4. Egy Ibrahim nagyvezírtől Perényi Péterhez küldendő levél fogalmazványa (1531 április-május eleje)
1754.
Egy Ibrahim nagyvezírtől Perényi Péterhez küldendő levél fogalmazványa (1531 április-május eleje)
Egy Ibrahim nagyvezírtől Perényi Péterhez küldendő levél fogalmazványa (1531 április-május eleje)
TSMA, E. 6526
A szultáni udvar – mint fentebb kitértünk rá– Mohács óta kitartóan próbált felkutatni olyan személyeket és csoportokat, akik Magyarországon a török orientáció gondolatát képviselnék. Ez a törekvés magyarázza azt a gesztust, amellyel Ibrahim 1529-ben szabadon engedte a kezükbe került (Jánost „hűtlenül” elhagyó) Perényi Pétert. A magyar föúr – bár formailag inkább Ferdinándhoz húzott – nem maradt hálátlan, s Ibrahim bíztatásai nyomán az 1531-es ún. királytalan országgyűlések nyitányán, az 1531. március 19-én kezdődő bélavári gyűlésen a török szövetség szószólójaként lépett fel (János király fősége alatt képzelve el a dolgot). Mivel azonban a megjelentek nem érezték magukat jogosultnak ahhoz, hogy a távollévők nevében ilyen horderejű kérdésben döntsenek, május 18-ára, Veszprémbe újabb gyűlést hívtak össze, s megegyeztek, hogy ezt a határozatukat Perényi egyik emberén keresztül bejelentik a portán. Az alább közölt levélfogalmazvány arra a levélre válasz, amit a rendek határozata nyomán Perényi követe vitt Isztambulba (aki, ezek szerint, Fraknói véleményével szemben, mégiscsak elérte az oszmán fővárost, vö. Magyar országgyűlési emlékek, I. 316–317.: 5. j.; az egészhez: i.m., 311. skk.).
176A török levéltervezet elárulja, hogy Perényi – ha voltak is személyes hatalmi ambíciói – ekkor tájt még csak úgy számíthatott Ibrahim támogatására, ha János uralmának megszilárdításában működött közre. A nagyvezír álláspontja – ami talán később módosult – tökéletesen érthető abból a levélben nyíltan bevallott tényből, hogy az oszmán vezetés ismét Bécs ellen készülődött, s ennélfogva égető szüksége volt egy stabil, lehetőleg török-barát Magyarországra, hogy a felvonuló sereget innen semmiféle kellemetlenség ne érhesse. Ennek érdekében Ibrahim politikai eszköztárának összes kellékét beveti; mesterien vegyítve a hízelkedést az ócsárlással, az ígérgetést a fenyegetéssel, igyekszik meggyőzni magyar „partnerét”, hogy egyetlen út áll az ország előtt: a meghódolás az oszmán birodalomnak.
A nagyságos pasa őfelsége részéről Perényi Péternek a következő levél írassék: néhány ottani magyar úrral együtt mostanában levelet küldtél ide, amelyben tudattad, hogy azokkal a bégekkel megbeszélést folytattatok és szövetkeztetek, s fényességes padisahunk – Allah tegye erőssé a támogatóit! – őfelségének nemes parancsa szerint a János királynak való meghódolás végett megegyeztetek, az ott jelen nem lévő bégeknek is hírt adtatok, s azon vagy, hogy május hó 18-ik napján egy bizonyos helyen gyűlést tartsatok; tudtul adtad, hogy a pozsegai tartományból, Szlovéniából és Horvátországból hírek érkeztek arról, hogy ott beütések és károkozások történtek.1 Mindazt, amit elmondtál, megértettük. Arcod fehér legyen! Ez az, amit elvártunk tőled: hogy tartanád magad a korábban velünk kötött szerződéshez és megegyezéshez, és őszinteséged megnyilvánulna. Mert te eljöttél, fényességes és boldogságos 177padisahunk őfelségének szent kezeit megcsókoltad és felséges díszruháját magadra öltötted, hadseregét megszemlélted; a velünk (akkor) létrejött szerződésekhez és eskükhöz mi egész életünkben tartani fogjuk magunkat, és lehetetlen, hogy szerződésünktől és eskünktől eltérjünk. Fényességes padisahunk őfelségének ennyi jóindulatában és kegyében részesültél. Nem vertek bilincsbe, becsülettel és méltósággal megtiszteltek, váraidat és birtokodat visszaadták, senki tőled vagyont nem akart és egyebet nem követelt.2 Fényességes padisahunk őfelsége nem olyan padisah, mint Ferdinánd, hogy mások vagyonára és várára szemet vetne, csellel és fortéllyal és az emberek hitegetésével gyakorolná az uralmat. Dicsőség és hála az Istennek, hogy ennyi vagyon és ország, szolga és hadsereg, amennyit a magasztos Allah az én padisahomnak juttatott, senki másnak a földön nem adatott meg. Nincs szükségünk senki vagyonára, birtokára és várára. [A szerződésünk] emberségből óhajtott szerződés és megegyezés, ami a barátok között tartassék tiszteletben. A veled fennálló szerződésünk nem fog módosulni, szilárdan áll. Amennyiben a részedről a szerződéssel szembenállás nem lesz, lehetetlen, hogy a mi oldalunkról azzal ellentétes dolog történjék. Az érsek, aki veled együtt jött és jutott szerződésre és megegyezésre, az általa kötött egyezségeket nem tartotta be, a fényességes padisah őfelsége ellenségeihez csatlakozott és árulást követett el.3 [Mégpedig] ott, ahol [azt az egyezséget] nyilvánosan bejelentette.4 Először 178azt mondta rólad akkor, hogy Perényi Péter még [túl] fiatal ember. Te hűséges maradtál, nem hallottunk arról, hogy a szerződéssel ellentétes dolgot tettél volna. Most pedig úgy, ahogy azt tőled reméltük, leveled érkezett, [amelyben tudtul adtad,] hogy az összes magyar béggel szövetkeztél, s avégett, hogy a fényességes padisah őfelsége nemes parancsának eleget tégy, gyűlést és szövetséget hoztál létre. Ennek előtte János király őfelségétől követek érkeztek és a fényességes, a világnak menedékül szolgáló padisah őfelségéhez kérelemmel fordultak; ellenségei részéről [szintén] követek jöttek, s tudatták, hogy a két fél közötti megbékélést óhajtják.5 Ekkor fényességes padisahunk őfelsége tökéletes kegyével és jóakaratával elrendelte, hogy beütések egyelőre ne legyenek, s a végeken lévő szolgáinak, a szandzsákbégeknek [ilyen értelmü] parancsok mentek. A boszniai szandzsákbég azért vezetett portyát, mert ezek a parancsok kissé késve értek el hozzá. Most érkezett ide néhány nyelv, kiket amaz beütés során fogtak el, s mikor kikérdeztük őket, újfent a te egyenességedről számoltak be, s hírül adták, hogy azon fáradozol, hogy az összes magyar úr a fényességes padisah őfelségének engedelmeskedjék. Jóúton jársz. A fényességes padisah őfelsége parancsai és rendelkezései szilárdak. Mostantól fogva szolgái, a bégek, azokon a végeken semmiféle helyre nem intéznek beütést, senkit sem fognak bántalmazni. A magasztos Allah egységére, nagy prófétánk – Allah áldja meg és üdvözítse őt! – becsületére és vallásunkra esküszöm, hogy ameddig János király őfelsége életben lesz, padisahunk őfelsége nem tér el a vele 179kötött szerződéstől. Jóindulata és kegye mindenkor vele van. Bárki, aki János királynak meghódol és aláveti magát, annak személye és birtoka éppen olyan lesz, mint más birtokunk, és nem lehetséges, hogy népeit, fiait és leányait valaki részéről kár és bántódás érje. Az se [keltsen] megütközést, ha a végvidéki bégek parancs nélkül ilyenféle gonosztettet és gazságot követnének el. Fényességes padisahunk őfelségének ehhez hozzájárulása és parancsa nincs; az efféle parancs nélkül eljárók pedig elnyerik büntetésüket. Te nemes, eszes ember vagy. Fényességes padisahunk őfelségének nagylelkűségét, kegyességét és jóakaratát tapasztaltad. Magyarországot két alkalommal meghódította kardjával. Megtartására maga képes volt. Teljesen alaptalan azt mondani, hogy nem volt [meg ehhez] az ereje, hiszen a magasztos Allah kegyéből a világ összes népe előtt ismert, hogy mennyi vagyona és katonája van. Ha e szolgájának megparancsolja, egy napon belül sok százezer harcost állítunk ki. Ő nem olyan, minta németek és a spanyolország[iak], hogy bárkitől a vagyonát követelve, csellel és fortéllyal élve, gyengén és gyámoltalanul gyűjtene sereget. A francia padisah is korábban szerződést és megállapodást kötött velünk, s a fényességes padisah őfelségével barátságra lépett.6 A lengyel királlyal [szintén] szerződések jöttek létre, melyek szerint a fényességes és boldogságos padisah őfelsége barátainak barátja, ellenségeinek ellensége lesz.7 Régebben, midőn hadjáratot vezettünk, a francia király követe Budára, János királyhoz jött, s a fényességes padisah őfelségével is egyezségre 180lépett.8 Ez a dolog előtted is ismert. Most, amikor Ferdinánd a többi urat félrevezetve azt a látszatot kelti, hogy Franciaországgal és a lengyel királlyal szövetségben áll, az a célja, hogy a magyar urakat csellel magához fordítsa, s aztán, amint szerét ejtheti, összes váraikat és birtokaikat elvegye tőlük. A magyar urak korábban győzni szoktak a németek fölött. De most hová lett a vitézségük, hogy a németeknek hódolnak és gyámoltalannak mutatkoznak? Ha a cél az, hogy az ország biztonságban, békében és nyugalomban megmaradjon a helyén, s ha [ennek érdekében] fényességes padisahunk őfelségének nemes parancsai szerint János király őfelségének szívvel-lélekkel meghódolnak és alávetik magukat, fényességes padisahunk őfelsége a magasztos Allah egységére és vallásunkra [fogadja], hogy szerződésétől nem tér el. A mi részünkről soha senki, semmi módon nem tört és támadott volna azokra az országokra; de mégis így történt, mert a magyar urak hittek a német gazságának és fortélyainak, nem hódoltak meg János király őfelségének és két pártra szakadtak. Te magad láttad a fényességes padisah hadseregét, egy kissé ismered hát. Akkor csupán két beglerbégség katonái gyűltek össze. De most, ha nem a parancsai és jóváhagyásai szerint történnek a dolgok, mind a nyolc beglerbégség haderejét – amit föld és ég nem bír el – kivezényeljük, s olyan hatalmas és óriási felszereléssel és 181erővel vonulunk fel, hogy a sereg egyik vége Edirnénél, a másik vége Bécs váránál lesz, s aztán már nem lesz haszna a megbánásnak. Elhatározott nagyúri szándéka pontosan az, hogy a római országokat is tűzbe borítja és elpusztítja. Minden katonánk, beglerbégünk és bégünk készen és felkészülve áll az ellenséggel szemben szükséges felszereléssel. Amint fényességes padisahunk őfelsége nekem, a szolgájának, megparancsolja, a magasztos Allah kegyéből megvan hozzá az erőnk, hogy az arab és a perzsa területek, Egyiptom, Szíria és Diarbekir tartományok, egész Kurdisztán és a zülkadiri vilájet, Anatólia, Rum és Karamán országok, a kipcsák rónák és a tatár országok tengernyi haderejét kivezényeljük és felvonultassuk. Most egyébként újfent parancsunk van a hadrakelésre. Így tehát te is légy hű a veled létrejött szerződéshez és megegyezéshez, lépj igaz szövetségre valamennyi ottani magyar úrral, hogy János király őfelségének szívvel-lélekkel hódoljanak és alávessék magukat. A hatalom a tiétek. Birtokotok és váraitok a kezetekben maradnak, a fényességes padisah őfelségének bégjei és szolgái közül senki sem fog birtokotokra rátörni és rátámadni. Amennyiben az összes úr hűséges lesz, János király őfelsége nem fog szemet vetni senkinek a várára és a birtokára. Ha a szívetekben félelem és rettegés van János király őfelségétől, teljességgel űzzétek ki onnan, ne féljetek. Ez ügyben János király őfelsége iránt teljes kezességet vállalunk, hogy akár rólatok, akár más magyar urakról legyen szó, soha senkit a részéről kár és bántódás nem fog érni, mindenki a maga helyén tisztességben élhet, s az ország népét sem fogja háborgatni. Ezeket az ügyeket az összes béggel beszéljétek meg, s ha békében és nyugalomban akartok élni, a fényességes padisah őfelségének jóváhagyása szerint cselekedjetek. Helyzetedről majd újra írj, sürgősen tájékoztass bennünket.
1 Ezeket a híreket a bélavári tanácskozás résztvevői hozták Perényinek.
2 Célzás arra, hogy 1529-ben sértetlenül és egyszerű hűségeskü fejében szabadult a török fogságból.
3 Várday Pál esztergomi érsekről van szó, aki 1529 szeptemberében hódolt meg először a Bécs felé igyekvő Szülejmánnak.
4 1530-ban, Roggendorf budai ostroma idején pártolt vissza Ferdinándhoz.
5 Azokra a tárgyalásokra utal, amelyek János és Ferdinánd követei között 1530 október-novemberében és 1531 elején folytak Poznańban, illetve Visegrádon.
6 Nyilván szándékos túlzással beszél szerződéskötésről. Sem 1525–26-ban, sem 1528-ban nem történt ilyesmi, bár állítólag mindkét időpontban járt francia követ Isztambulban.
7 Ezeket a szerződéseket 1525-ben és 1528-ban írták alá.
8 János király 1529. szeptember 1-jén a budai táborban ratifikálta a követe által Ferenc királlyal 1528. október 28-án megkötött fontainebleau-i szerződést, melyben elfogadta örökösének Henry orleansi herceget arra az esetre, ha fiú utód nélkül halna meg. A francia felet Rincon képviselte, aki János követével együtt járta meg a nyugat-európai utat (s így nyilván nem lehetett az a követ, aki 1528-ban Isztambulban megfordult). A Jánossal létrejött egyezséget ezek szerint a szultán is jóváhagyta.
182Ibrahim pasa levele Perényi Péterhez; TSMA, E. 6526 (1)
183Ibrahim pasa levele Perényi Péterhez; TSMA, E. 6526 (2)
184Ibrahim pasa levele Perényi Péterhez; TSMA, E. 6526 (3)
