6. A seregszék mint végvári hiteleshely
1546. A seregszék mint végvári hiteleshely
A XVI–XVII. századi királyi Magyarországon a „vitézlő nép” hadi bíróságainak szervezete és ítélkezési gyakorlata a hazai jogszokásoknak és az egészen speciális magyar hadügyi fejlődésnek megfelelően számos vonatkozásban eltért a korabeli német hadi bíráskodás rendszerétől, illetve praxisától. Az ítélkezés jellegében ellenben – mindenekelőtt a szoros együttélés következtében – számos közös vonás fedezhető fel: az esküdtek számától kezdve a szószólóknak megfelelő prokurátorok alkalmazásán át az ezredesek kegyelmezési jogának gyakorlásáig. Hasonlóképpen jó néhány rokon vonást ismerhetünk fel, ha vizsgálat alá vonjuk a magyar seregszékek, illetve az azokat vezető seregbírák írásbeli, továbbá nem kimondottan a hadi bíráskodáshoz kötődő polgári jellegű tevékenységét. 1
1 A párhuzamok és eltérések részletes kifejtését lásd az Összefoglalásban.
A soltészhoz hasonlóan a magyar várak seregbírái és hites nótáriusai az igazságszolgáltatással párhuzamosan, illetve azzal összefüggésben jelentős írásbeli tevékenységet folytattak. A katonák peres ügyeivel kapcsolatban a két legfontosabb ilyen jellegű feladat a kezességlevelek kiállítása és a tanúvallatások lefolytatása volt. A seregbíró vagy jegyzője kezeslevelet akkor bocsátott ki, amikor egy bűncselekmény elkövetésével gyanúsított katonát bizonyos személyek – leggyakrabban bajtársai – meghatározott összeg lekötésével kiváltották.2 A kezesség a seregszékek gyakorlatában még annak ellenére is országosan bevett módszernek számított, hogy elvileg elősegíthette a katona szökését. A kezességvállalók arra kötelezték magukat, hogy a szabadlábra helyezett végvárit a kapitányok által megjelölt terminusra előállítják. A kötelezvények kiállítása a sereg bírája vagy jegyzője előtt történt, melyet azok általában pecsétjeikkel erősítettek meg. 1660-ban két pápai zászlótartó és tizedes mellett kilenc lovas és gyalogos katona fogadta meg Radován István vicekapitánynak, hogy „leszűnk kezesek Száz forintigh Baicsi Ferenczért, ugy hogy Valamikor eő kegyelme Vitez Kapitany Urunk, Roduany Istvan Vrunk Kiuannya elő allani megh nevezet Baicsi Ferenczet, mindenkoron készek leszűnk elő allatnj”.3 A kezesek száma néhány főtől akár egész seregnyi katonáig terjedhetett. 1669-ben Győrben Bakó Gábor hites seregjegyző előtt csupán három lovas katona állította ki kezeslevelét a négy ló és egy ökör ellopásával vádolt Csanaky Andrásért, 1657-ben Kemend várában viszont több mint harminc végvári véste keresztjét obligációja aljára.4 A kezesség összege általában 100 forint, súlyosabb esetekben ennek néhányszorosa volt. 1672 őszén a Győrben például 300 forintért vállalt kezességet két dolog kapcsán három társáért húsz királyi zsoldon szolgáló végvári Nagy Ferenc seregbíró és Miskey József hadnagy előtt. Egyrészt elismerték, hogy ha a három katonát ismételten a békesség megbontásán kapnák, akkor „az Vice Generalis Vram eő Nagysága Minden tőrveny nekűl hozzaiok” nyúlhat; másrészt a megnevezett összeg lefizetésének terhe mellett kötelezték magukat, 155hogy a lovak lopása miatt már egy ideje fogságban levők a vicegenerális törvényére a megfelelő időben megjelennek.5 Előfordulhatott azonban ennél jóval jelentősebb összegű kezesség is. 1643-ban az egész „Egerszeghi Louas és Gyalogh Seregh” 1000 forintnyi summáért ígérte meg Batthyány Ádám főkapitánynak, hogy Rácz János vajdát a generális bíróságára parancs esetén haladéktalanul előállítják.6 A kezeslevelek mindezek mellett olykor a katona elővezetésének idejét is meghatározták, sőt ha szükségesnek vélték, akkor a szabadlábra bocsátott végvári mozgását is korlátozhatták. Ugyancsak Nagy Ferenc seregbíró előtt kelt az a kezeslevél, melyben szigorúan előírták, hogy Kántor György a törvénykezés lefolytatásáig a győri Újvárost nem hagyhatja el.7
2 A kezesség alkalmazásának módjára lásd Varga J., 1977. 455–456. Vö. még a rabtartás kapcsán Dobos, 1971. 66.
3 MOL P 125 No 11 726.
4 Győr: MOL P 1291 III. O. 10. 1669. augusztus 2., Győr; Kemend: MOL P 1863 32. t. Iratok. fol. 13.
5 MOL P 1291 III. O. 10. 1672. szeptember 25., Győr. Ugyanitt még számos egyéb összegre (80 és 200 forint) vonatkozó kezeslevél található. Vö. még MOL P 1289 I. 11. fol. 5–7. és Pálmány, 1986. 39.
6 MOL P 1313 252. cs. fol. 631.
7 MOL P 1291 III. O. 10. 1670. április 11., Győr („harom holnapi Terminus” alatt kellett a kezességre bocsátott katonát bekísérni) és uo. 1671. december 21., Győr.
A kezeslevelek kiállítása mellett a hadi bíráskodást irányító személyek másik fontos feladata a tanúvallatások elvégzése vagy – miként azt a korban nevezték – a bizonyságok szedése volt.8 A seregbírák azonban nemcsak a „vitézlő törvényszékeken” tárgyalásra kerülő perek alkalmával tartottak kihallgatásokat. Megtehették ezt a katonák egyéb ügyeiben vagy más hatóságok kérelmére is. 1644-ben például Budai Illés győri kisbíró – felettese, Horváth Ferenc parancsára – a káptalan előtt zajló perhez folytatott tanúvallatásokat.9 1697-ben Nagy Ferenc „Generalatus Jauriensis Judex Bellicus” néhai Esterházy János főkapitány-helyettes szabadhegyi szőlőinek eladásáról hallgatott ki néhány katonát, komáromi bírótársa előtt pedig egy rác kereskedő a törökkel folytatott üzleti akciói kapcsán tanúskodott.10 Komáromban két adattal rendelkezünk arról, hogy boszorkányperekben is az ott szolgáló királyi seregbíró vezette a tanúk kihallgatását, majd az arról készült jegyzőkönyvet nótáriusával állíttatta ki.11 1678-ban a naszádos seregbíró ugyancsak kimondottan polgári jellegű ügyben járt el, amikor tanúkihallgatást tartott a nemrég elhunyt lévai seregbíró özvegyének zálogbirtoka ügyében.12
8 „Én Csór György Léuaj Porkoláb és Substitutus Seregh Bíró, pro Juratis mellettem Nemzetes Vitézlő Danczó Balás Gyalogh Vaida, Tataj Samuel Strása Mester es hites Vásár Bíró Horuáth Páll, szedtem bizonyságokat azon Esztergomi Törökök véget, kik közül az Léuaj katonák die 31. Mai anni currentis kettőtt el fogtanak és egygyet le vágtanak.” MOL P 125 No 11 312. Ezek alapján azután a seregbíró szükség esetén külön tanúsítványt állított ki, mint azt Kun Benedek tette Komáromban
9 GyL GyV Peres ir. No 16.
10 MOL P 1291 III. O. 10. 1697. június 30., Győr és GyKHL Lad. 13. Fasc. 39. No 1761.
11 1674: „Examinatae et extradatae per me Georgium Szelner Comaroniensis Exercitus Hungarici Militaris Juratum Notarium”. šOA Komárno AMKo Trestné spisy Fasc. II. No 18. (1674) és (1698)
12 MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 18. No 29.
Ez az utóbbi adat már egyértelműen arra utal, hogy a német hadi bírákhoz hasonlóan a magyar seregbírók is gyakran foglalkoztak a kapitányuk joghatósága alá tartozó katonák hagyatékának kezelésével, végrendeleteik írásba foglalásával. Bár Győrben az ott szolgáló magyar végváriak testamentumainak túlnyomó része a káptalan előtt kelt, mégis számos olyan végrendeletet ismerünk, melyet a sereg bírája vagy 156jegyzője látott el megerősítésül kézjegyével vagy hiteles tanúként vett részt a végakarat írásba foglalásában. 1657-ben például Bandi Péter győri gyalogvajda végrendeletét Bélaváry György seregbíró, Jagosich Márton hites nótárius, Sibrik Miklós hadnagy és Alapy Gergely vajda jelenlétében mondta tollba.13 Fél évtizeddel korábban Trombitás Pál királyi katona felesége is a győri vár magyar seregének kisbírája és néhány tisztje előtt rendelkezett vagyonáról, miként ugyanezt a német regiment-alattvaló feleségek a soltész előtt tették.14 A testamentumokhoz hasonlóan a házak adásvételi szerződéseinek jelentős része szintén a sereg bírája előtt kelt, noha azt – elvileg legalábbis – a káptalannál kellett hitelesíttetni. Ezt a gyakorlatot tükrözi egy 1672-ből fennmaradt elismervény, melyben az Újvárosban lakó Bíró Farkas Nagy Ferenc seregbíró előtt győrszigeti házát 175 forintért eladta Esterházy János vicegenerálisnak és feleségének Ocskay Magdolnának. Amikor ugyanis a főkapitány-helyettes a 175 forintból 100 forintot azonnal kifizetett, tüstént kimondták, hogy ha Bíró a maradék 75 forintot is megkapja, akkor a seregbíró előtt tett vallomását „száz forént Vinculum alatt” tartozik a győri káptalannál „authenticalni”.15
13 GyKHL Libri Test. 3. köt. fol. 79–80.
14 Uo. 2. köt. fol. 251. 1664-ben Fejér Mihály kisbíró pedig az újvárosi néhai Péter kovács végrendeletéről tartott tanúkihallgatást Esterházy vicegenerális parancsára és Fábri Miklós kanonok kérelmére. GyKHL II. téka. No
25 210.
25 210.
15 MOL P 1291 III. O. 10. 1672. május 27., Győr. Vö. Varga J., 1977. 442. és 444.
A győri magyar sereg bírái mindemellett számos egyéb – elvileg a győri káptalant, mint földesurat és hiteleshelyet érintő – feladatkört sajátítottak ki maguknak, valószínűleg idegen soltésztársaik példájára. A XVII. század első felére elfogadott gyakorlattá vált, hogy a német hadbíró mellett magyar társa is maga ítélkezett a végváriak ingóságait érintő ügyekben.16 1695-ben Vásárhelyi Nagy Ferenc seregbíró és egyúttal a győri káptalan jegyzője természetesen a hiteleshely előtt tette meg felvallását 2000 forint értékű sarokháza eladásáról,17 elődje Bélaváry György azonban maga ítélkezett a magyar végváriak között felmerülő és a káptalan fundusán levő telkek peres ügyeiben. A katonák számára ez a gyakorlat azért volt különösen előnyös, mert ilyen esetekben a seregszéken csak három, a városi bíróságnál viszont tizenkét forintnyi illetékkel tartoztak.18
16 „Milites porro utriusque nationis de rebus quidem mobilibus a Iudicibus bellicis, de domibus vero a Dominis fundi iudicium recipere debeant.” MOL E 142 Fasc. 11. No 7. Ezt a gyakorlatot maga a káptalan is elismerte. Vö. 1625:18. tc. CJH, 248–249.
17 GyKHL Felvallási jkv. 15. köt. 121–122. pp.
18 SNA Esterházy, cseszneki lt. 43. d. 1682. február 12. Vö. Villányi, 1882. 103–104.
Végváraink katonái azonban nemcsak hitelesítés céljából keresték fel igen gyakran a „vitézlő törvényszékek” bíráit és jegyzőit. Rájuk azon egyszerű okból volt igen nagy szükség, mert sokszor ők voltak az egyedüli személyek, akik a katonák közül ismerték a betűvetés tudományát.19 A veszprémi várban a XVII. század közepén az 157őrség írásos megnyilvánulásait lényegében teljességgel az a Hegedűs Márton intézte, aki több mint harminc esztendőn át töltötte be a hites seregjegyző tisztségét. A katonai igazságszolgáltatást érintő iratok mellett20 ő jegyezte le és állította ki a végváriak különféle kérelmeit, elismervényeit, nyugtáit és foglalta írásba analfabéta bajtársai egyéb jogi ügyleteit. 1656-ban például Hegedűs vetette papírra néhány veszprémi gyalogvajda és egy alhadnagy bizonyságlevelét, melyet egy Amhát nevű török rab ügyében adtak Csáky Ferenc főkapitány számára. Máskor ő fogalmazta, majd jegyezte le nyolc katonatársa nyugtáját a „Tolnai Mehmet passa nevű fő rab” eladása alkalmával.21 Mindezek mellett bizonyosan ő bonyolította – miként Léván Súry Benedek seregbíró22 – a várkapitány levelezését is. Erre utal, hogy a győri jezsuita kollégium szomszédos (kenesei, vámosi stb.) birtokaival kapcsolatos dolgokról, török adóztatásukról és egyéb problémáikról ő értesítette a kollégium rektorát.23 1660-ban a jezsuiták egyik volt vámosi jobbágya azok prokurátora számára szintén Hegedűssel állíttatta ki szabadulásának feltételeiről adott hitlevelét.24 Sőt mindezek mellett 1645-ben ideiglenesen a Batthyányak battyányi, nyéki és bicskei birtokainak ügyes-bajos dolgaival, továbbá a felsőörsi prépost dézsmáinak összeírásával is a veszprémi „vitézlő törvényszék” jegyzője foglalkozott.25 Elődje, Marton István hasonló feladatot látott el 1630-ban, amikor a tihanyi apát udvarbírájának megbízásából Sennyey István győri püspök részére állított ki egy nyugtát bizonyos kölcsönkért összeg átvételéről.26
19 Az uralkodó Szered városában szolgáló katonái 1679-ben kezeslevelüket a következő módon erősítették meg: „Irást nem tudván, peőtseteunk sem lévén magunkkal, kereszt vonyásunkal és keőltseőn vett peőtsétekkel ereő-sétetteűk megh ezen leveleűnket.”(MOL P 125 No 11 741.) A végvári katonaság írásbeliségével ez ideig alig foglalkoztak, pedig számos tanulsággal járna egy ahhoz hasonló vizsgálat, amilyet Tóth István György a Batthyányak körmendi uradalma kapcsán elvégzett. Tóth I., 1992. 117–179.
20 Hegedűs foglalta írásba a már idézett veszprémi seregszéki ítéletlevelet Csáky Ferenc kapitány és a tihanyi katonák ügyében, de ő volt a kibocsátója a veszprémi „vitézlő törvényszék” 1662. évi felmentőlevelének is. MOL P 71 Fasc. 273. Köteg I. fol. 27–31. és MOL E 152 Irreg. Col. Jaur. 6. t. No 16. Ez utóbbit lásd az Okmánytárban – No 9.
21 „Descripta per me Martinum Hegedűs Juratum Notarium sedis Militaris.” MOL P 71 Fasc. 273. Köteg I. fol. 5. és fol. 23. Rajta kívül a katonák közül csak a seregdeák, Laskói vicekapitány és talán még néhány tiszt tudott írni a várban.
22 Matunák, 1901. 41. és MOL P 287 Series II. Fasc. CC. Csáky László levele Forgách Ádámhoz. 1652. szeptember 14., Léva.
23 MOL E 152 Irreg. Col. Jaur. 13. t. No 128. és No 129.
24 Uo. Reg. Col. Jaur. Fasc. 6. No 6.
25 MOL P 1314 No 18 526. és MOL E 150 Fasc. 56. No 41.: „sok Estendeigh irt es Desmalt az Fölsö Eörsi Praepost szamara”.
26 PRT, X. köt. 89.
Az írásbeliség ellátása mellett a seregbírák – a soltészokhoz hasonlóan – különféle ügyekben egy-egy katona vagy akár az egész őrség, illetve kapitányuk képviselőjeként is felléptek. Dúl Mihály füleki seregbíró 1679-ben mint Kígyóssi András katona teljhatalmú megbízottja (plenipotentiarius) vette át Nagykőrös városától azt a hat tallért, melyet a mezőváros – úgymond különleges jóakaratáért – adományozott Kígyóssinak.27 Komáromban 1611-ben Markházy Imre seregbíró a polgárok bírájával együtt kérte a végváriak nevében Súri Mihály komjáti esperest, hogy a híres Kanizsai Pálfi Jánost engedje el a komáromi iskola vezetésére.28 Olykor a hadbírák is elláttak ilyen képviseleti szerepet. 1589-ben például Andreas Kielman felső-magyarországi 158generálist Abaúj vármegye törvényszékén Sebastian Kugler gyalogos kapitány mellett Paczoth Zsigmond hadbíró helyettesítette.29 1622 szeptemberében pedig, amikor „azon Tatta Varanak az Nÿklopurgÿ [sic!] Vegezes Zerÿntt Bettlen kezebwl” való átvételére sor került, Hans Preiner győri főkapitány személyében a várátadáson többek között Visi Nagy Pál győri magyar seregbíró vett részt.30
27 Szilády–Szilágyi, 1863. 70.
28 Fabó, 1869. 49–50.: No 34.; Thury, 1906. 13–14.
29 šOBA Košice Ab. župa Kongr. záp. 1584–1590. fol. 370. 1593 őszén pedig az erdélyi fejedelemnél járt követ-ségben. ÖStA KA AFA 1593/10/3., 1594/2/11. és 1594/2/26.
30 MOL P 707 Fasc. 39. et A. No 1. Vö. Szalay, 1863. 298.
Összegezve megállapítható, hogy a végvárakban szolgáló seregbírák és seregjegyzők – az önálló magyar hadi bíráskodás szervezetének tényleges képviselői – igazságszolgáltatási feladataik mellett a katonák polgári jellegű ügyeinek intézésében is különös szerepet vállaltak, az írásbeliség irányításával pedig szinte „katonai hiteleshelyként” működtek. Ezen feladatkörük révén a kapitányok mellett egy-egy végvár irányításában és mindennapi ügyeinek intézésében olyan kiemelkedő szerephez juthattak, miként azt Csáky László 1652-ben Súry Benedek lévai seregbíró tevékenységét méltatva a következőképpen fogalmazott meg: „Suri Benedek Uram …, kj már negiuen esztendőtis tőltöt az eő Felsége szolgálattiában itten, uÿán tartia minden állapottiát, szűkségit és gonduiselését ennek az Végháznak [kiemelés tőlem – P. G.]”.31
31 MOL P 287 Series II. Fasc. CC. Csáky László levele Forgách Ádámhoz. 1652. december 14., Léva.
