Az egri beglerbégtől, Szinán pasá[tól] levél, az előkelőségektől közös kérvény érkezett; az egri várban lévő kul legénység élelmezése és pénzellátmánya terén támadt hiányaikról panaszkodtak. Az említett Szinán pasa azt mondta: „Ha zsoldotok nem jön meg az ünnepig, engem öljetek meg!” Megegyeztek abban, hogy ha az ünnepig nem jönne meg a zsoldjuk, mind együtt elhagyják a várat és elmennek. Az átkozott hitetlenek, miként az előző tavasszal, bizonyára támadni és mozgolódni fognak, aztán amikor az utak le lesznek zárva, sem az élelem és a pénzellátmány nem tud majd [rendeltetési helyére] eljutni, sem a segélykérő a várból kijutni. És Székesfehérvárba is 40 jük akcsét kellene küldeni. Jelen pillanatig az sem lett elküldve. Köztük is nagy a zűrzavar, és azt mondják: „Ha nem jön meg a zsoldunk, elhagyjuk a várat, és elmegyünk.” Mivel a végek várainak a zsoldja nem adatik meg, a helyzetünk nagyon megromlott. Naponta jönnek segélykérők és sürgetik a végvidéki várak zsoldjának megadását. [Üres] válasszal nem elégednek meg. Valójában egy sereg szegény[ről] [van szó]. Sehogy sem képesek fenntartani magukat. Hiszen sem nem kereskednek, sem földet nem művelnek, a négy fal között élnek, s amit kintről kapnak, azt élik fel. A pénzellátmánynak mindenképpen meg kell az ünnepig érkeznie, különben attól kell tartanunk, hogy elhagyják a várakat. Ugyanakkor biztos, hogy az ellenség mindenfelől mozgolódni és támadni fog. Most, miután a hitetlenek Budánál lévő tábora elpusztult, szokásuk szerint maguk közt törvényt tettek. Korábban a bécsi király a Lotharingiaival (Lotran) ellenséges viszonyban volt, de [aztán] a bécsi király egy nagy várat adott [neki], s most békében vannak egymással. Lotharingiai tavaly tavasszal is megígérte, hogy segítséget nyújt. Ezeknek a törvénye, azaz azok a napok, amikor mindnyájan összegyűlnek és tárgyalnak, szokás szerint a piros tojás [ti. húsvét] idején van, de most korábban tartottak törvényt. Gonosz elképzelésük az volt, hogy amint az idő megjavul, az iszlám katonáinál hamarabb megindulnak s Budára rontanak. A magasságos Isten ne adjon nekik sikert dolgaikban! Kimondták törvénybe, hogy akié Buda, azé az ország. Az összes végbelinek el kell küldeni a zsoldját, hogy mindenki a végek védelmével legyen elfoglalva. Az elfoglalt várakkal bármi is történt, a zsoldnélküliségből fakadt. A várvédő janicsárok bölük basijai, más agák és a legénységből sokan, főleg Bosznia valamennyi agája [hozzám] jön, és napról-napra kitartóan [kérik] a zsoldot. Se [felséged] e szolgáját, se a defterdárt nem engedik kimenni. „Vagy adjátok ki a zsoldunkat, vagy elhagyjuk a várakat és elmegyünk. Védjetek és őrizzétek őket, ahogy tudjátok!” – efféle ostoba dolgokat mondanak. Ezen a környéken nincs mód pénzt előteremteni, vagy kölcsönözni. Félünk, hogy egy szép napon megölnek minket a házunkban. Segítség! Juttassák el a várak zsoldját, vagy pedig attól tarthatunk, hogy rövid birtoklás után a várak kikerülnek a kezünkből. És ebben az évben is, amikor 5–10 ezer hitetlen összegyűlt és Bihke várát akarták körülzárni, a gázik hírül vették és nem engedték, hogy a várat kár érje. Tudatták, hogy a hitetlenek után eredtek, és dicséretes sikerrel jártak. Boldogságos padisahom! A pénzzel kapcsolatos szükséglet nagyúri kengyeléhez előterjesztetett. 300 ezer arany kéretett, 200 ezer aranyat kegyeskedett [adni]. Most Egerből a kul részéről éppen jött két aga pénzellátmányt kérni. „Pénzt!” – mondják, és segítséget kérnek. „Ha le is vágjátok a fejünket, pénz nélkül nem távozunk” – mondják. Pénzellátmány nélkül a végek helyzete rendkívül összekuszálódik és meggyengül. Az Isten szerelmére, kegyeskedjék még 100 ezer aranyat [kiutalni], 296hogy a hiány felszámolására [összesen] 300 ezer arany küldessék. Segítség padisahom! Hogy ezt a dolgot el tudjuk hárítani, meg kell könyörülni a végek szegényein. Egyébként a rendelkezés nagyságos padisahomé.