi sarcának megtérítésére. Míg a magisztrátus elégedett volt az ítélettel, a vádlott a bányavidéki főkapitány fellebbviteli fórumára kívánt apellálni, melyet a seregbíróság jóváhagyott. Így azután „réghi Véghbeli szokas szerint Vice kapitan Uram az magha peczéti alat” küldte fel az ítéletet a generálisnak, a főkapitányi hadiszék döntése azonban sajnos nem maradt az utókorra.57 Ellenben ismerjük az 1668. évi kassai hadiszék határozatát abból az apellációból, melyet Farkas Sára asszony, a megölt Tót János anyja indított a kállói seregszéken Cseh Gergely ellen. A tanúkihallgatás során kiderült, hogy Sára asszony a bírák elé néhány olyan személyt is bizonyságul állított – előtte természetesen kioktatva őket, mit kell mondaniuk –, akik a gyilkosságnál nem voltak jelen. Ezért a hadiszék úgy döntött, hogy lévén az asszony tanúi „non bonae famae homines”, ha az alperes több tanút tud maga mellett kiállítani, akkor a vád alól felmentést nyer.58 Ugyancsak az apellációk bevett felső-magyarországi gyakorlatára utal Csáky Ferenc generálisnak az ónodi vicekapitányhoz intézett rendelete, melyben megparancsolta, hogy Forrai Bálintot 124és Czongori Istvánt „meg fogattatvan, tőrvént lattosson ráiok, … ottan meg lévén az tőrvény, ha nem fogia szeretny, e iővendő Hadi székre appellálhattya”.59 A fellebbezések rendszere mellett az 1691. évi egerszegi hadiszék kapcsán egy egészen szokatlan gyakorlattal is találkozunk. A kemendi vár peres ügyeit ugyanis nem a véghely seregszéke, hanem az Egerszegen tartott hadiszék tárgyalta. Ennek magyarázatát talán abban kereshetjük, hogy a kis kemendi végház kapitánya így próbálta mentesíteni magát mindazoktól a terhektől, melyek a külső bírótársak meghívásával jártak volna, és várának ügyes-bajos problémáit az éppen ülésező hadiszékkel intéztette el.60
56 Az apellációkat a királyi utasítások mellett gyakran a főkapitányi instrukciók is szabályozták. 1632-ben For-gách Miklós felső-magyarországi generális a szatmári fő- és vicekapitánynak adott utasításban például elrendelte, hogy „miuel neha-neha tőrtenhetnek és tőrténnekis illetlen dolgok és Violentiak a Vitezlő rendtől a Polgarokon [ti. Szatmár és Németi mezővárosok lakóin], azokaért ha in flagranti vagy vagdalkozason, uagy hazra-menésen, uagy valamj egyéb sullios Vétken a Vitezlő rendbelieket a Birak és a Varosiak talallyák, afféléket meg foghas-sanak, de Capitan kezeben hozzák, es rea Tőrvént kerjenek. S ha Capitan Uramék Igazat felőle nem szolgaltat-nanak, vagj az eő kegyelmek Tőrvenye a Varosiaknak nem teczenek, Mi előnkben mint Generalis eleiben appellalhassák, és nekűnk hirűnkké adgiák. [kiemelés tőlem – P. G.].” MOL P 71 Fasc. 172. No 3. Másolata: MOL E 136 7. t. fol. 545–548.
57 MOL P 125 No 11 373.
58 MOL P 71 Fasc. 265. (119. cs.) fol. 523.
59 Uo. Fasc. 265. (120. cs.) fol. 10.
60 MOL P 1313 252. cs. fol. 522–535.
A hadiszékek a fellebbezéseken kívül számos egyéb, a főkapitányok joghatóságába tartozó ügyet is napirendre tűztek. Mivel a várak kapitányai saját személyes ellentéteikben nem szolgáltathattak igazságot, ezeket a viszálykodásokat is a főkapitányi bírói fórumok intézték el. A XVII. század elején Thurzó György bányavidéki főkapitány vetett véget esküdttársaival a füleki vicekapitány elleni zendülésnek, az engedelmességet megtagadó és felettesüket szidalmazó katonák megbünteté-sével.61 1660-ban a győri vicegenerális számos pápai katonát citáltatott hadiszékére a kapitányukkal, Esterházy Pállal való vallási torzsalkodás ügyében.62 Néhány esztendővel később Csáky István szatmári kapitány azt a Danka Jánost idézte a kassai hadiszék elé, akinek török elleni vitézségét és az 1663–1664. évi háborúban teljesített szolgálatait egykor Lippay György esztergomi érsek és maga Wesselényi Ferenc nádor is elismeréssel méltatta. A szatmári kapitány azonban bizonyos kihágások okán rokona, Csáky Ferenc felső-magyarországi generális előtt vádolta meg a hadiszéken. Dankát a katonai törvényszék ennek ellenére felmentette és tisztségébe visszahelyez-te, sőt a Haditanács még hátramaradt zsoldját is kiutaltatta.63
61 Komáromy, 1890.
62 MOL P 125 No 11 281.
63 MOL P 71 Fasc. 263. fol. 401–402. és Takáts, [1926.] 156–157. (Takáts helytelenül Csáky Istvánt nevezi „kassai generális”-nak.) Olyan eset is előfordult, amikor végvidéki főkapitány került ellentétbe valamelyik végvár kapitányával. Ezekben az ügyekben – miként Pálffy István bányavidéki generális és Bakos Gábor füleki vicekapitány viszályában – a bécsi Udvari Haditanács hozott határozatot. Jedlicska, 1910. 148.: No 275. (Bakos nem tartozott a könnyű természetű főtisztek közé, hiszen később, szendrői parancsnoksága idején az ottani vice-kapitány mellett a felső-magyarországi generálissal, Wesselényi Ferenccel is összeütközésbe került; ezt az ellen-tétet azután az uralkodó jóváhagyásával a kassai hadiszék rendezte. MOL E 142 Fasc. 11. No 11. és MOL A 14 No 145.)
Hasonlóképpen a főkapitányi hadiszékek törvénykeztek az egyes várkapitányok és a magasabb rangú tisztek ügyeiben, továbbá olyan esetekben, amikor egy-egy véghely egész őrségét vádolták meg a török vagy a szegény nép kirablásával. 1655-ben Kerpaticz István, az uralkodó egerszegi főhadnagya társaival kifosztotta a Grazba igyekvő bécsi ágostonos atyákat, sőt rövid ideig még fogságban is tartotta őket. A Haditanács ezért rendeletet intézett Batthyány Ádámhoz, a Kanizsával szembeni végek főkapitányához – egyúttal Kerpaticz feletteséhez –, hogy az egerszegi főhadnagyot fogassa el és hadi bíróság hozzon felette ítéletet, továbbá az okozott károkért a szerzeteseket elégíttesse ki.64 Néhány esztendő múlva a bányavidéki végeken Forgách 125Ádám generális Balassa Imre gyarmati kapitány felett ítélkezett, aki az uralkodói tilalom ellenére támadt a törökre. A főkapitány igen nagy szigorral járt el, a Haditanács ugyanis Balassát az ítélet alapján megfosztotta kapitányi tisztétől.65 Csáky Ferenc felső-magyarországi főkapitánysága idején (1665–1670), amikor a hadiszék egy-egy esztendőben gyakorta már havonta összeült,66 1666-ban számos panasz érkezett Kassára a szendrői és putnoki katonák fosztogatásai és a Kunságban végrehajtott marhahajtó-akciói, valamint véres gyilkosságai miatt. Erre a generális rendeletet adott ki a szegény nép és a vármegyék panaszai alapján lefolytatandó vizsgálat megtartására. Az eljárás tökéletesen megfelelt a kor nyomozó rendszerén alapuló büntető peres eljárásnak. Ennek lényege az volt, hogy a bíróság gyanú esetén vádemelés nélkül is megindította az eljárást és a gyanúsítottak elítéléséhez nélkülözhetetlen bizonyítékokat elsősorban tanúvallatások révén maga igyekezett összegyűjteni.67 A kassai főkapitány által augusztus 4-én kiadott deutrumok szerint Szendrőn augusztus 23-án Borsodi Mihály és Hegedűs Jónás szendrői hites vásárbírák, Putnokon pedig két nap múlva a strázsamester és a vásárbíró végezte el a tanúk kihallgatását.68 Szendrőn hat személy tett vallomást arról, kik voltak azok a végváriak, akik a Kunság pusztításában és a gyilkosságokban részt vettek. Ezek alapján azután Úry István ideiglenesen megbízott kapitány tucatnyi katonáját citáltatta a generális parancsára „ad diem 31. Augusti Eö Nagyságha szekire”. A tanúk által megnevezettek többsége azonban nem tartózkodott a várban, így beidézésükre sem volt lehetőség. Putnokon tizenhárom személyt hallgattak ki a Kunságról elrabolt állatok és ingóságok ügyében. Az első tanú nevek tucatjait sorolta fel, de hangsúlyozta, hogy a mostani akcióban nemcsak putnoki, hanem ónodi,69 szendrői, sőt füleki katonák is részt vettek, bár az esztendő folyamán a mostani volt az egyetlen ilyen „vállalkozás”. Ezeket a portyázó végbelieket ugyancsak a hadiszékre idézték, mely augusztus utolsó napján Kassán ült össze.70
64 „wűrdeßt dahero vber dißen Kerpaticz ein Khriegs Recht halten, die Justitiam administrirn [sic!], vnd den Caedierten Patribus Augustinianis satisfaction verschaffen, auch den erfolg berichten”. MOL P 1315 2. cs. 1656. fol. 22–30.
65 Bártfai, 1910. 413.
66 1668–1669-ben a felső-magyarországi hadiszék a következő időpontokban biztosan összeült: 1668: május 7., október 1–3., december 10–12.; 1669: január 29-ről Szentpéteri István súlyos betegsége miatt február 25-ére halasztották az ítélkezést, június 25. és november 18. MOL P 71 Fasc. 265. (119. cs.) fol. 47–48., 140., 537–541., 187–188., 153., 545. és Fasc. 265. (120. cs.) fol. 187–189. és 167–168.
67 Varga J., 1977. 454–455.
68 MOL P 71 Fasc. 263. fol. 518–524.
69 Jóllehet Csáky főkapitány Tolvaj György ónodi kapitányt is kirendelte „az Inquiraltatas peragalasara”, ő betegségével próbálta menteni mulasztását. Erre a generális keményen megfeddte kapitányát, s mivel Tolvaj állítása szerint a fosztogatók azóta sem tértek vissza, őt idézte be a következő hadiszékre („citatioban vannak ezen kegyelmed dolgaj”). Uo. fol. 546–547.
70 A hadiszék jegyzőkönyve Uo. fol. 525–528.
A hadiszék elnöki tisztét a bírói jogkör birtokosa, maga a főkapitány személyesen töltötte be. Bírótársaknak Bélaváry Miklóst és Holló Zsigmondot, a Szepesi Kamara tanácsosait, valamint Szentpéteri Istvánt, a későbbi ideiglenesen megbízott hadi bírót, ekkor tokaji kapitányt, továbbá Diósgyőr, Szendrő, Putnok és Kálló várainak parancsnokait hívta meg. Először a putnokiak ügyét tárgyalták, melyben a vádlottak névsora megegyezett az ott vallomást tevő első tanú által közölt nevekkel. 126Ugyanígy készült a vádirat a szendrőiek ellen is. A főkapitány mint magisztrátus mindkét esetben a Tripartitum 1. részének 15. címe és az 1563. évi 38. és 63. törvénycikkek alapján kért a végváriak ellen halálos ítéletet, melyet azután a bíróság egyhangúan ki is mondott.71 Ezek végrehajtására mégsem kerülhetett sor, a katonák közül ugyanis senki sem jelent meg és prokurátor útján sem képviseltették magukat. A tárgyalás tehát csak formális volt, vagyis a főkapitány bírói hatalmát nem tudta érvényesíteni fosztogató végvári katonái felett. Gyakran a katonák beidézésére sem volt lehetőség, nemhogy az ítélet utáni elfogatásukra. Amikor pedig a főkapitány a proskribáltak üldözését sürgette, a leggyakoribb válasz a következő volt: „ezek kőzzűl csak egy sem lakik” a végvárban.72 Sőt egy alkalommal, midőn a fent említett Úry István vicekapitány engedelmeskedni akart a generális utasításának, katonái nyíltan ellene támadtak, és megakadályozták bűnös társaik letartóztatását.73 Mindezek szellemében teljességgel érthető a hódoltsági vármegyék azon törekvése, mely a kóborló és pusztító végváriak önhatalmú megbüntetésére irányult. A királyi katonák elfogatása a nemesi vármegyék számára azonban jelentős hátrányokkal járt. Mivel a vármegyék önálló sereggel külön nem rendelkeztek, hódoltsági pozícióikat – melyek az újabb török hódítások (Nagyvárad és Érsekújvár elfoglalása) következtében éppen ekkor kerültek egyre jelentősebb veszélybe – csakis a birtokaikat feldúló, jobbágyaikat fosztogató végvári katonák segítségével őrizhették meg.74
71 Tripartitum 1. rész 15. cím: a tolvajok és rablók bitófára, karóba húzásra vagy kerékbetörésre ítélendők. Werbőczy, 1990. 86–87.; Az 1563:38. tc. a szándékos gyilkosságokról, a 63. tc. pedig arról rendelkezett, hogy akik szándékosan követnek el emberölést, azok legyenek megfosztva az uralkodói kegyelemtől (CJH, 504–505. és 528–519.). 1672 tavaszán Esterházy Pál generális semptei hadiszéke ugyanezen cikkelyek alapján ítélte tortúrára, majd kerékbetörésre Virágh Györgyöt, az uralkodó semptei katonáját, aki társaival néhány ártatlan sze-mélyt fosztott ki és gyilkolt meg a Nyitra megyei Köpösd falu közelében. MOL P 125 No 11 372.
72 MOL P 71 Fasc. 265. (119. cs.) fol. 206–207. Vö. fol. 175–176. és 245–246.
73 Kandra, 1872. 699. Arra is akad ellenben példa, hogy „Szendrőben Lakozo eő Felséghe mostani Hadi Székre citáltatot szolghai” a főkapitányhoz folyamodtak kérelmükkel az ellenük benyújtott kereset visszavonása érdekében. MOL P 71 Fasc. 263. fol. 404–405.
74 Szakály, 1969. 55–57. Vö. még Nyakas, 1987/1. 67–68. és Nyakas, 1987/2. 25.
A magyar katonai igazságszolgáltatás legfelsőbb fórumai alkalomadtán a végvári katonaság legkülönfélébb ügyeiben is igazságot szolgáltattak. Jóllehet a várak feladása – miként azt Werbőczy István Hármaskönyve megfogalmazta – a hűtlenség bűnesetei közé,75 és ezért az ország rendes bíróságai, elsősorban a helytartói bíróság jogkörébe tartozott, olykor a hadiszékek ilyen ügyekben is hoztak ítéleteket. 1594 októberében Komárom török ostroma idején számos magyar katona elhagyta a várat és ezzel súlyos kötelességmulasztást követett el. Ezért Mátyás főherceg utasította Pálffy Miklós főkapitányt, hogy noha a vár gyalázatos cselekedetük ellenére sem jutott az oszmánok kezére, ezeket az árulókat szigorúan büntesse meg.76 1646-ban a bányavidéki főkapitány hadiszéke a kis Damásd várának nagy felháborodást keltett eleste miatt77 tartott több alkalommal tárgyalást.78 Gyakran került napirendre a 127korszak egyik tipikus bűncselekményének, a törökösségnek (turcismus) kérdése,79 sőt adódtak olyan esetek is, amikor a végbeliek egy-egy török fogoly sarca miatt indítottak pert egymás ellen. 1674-ben a semptei hadiszék az uralkodó parancsára és Móra András kékkői kapitány kérelmére immáron novum judiciumként tárgyalta Mahmud török rab 1000 forintos sarcának ügyét.80 Az ítélkezés végeztével a hadiszéken részt vevő kapitányok végvidékük problémáinak megvitatására is összeülhettek, és amint azt egy 1647. évi körmendi példa bizonyítja, olykor erre vonatkozó határozatokat is hoztak. Mivel ebben az időben számos vita merült fel a portyák során szerzett nyereség elosztása és kótyavetyére bocsátása kapcsán, a Kanizsával szembeni végek kapitányai határozatokban szabták meg, hogy a töröktől elvett javakból a katonák és tisztjeik, illetve nagyobb csatázások idején az egyes végvárak katonái miként részesedjenek.81
75 „Item amissores castrorum finitimorum regni.” Werbőczy, 1990. 86.: 1. rész. 15. cím. 16. paragrafus.
76 Jedlicska, 1897. 531.: No 878.
77 Az üggyel még a magyar országgyűlés is foglalkozott. Lásd 1647:64. tc. CJH, 466–467. Vö. Thaly, 1885. 191–193.
78 MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 197–209.
79 1564 (Komárom): ÖStA KA HKR Akten Exp. 1564. Jan. No 57. és No 61.; 1634 (Szendrő): MOL P 71 Fasc. 273. Köteg II. fol. 6–10.; 1662 (Kassa): AMK Schw. No 8707.;1671 (Sempte): MOL P 125 No 11 371.; 1673 (Korpona): Uo. No 11 373.; 1678 (Fülek): Szederkényi, 1891. 243–244. és Sugár, 1986. 108–109.: 14. per. A törökösségre vonatkozó ügyeket külön tanulmányban kívánom feldolgozni.
80 Thaly, 1885. 252.
81 MOL P 1313 252. cs. fol. 622–625. Vö. Takáts, [1926.] 154–155. és Varga J., 1977. 450.
A magyarországi főkapitányok közül a felső-magyarországi generális a joghatósága alá tartozó végvári katonákon kívül az 1608. évi koronázás utáni 2. törvénycikk értelmében a rablók és gonosztevők, illetve azok pártfogói felett is ítéletet hozhatott. Az ország rendjei ugyanis a nádor, a horvát bán, valamint a vármegyei fő- és alispánok mellett a kassai főkapitányt is felruházták a rablók elfogatása és a felettük való ítélkezés jogával.82 Jóllehet ugyanez a jog az ország törvényei szerint a többi generálist nem illette meg, mégis gyakorlattá vált, hogy a főkapitányok a végváriak által in flagranti kapott publicus malefactorok felett igazságot szolgáltattak. 1635-ben
II. Ferdinánd rendeletében külön felhatalmazta Pálffy István bányavidéki főkapitányt, hogy a törökkel való békesség fenntartása érdekében „ha a rablók és kalandorok nem is tartoznának hatósága alá, mégis ügyekezzék őket lehetőleg elfogni és megbüntetni”.83 Egy esztendő múlva a Haditanács rendelete értelmében a győri főkapitány is megszerezte a „pallos jogát”, melyet a magyar hadbíró segítségével gyakorolt.84 A felső részekben a vármegyék és városok a főkapitányt gyakran kérték fel ennek a feladatkörnek minél gondosabb ellátására. Egy alkalommal Debrecen városa panaszkodott Csáky Ferencnek a polgárait „Sarczoltato Tolvajok” ellen, sőt Borsod és Csongrád vármegye a latrok és marhahajtók kergetésére, illetve megfogására kért, majd kapott engedélyt a generálistól.85 A főkapitányok igyekeztek megbüntetni a 128végváriak által kézre kerített gonosztevőket. A kassai hadiszéken 1671 elején Bercsényi Miklós bányavidéki vicegenerális indított pert egy bizonyos Mosik János ellen, aki még 1663-ban huszonnyolc társával a hódmezővásárhelyi Bercsényi-birtokra tört,86 s néhai Kotormány Jánost, Bercsényi alattvalóját csak 135 forintnyi sarcért, továbbá bizonyos mennyiségű karmazsinért és egyéb posztóért engedte szabadon. Az alperes nem jelent meg a tárgyaláson, ezért a hadiszék makacssága miatt a vádló keresetében marasztalta el.87 Ugyanebben az időben a győri főkapitány széke egy hasonló ügyet tárgyalt. Montecuccoli generális Ágoston Mihály csavargó (vagabundus) ellen emelt vádat török hódoltságbeli bűntettei ügyében. Ágoston ugyanis 1668-ban egy érdi török agával végzett, majd budai törököket fosztott ki és ölt meg. Helyzetét rontotta, hogy a főkapitányon kívül Szapáry Péter hat legeltető rácalmási jobbágya megölésével és huszonnégy ökrük elhajtásával vádolta. A Nagy Ferenc vezette ítélőszék végül Ágostont a főkapitány keresetére fejvesztésre, míg Szapáry panaszára kerékbetörésre ítélte. Szolgái sem kerülhették el méltó büntetésüket: egyikőjüket ugyancsak fejvesztéssel, másikukat pedig akasztással sújtotta a sedes bellica.88
II. Ferdinánd rendeletében külön felhatalmazta Pálffy István bányavidéki főkapitányt, hogy a törökkel való békesség fenntartása érdekében „ha a rablók és kalandorok nem is tartoznának hatósága alá, mégis ügyekezzék őket lehetőleg elfogni és megbüntetni”.83 Egy esztendő múlva a Haditanács rendelete értelmében a győri főkapitány is megszerezte a „pallos jogát”, melyet a magyar hadbíró segítségével gyakorolt.84 A felső részekben a vármegyék és városok a főkapitányt gyakran kérték fel ennek a feladatkörnek minél gondosabb ellátására. Egy alkalommal Debrecen városa panaszkodott Csáky Ferencnek a polgárait „Sarczoltato Tolvajok” ellen, sőt Borsod és Csongrád vármegye a latrok és marhahajtók kergetésére, illetve megfogására kért, majd kapott engedélyt a generálistól.85 A főkapitányok igyekeztek megbüntetni a 128végváriak által kézre kerített gonosztevőket. A kassai hadiszéken 1671 elején Bercsényi Miklós bányavidéki vicegenerális indított pert egy bizonyos Mosik János ellen, aki még 1663-ban huszonnyolc társával a hódmezővásárhelyi Bercsényi-birtokra tört,86 s néhai Kotormány Jánost, Bercsényi alattvalóját csak 135 forintnyi sarcért, továbbá bizonyos mennyiségű karmazsinért és egyéb posztóért engedte szabadon. Az alperes nem jelent meg a tárgyaláson, ezért a hadiszék makacssága miatt a vádló keresetében marasztalta el.87 Ugyanebben az időben a győri főkapitány széke egy hasonló ügyet tárgyalt. Montecuccoli generális Ágoston Mihály csavargó (vagabundus) ellen emelt vádat török hódoltságbeli bűntettei ügyében. Ágoston ugyanis 1668-ban egy érdi török agával végzett, majd budai törököket fosztott ki és ölt meg. Helyzetét rontotta, hogy a főkapitányon kívül Szapáry Péter hat legeltető rácalmási jobbágya megölésével és huszonnégy ökrük elhajtásával vádolta. A Nagy Ferenc vezette ítélőszék végül Ágostont a főkapitány keresetére fejvesztésre, míg Szapáry panaszára kerékbetörésre ítélte. Szolgái sem kerülhették el méltó büntetésüket: egyikőjüket ugyancsak fejvesztéssel, másikukat pedig akasztással sújtotta a sedes bellica.88
82 CJH, 24–27.
83 Jedlicska, 1910. 144–145.: No 267.
84 „Tamen nescimus ad cuius instantiam vel suggestionem Sua Caesarea Regiaque Maiestas mota anno proxime praeterito per literas et mandata bellici consilii in maximum derogamen nostrae libertatis et iurium Capituli Jauriensis hoc exercitio et officio administrandae iustitiae privavit et totum ius gladii in malefactores in ipsum dominum Capitaneum transtulit et manus nostras ligando bellicis iudicibus commisit.” – miként arról a győri káptalan 1637. évi sérelmeinek jegyzékéből értesülhetünk. MOL E 142 Fasc. 11. No 7.
85 MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 316–317. és 318–319.
86 A végvári katonák hódmezővásárhelyi pusztításaira vö. Szeremlei, 1907. 138–145. és 154–157.
87 „Deliberatum est. Incattus in totali aquisitione actoris convincitur et aggravatur ob non comparitionem.” MOL P 1774 26. t. fol. 75–76.
88 SNA Esterházy, cseszneki lt. 44. d. No 8.
A királyi végváriak mellett a kassai főkapitány joghatósága alá tartoztak a Bocskai-féle hajdúvárosok is. Ennek a gyakorlatnak az alapját a felső-magyarországi rendek 1608. évi kassai részgyűlésének határozata alapján – mely kimondta, hogy a hajdúvárosok a főkapitány joghatósága alá tartozzanak89 – Forgách Zsigmond generális 1613-ban kibocsátott instrukciói vetették meg. 1613 nyarán ugyanis a főkapitány előbb a vámospércsi, majd a polgári, sőt – miként azt Rácz István teljes joggal feltételezi90 – a többi város hajdúi számára is külön utasítást adott ki, mely a főkapitányi hadiszéket nevezte meg a hajdúvárosi törvényszékek fellebbviteli fórumának. Az utasítások 5. pontja ugyanis elrendelte, „hogy penigh az kapitanynak Teörveny es igassagh zolgaltattassaban iob mogia lehessen, magha melle Tizenketth feő legent esküttessen az Teörvenynek megh latassara; ha penigh valamelyknek suliossan essnek az Teörveny, minekünk ugy mint kassay Generalis kapitany zeky eleyben hozhassa, es minden Törvenynek itth zakadgion vege [kiemelés tőlem – P. G.]”.91 A főkapitányi joghatóság a Habsburg királyok fennhatósága idején 1686-ig állt fenn, utána – feltételezhetően a magyarországi generalátusok rendszerének átszervezése, illetve felszámolása következtében – szállhatott át a Szepesi Kamarára.92
89 Nyakas, 1977. 42.; Nagy S., 1983. 93.
90 Rácz, 1958–1959. 100. és Rácz, 1969. 201.
91 Az idézett polgári utasítás: Nyakas, 1977. 51–52.: No 1.: 5. pont. (Vö. még a 11. ponttal.) A vámospércsi 147–148. A főkapitányi utasítás közvetlen előzménye II. Mátyás 1613. április 1-jén Pozsonyban kiadott rendelete volt, melyben a hajdúvárosok bírói felügyeletét a kassai generálisra bízta. Rácz,1969. 200.; Nagy S., 1983. 93–94. és Nagy S., 1987. 83.)
92 Rácz, 1958. 100. és Hajdúhadház, 1972. 334. Amikor 1631-ben a vámospércsi hajdúk II. Ferdinándnak fogadtak hűséget, kijelentették, hogy „koronás királyunk ő fsge után Magyarországban fő Palatinustól és kassai generalistul dependeáljunk [kiemelés tőlem – P. G.].” Komáromy, 1898. 62–63.: No III.
129A főkapitány által előírt fellebbezési rendszer a XVII. század folyamán végig gyakorlat maradt, jóllehet erre vonatkozóan ez ideig nagyon kevés adat állt rendelkezésünkre. Ennek oka – véleményem szerint – a hajdúvárosi és családi levéltárak iratanyagának jelentős mértékű pusztulásával, illetve a hadiszék időszakos jellegű működésével magyarázható. Szoboszló esetében csak négy, Nánás kapcsán pedig mindössze három olyan peres ügyről volt eddig tudomásunk, melyekben a végső döntést a kassai hadiszék hozta meg.93 Csáky Ferenc felső-magyarországi főkapitány fennmaradt jelentős iratanyaga alapján mindezek újabb és – úgy vélem – megfontolandó adatokkal egészíthetők ki.
93 Figyelemreméltó viszont, hogy a szoboszlói négy ügy egymást követő esztendőkből, míg a három nánási 1643-ból és 1670-ből, valamint 1672-ből ismert. Rácz, 1958–1959. 100.; Rácz, 1969. 214. és Nyakas, 1977. 43.
A hajdúvárosokat – miként a végvári kapitányokat is – a főkapitány külön idézőlevéllel hívta meg a kassai királyi házban tartott hadiszékekre. 1669. január elején Buzafalusi Szentpéteri István ideiglenesen megbízott hadi bíró generálisa nevében értesítette a hajdúvárosokat, hogy „kegyelmetek szekén Perlekedők Appellalt Causaitis akkorra hozza fel magaual, lészen reuisioiok. Azomban azon szemellyeknek is, kik kegyelmetek kőzőt laknak s Vadnak, ezen Terminust [ti. január 29-ét] értessére adgya. Azkiket eő Nagyságha ez elmult hadi Szekre Citaltatot uala, tudua legyen eő kegyelmeknél, és akkorra compareallyanak, mert tőrueny és igassagh szolgaltatik felőlők.”94 A hajdúvárosok engedelmeskedtek a főkapitány és hadbírája felszólításainak, jóllehet hadnagyaiknak és tanácsosaiknak a bíróságba való felküldését a jelentős költségek miatt igencsak sérelmezték.95 1668 decemberéből teljes egészében fennmaradt a kassai hadiszék negyven fóliónyi jegyzőkönyve, melyhez valószínűleg utólag hozzáfűzték az 1669. június 25-i tárgyalások néhány határozatának fogalmazványát is.96 A protokollumok a hajdúvárosok aktív hadiszéki részvételéről tanúskodnak. Egy-egy ügyben szinte mindegyik város a sedes bellicához fordult a végső döntés meghozatala érdekében. 1669 nyarán Szoboszlóról Lenthe Bálint hadnagy, Polgárról pedig Palay István ügye került napirendre, de egy-egy vitás üggyel szerepel Böszörmény és Dorog is. Részletesen ellenben Palay István perének szövege maradt fenn, de az is csak fogalmazványban.97 Palay ellen, akit Fodor János hadbíró külön levélben idézett a hadiszékre,98 maga Csáky generális nyújtotta be a keresetet. A vádirat szövege a március 14-én lefolytatott vizsgálaton alapult, melynek során Polgár városában 227 tanút hallgattak ki. A vallomástevők többsége ugyan semmit sem „tudott” hadnagya tetteiről, néhány tanú mégis fényt derített Palay túlkapásaira.99 A hadnagy 130ugyanis megszegte az uralkodónak, valamint főkapitányának tett esküjét, és hatalmával visszaélve számos esetben polgári hajdúk házaira támadt, azokat mindennemű ok nélkül megverette, igazságot nem szolgáltatott, sőt jogtalan bírságokat vetett ki. Emellett elhanyagolta a gonosztevők üldözését, és ezáltal – miként fogalmazták – előidézte városa romlását.100 A magisztrátus ezen túlkapások miatt kért méltó büntetést a bíróságtól. Ebben az esetben tehát a főkapitány néhány Polgár városi lakos panaszára indított eljárást a hadnagy visszaélései és a várossal való viszálykodása kapcsán. Az 1668. decemberi, három napig tartó törvénykezés alkalmával a bírák már fellebbezett ügyekben is hoztak határozatokat. Pusztán ezen az egy hadiszéken ugyanannyi apellációt intéztek el, mint amennyit ez ideig az egész XVII. századból ismertünk. Mindez talán arra utal, hogy a hajdúvárosok törvénykezési gyakorlata szempontjából mégsem volt teljesen jelentéktelen, pontosabban időben változó jelentőséggel bírt a Forgách generális által előírt fellebbezési rendszer. Természetesen óvakodni kell attól, hogy ezekből az adatokból messzemenő vagy túlzott következtetéseket vonjunk le. A főkapitányi hadiszéknek a hajdúvárosok életében betöltött szerepét, illetve jelentőségének időbeli alakulását a további kutatások hivatottak végleg tisztázni.
94 MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 145. Lásd az Okmánytárban – No 11.
95 MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 146–147.
96 Uo. Fasc. 265. (119. cs.) fol. 517–557.
97 Uo. fol. 530. és 527.
98 „Tőrvenyes decisiojara azon dolgoknak rendeltem kegyelmednek pro termino ez ielen valo 1669 esztendőbeli kővetkezendő Junius hava 25. Napiat ahoz elegendő utana valo tőrvenies napokkal eggyut az eő Felsige Szabad Kiraly Cassa Varosaban, ki Aba U˙varmegeben vagjon, az mely napokon meltosagos kegielmes Urunk eő Felsige Hadi Szeke fogh celebraltatni.” MOL P 71 Fasc. 263. Köteg II. fol. 86.
99 Ezek a következők voltak: verekedés, szidalmazás, nemes ember megbüntetése, a tolvajok üldözésének elhanyagolása, „Nemes Ember leven, megh fogatot, kalodasztatot, fa Lora űltetet” (106. tanú) stb. MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 278–286.
100 A csavargók és gonosztevők elfogását, majd Szatmárra, illetve Kassára kísérését a hajdúknak már a XVII. század első felében elrendelték. Komáromy, 1898. 29. Vö. Nagy S., 1983. 94.
A hét fellebbezett causából három dorogi, három hadházi és egy polgári volt.101 Az apellációk közül négy esetben a hadiszék megváltoztatta a városi törvényszék ítéletét, három ízben pedig jóváhagyta azt.102 Az első dorogi pert Lenthe István indította szolgája elfogása miatt, ennek következtében ugyanis jelentős kára keletkezett, mivel „lupi de nocte 3 equos suos dilacerassent et mactassent”. A bíróság jóváhagyta a dorogi ítéletet, de Lenthe prokurátora révén tiltakozott ez ellen és a következő hadiszéken való újratárgyalását szorgalmazta. A második dorogi causában, melyet Csorba László indított Hajdú János és Béla György ellen, megváltoztatták az eredeti ítéletet.103 A Szabó Kristóf és Kalló Miklós „ex sede Doroghiensi” felküldött perében viszont a bíróság az ítéletet ugyanúgy erősítette meg, mint a polgári törvényszéknek Hatvani Gergely és Kolczár István marhalopási ügyében hozott döntését. Takaró Mátyás hadházi hadnagy keresete kapcsán ellenben úgy rendelkeztek, hogy az ítéletet korrigálni kell és újabb kihallgatásokat kell lefolytatni. A másik két hadházi perben, egy paráznaság (adulterium), illetve egy polgár szemének kiverése (excussio oculi) bűntettében ugyancsak új ítéletet hozott a katonai bíróság.
101 MOL P 71 Fasc. 265. (119. cs.) fol. 523–524. és 544–545.
102 Rácz István úgy véli, hogy „a feljebbviteli bíróságoknak sok gyakorlati jelentőségük azonban nem volt” (Rácz, 1958–1959. 100.). A fenti néhány adat állítását talán úgy módosíthatja, hogy az esetek felében tényleg nem volt a hadiszéknek különösebb jelentősége. A kérdés végső megoldását és a fellebbviteli fórum szerepének tisztázását csak újabb adatok oldhatják meg. Úgy tűnik, a hadiszék szerepe a XVII. század folyamán egyes idősza-kokban eltérő jelentőségű volt.
103 „Correctum Juditium. Miuel Casualiter az Actioban meghirt Marha eset az Veremben, s nem Volenter, azért felét fizessék megh az pasztorok, az fele kar penigh redundallyon az Actor reszére.”
A főkapitány hadbíráját néha kiküldte a hajdúvárosok törvényszékeire is, hogy elősegítse az ottani viszálykodások lecsendesítését. 1669 szeptemberében Palay István továbbra sem tudott Polgáron békességben maradni, ez alkalommal ugyanis 131Szilvássy Ferenccel kapott össze. Mindkét fél a főkapitányhoz fordult panaszaival, mire Csáky Ferenc Fodor János hadbírót küldte Polgárra, de nem azzal a feladattal, „hogi ot tőrvent lasson, hanem hogi kőzőttűk valamj mas alkolmatlan Conferentiak ne lehessenek”. Emellett a többi hajdúvárosnak külön rendeletben megparancsolta, hogy a nagyobb veszedelem elkerülése végett küldjék bizonyos embereiket Polgárra és ott a hadbíró jelenlétében először próbálják meg kibékíteni a feleket, majd ha szükséges, lássanak törvényt „salva permanente appellatione ad sedem Suae Maiestatis belli-cam”.104 A felső-magyarországi hadiszék tehát, úgy tűnik, – legalábbis az 1660-as évek második felében – a hajdúvárosok igazságszolgáltatásában meghatározó szere-pet játszott, amit az is igazolni látszik, hogy 1668-ban az új böszörményi hadnagy tisztségének főkapitányi megerősítésére is a kassai hadiszéken került sor.105
104 MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 50.
105 „első alkalmatossággal válasszon magok közzül az szokás szerént egi becsülletes személt …, de addigh Tisztiben ne confirmaltassek, hanem az jövendő Hadi Székre jöjjön fel, s – látván akkor magunk is érde-mességhét, ugy fogjuk vissza bocsátani [kiemelés tőlem – P. G.]”. Nyakas, 1987/2. 41.
A kassai hadiszék szerepét az erdélyi fejedelmek fennhatósága idején a hajdúvárosok esetében a kállói főkapitány széke vette át.106 1648 februárjában azonban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem – szinte bizonyos, hogy a királyi hadi bíróság mintájára – kísérletet tett egy hasonlóan külön hadi bíró vezette katonai ítélkező fórum létrehozására. Az 1645. évi linzi békeszerződés értelmében a fejedelem élete végéig megkapta az úgynevezett „hét magyarországi vármegyét” (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Bereg, Ugocsa és Szatmár), és azok valamennyi végvári katonája, valamint a hajdúvárosok lakói hadbírájául (judex bellicus) a kassai Vass Mihályt nevezte ki.107 Az új katonai tisztségviselő feladata teljesen megegyezett a királyi hadbírákéval, hiszen a végváriak és a hajdúk előtte megkezdett vagy hozzá fellebbezett mindenféle peres ügyében tartozott igazságot szolgáltatni. Jóllehet Vass 1648. március 2-án Kassa városában letette esküjét,108 és még az esztendő nyarán is hadbíróként szolgált,109 a fejedelem kísérlete mégsem hozhatott tartós eredményt, hiszen I. Rákóczi György fél esztendő múltán távozott az élők sorából. A hét vármegye közül öt (Borsod, Abaúj, Zemplén, Bereg és Ugocsa) a linzi béke értelmében hamarosan visszaszállt a királyra. A hajdúvárosok ellenben 1660-ig, II. Rákóczi György haláláig 132továbbra is Erdélyhez tartoztak, és ismét a kállói kapitány székére fellebbezték pereiket. A visszaszállt öt vármegye területén szolgáló végváriak felett azonban a joghatóságot az újonnan beiktatott királyi generális, Wesselényi Ferenc110 és 1649 nyarán tisztségébe lépő hadbírája, Kékedy Balázs gyakorolta.111
106 1658-ban a böszörményi kapitány bíróságának ítéletét, mely Szabó Gergelyné Faragó Piroska és Nagy István-né Ferenczy Kata között egy belső hajdúfundus és a hozzá tartozó kert ügyében zajlott, ide apellálta az alperes, de a kállói hadiszék helyben hagyta a városi bíróság ítéletét („Ez Deliberatiot appellálta vala az Incatta törvény-székünktől az kegyelmes Urunk meltosagos Fejedelem eő Nagysága nagy kállay Hady székire [kiemelés tőlem – P. G.]. De javát ben hadta es az deliberatio szerint el igazitatot ment az dologh.”). Ezzel a hatalmával a kállói kapitány azonban gyakorta visszaélt, mire ellene a városok az 1656. évi hadházi gyűlésükön panaszt emeltek. Komáromy,1898. 38–41.; Nagy S., 1983. 95.; Nyakas, 1984. 119–127.
107 „eundem in ordinarium Judicem bellicum Universorum praesidiorum nostrorum uti et Liberorum Hajdo-num in Septem Comitatibus hungariae [kiemelés tőlem – P. G.] vigore diplomatum nobis per Sacram Czezaream Regiamque Maiestatem concessorum (salva tamen authoritate illustrissimi Sigismundi Rakoci, filii nostri charissimi, eorundem Septem hungariae Comitatuum Suppremi Generalis, sed et reliquorum officialium nostrorum hactenus observata permanente) clementer eligendum et nominandum esse duximus.” MOL F 1 XXII. köt. fol. 60–61. Lásd az Okmánytárban – No 7.
108 MOL E 210 Militaria. 121. t. No 39. Lásd az Okmánytárban – No 8.
109 1648. augusztus 28.: „in septem Comitatibus Hungariae ditionis nostrae Judex bellicus”. AMK Schw. No 7618.
110 MOL E 210 Militaria. 121. t. No 40-41.
111 MOL E 211 Series I. Fasc. 10–16. fol. 136–137. Kékedyre és családjára: Cabello–Simon, 1994. 200–207.
