1. Az írott források vizsgálata
1. Az írott források vizsgálata
A korabeli várakra, településhálózatra, útrendszerre, természeti környezetre, klímaviszonyokra vonatkozó adatok felvétele. E tekintetben a hódoltság kora összehasonlíthatatlanul jobb forrásbázissal rendelkezik, mint a megelőző időszakok.15 Ugyanakkor e forrásbőség teszi igen nehézzé a teljességre törekvő gyűjtést és az összefoglaló rendszerezést.
15 Ezt jól tükrözi Győrffy György: i. m. és Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I-IV. Bp. 1890-1913. forrásbázisa.
91A történeti kutatások a céljainkra alkalmas forrásanyagokat már sok vonatkozásban feltárták.16 Jelentős részük már nyomtatásban is megjelent, és ezeket eddig is kiterjedten használtuk, csak más megközelítésben. Ezért kívánatos lenne az eddig összegyűlt teljes forrásanyag és irodalom szempontjaink szerinti újraolvasása, tehát a hadinaplók, hadijelentések, a katonai tárgyú és diplomáciai levelezések, inventáriumok, zsoldjegyzékek, urbáriumok, adóösszeírások, úriszéki jegyzőkönyvek, országgyűlési törvények, valamint krónikák és útleírások ismételt feldolgozása. A felsorolt forrástípusokat nem kívánjuk rangsorolni, de fontosnak tartjuk információs értéküket közelebbről megvizsgálni.
16 L. erre nézve mindenekelőtt: Bodor Antal - Gazda István: Magyarország honismereti irodalma. 1527-1944. Bp. 1984.; továbbá: Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp. 1951. vonatkozó részei; Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Bp. 1970. vonatkozó részei; Magyarország története. 3/1-2. 1526-1686. Bp. 1985. irodalomjegyzéke.
A hadinaplók és -jelentések, mint a hadiesemények hivatalos és félhivatalos leírásai, alkalmasak lehetnek útvonalak, a terepadottságok, időjárási események rekonstruálására, menettávolságok megállapítására.17 A katonai és diplomáciai levelezés, ill. a követjelentések, témájuktól függően szinte bármely vizsgálati szemponthoz nyújthatnak adatokat.18 A országgyűlési törvények többek között meghatározták, mely terület népessége melyik várnál teljesítse robotkötelezettségét.19 Így közvetett információt kapunk a várállományról, illetve azok állapotáról is. Az inventáriumok is a várak állapotát tárják elénk, igaz, csak egy adott időpillanatra érvényesen. Olykor azonban a vártartományhoz tartozó települések hálózatáról, gazdasági életéről és demográfiai viszonyairól is felvilágosítást adnak.20 A zsoldjegyzékek jelentősége számunkra abban rejlik, hogy jelzi az adott vár létét.21 Sajnos, az itt felsorolt forrástípusok kiadása esetleges, nélkülözi a rendszerességet.
17 A csekély számú kiadott hadinapló közül l. pl.: Szakály Ferenc (kiad.): Bernardo de Aldana magyarországi hadjárata (1548-1552). Bp. 1986.; Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról. 1686. Ford. Mollay Károly. Bp. 1986.
18 L. pl.: Szilády Áron-Szilágyi Sándor: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. I-II. Pest, 1863.; Szilády Áron: Török-magyar kori államokmánytár. 1540-1699. I-VII. Pest, 1868-1872.; Bubics Zsigmond: Cornaro Frigyes velencei követ jelentései Buda várának 1686-ban történt ostromáról és visszavételéről. Bp. 1891.; Jedlicska Pál: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza és korához. 1552-1600. Eger, 1897.; Takáts Sándor - Eckhardt Ferenc - Szekfű Gyula: A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. 1553-1559. Bp. 1915.; Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I-III. Bp. 1915-17.; Fekete Lajos (szerk.): Türkische Schriften aus dem Archive des Palatinus Nikolaus Esterházy. 1606-1645. Bp. 1932. Thököly Imre levelezését l. pl.: Torma Károly: Késmárki Thököly Imre naplója. 1676-78. MHHS XVIII. Pest, 1866.; Thaly Kálmán: Késmárki Thököly Imre és néhány főbb hívének naplói ... . 1686-1705. MHHS XXIII. Pest, 1868.; Thaly Kálmán: Késmárki Thököly Imre naplói, ... MHHS XXIV. Bp. 1878.
19 Melchiár Kálmán: A magyar hadügy történelmi fejlődése. 1526-1715. LAK 1884. 154-184., 524-556.
20 Kutatóink napjainkig viszonylag sok inventáriumot közöltek történeti folyóiratokban (TT, HK, Sz, LAK). A várak katonai értékét korszakunkban döntően befolyásoló tűzfegyverekről szóló szakmunkák mindegyike alapanyagként használta e forráscsoportot. L. pl. Takáts Sándor: Magyar tüzes és lövőszerszámok. Sz 1908. 49-62., 130-145.; Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon a kezdettől 1711-ig. HK 1926., 1927., 1928. 12 közlemény; Domokos György: Adalékok a törökkori magyar tüzérség kategória- és típusproblémáihoz. HK 1984/1. 117-150.; Kelenik József: Szakállas puskák XVI. századi magyarországi inventáriumokban. HK 1988/3. 484-520. E munkákban a kiadottak mellett nagyon sok kiadatlan inventáriumra történik hivatkozás. Ezek egy jelentős része az Országos Levéltárban, a Magyar Kamara Archivumában (E szekció), az Urbaria et Conscriptiones (E 156) és Lymbus (E211) fondjaiban, továbbá a családi levéltárakban található. A vártartományokra nézve l.: Demkó Kálmán: Felsőmagyarországi várak és várbirtokok a XVI. században. HK 1914. 210-233., 423-441., 573-638.o.; Kluch János: Magyarországi uradalmak összeírása. TT 1894.; Szegő Pál: i.m., továbbá az imént említett Urbaria et Conscriptiones és Lymbus anyagát.
21 Velics Antal - Kammerer Jenő: Magyarországi török kincstári defterek. I-II. Bp., 1886-90.; Fekete Lajos - Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek. 1550-1580. Bp. 1962.
Meghatározó forráscsoportot alkotnak az adóösszeírások. Itt a rovásadó-összeírásokat,22 urbáriumokat,23 dézsmajegyzékeket24, megyei összeírásokat25 és a török deftereket26 kell megemlítenünk. Fontos adatbázist jelentenek a kettős adóztatás dokumentumai, amelyek két oldalról is jelzik ugyanazon település létét.27 A szakemberek (Dávid Géza, Fekete Lajos, Káldy-Nagy Gyula, Maksay Ferenc, Matúz József, Vass Előd) felismerték e források településtörténeti jelentőségét. A feldolgozásokban - részben Győrffy György munkamódszerét követve - nagy hangsúlyt kaptak a helymeghatározások. Nehézséget jelent azonban, hogy a forrásanyag feltárása a szembenálló felek egyikének uralmi területére vonatkozóan sem tekinthető teljesnek.28 A máig közzétett adatok sem térben, sem időben nem fedik le az uralmi szférákat. E forrásállomány bővebb ismerete - a településhálózat, gazdaságtörténet, demográfia kérdésein túl - további információkkal szolgálhat hadtörténeti tekintetben 92is. Egy-egy régió teljes, vagy legalábbis több évtizedet átfogó, rendszeresen adatolt adólajstromainak visszajelzései (pl. drasztikus lakosságcsökkenés, vagy -növekedés, teljes pusztulás, vagy újratelepülés), a tágabb körzetben játszódó hadieseményekkel összevetve, kirajzolhatják a hadak mozgásait, kiélési határait. Bizonytalansági tényezőként nyilván számot kell vetnünk az adóhatóságok gyakori kijátszásával is.29
22 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I-II. Bp. 1990. (rovásadóösszeírás 39 megyére kiterjedően); Pákay Zsolt: Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó-összeírás alapján (1531-1696). Veszprém, 1942. térképpel.; Pákay Zsolt: Adalékok a balatonfüredi járás török kori történetéhez a rovásadó-összeírások alapján (1531-1696). VMMK 18. Veszprém, 1987. 317-326.; Pákay Zsolt: Adalékok a tapolcai és sümegi járás török kori történetéhez a rovásadó-összeírások alapján (1531-1696). VMMK 17. Veszprém, 1985. 233-272.
23 Makkai László: Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején. Kolozsvár, 1942.; Jakó Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriumai. Kolozsvár, 1944.; Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, 1631-1648. Bp. 1954.; Maksay Ferenc: Urbáriumok. XVI-XVII. század. Bp. 1959.; Zimányi Vera: A rohonc-szalónaki uradalom és jobbágysága a XVI-XVII. században. Bp. 1968.; Prodan, D.: Urbariile Tarii Fagarasului, 1601-1680. I-II. Bukarest, 1970-1976.
24 N. Kiss István: 16. századi dézsmajegyzékek. Bp. 1960.
25 Stahl Ferenc: Vas megyei török hódoltság összeírása a XVII. század közepéről. Vasi Szemle, 1970/1. 114-122., 1970/2. 298-307.
26 A defterirodalom összegző értékelését 1977-ig Káldy-Nagy Gyula végezte el. Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. PMM 3. Bp. 1977. Az időközben megjelent újabb feldolgozások: Vass Előd: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása. Cumania. VI. 1979. 7-62.; Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi adóösszeírása. TCsMT III. Szeged, 1979. 5-80.; Vass Előd: A Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai. Kalocsai Múzeumi Dolgozatok. 4. 1980.; Dávid Géza: A simontornyai szandzsák a 16. században. Bp. 1982.; Vass Előd: A szegedi náhije 1553-54. évi török adóösszeírása. TCsMT VI. Szeged, 1982. 67-95.; Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok. PMM 6. Bp. 1985.; Matúz József: Die Steuerkonskription des Sandschaks Stuhlweissenburg aus dem Jahren 1563 bis 1565. Islamwissenschaftliche Quellen und Texte aus deutschen Bibliotheken. Bamberg, 1986.; Vass Előd: Források a székesfehérvárti szandzsákság történetéhez. 1543-1688. FMTÉ 19. 1989. 69-200.
27 Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1981.
28 A 17. századra vonatkozólag hiányoznak a török defterek kiadásai. Meglétükre és használhatóságukra l.: Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sor. 52. Bp., 1970.
29 Uo. 19. Emellett Maksay: i. m. 1990. bevezetőjében további bizonytalansági tényezőkre hívja fel a figyelmet.
Közvetett információik révén hasznosak lehetnek az úriszéki periratok,30 a korabeli birtokadományozó oklevelek, s a birtokperek iratanyagai is.31
30 Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XV-XVII. században. Bp. 1954.; Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. Bp. 1958.
31 L. erre nézve a családi levéltárakat. Kosáry Domokos: i. m. 1970.
Kellő kritikával kezelendő, de alapvető források a korabeli krónikák és útleírások.32 Itt meghatározó jelentőségű kap a leírás szerzőjének személye, s az, hogy az illető magyar, vagy idegen ajkú volt-e. Utóbbi esetben ugyanis problematikus a földrajzi nevek azonosítása. Figyelembe kell venni, hogy személyes tapasztalatait írta-e meg, avagy másodkézből dolgozott. Hitelességük igazolása esetén viszont fontos adatokat szolgáltathatnak a menettávolságokra, az utakra, az azok mentén fekvő településekre, várakra, a földrajzi környezetre vonatkozóan.33
32 Erre nézve l. a következőösszefoglaló munkákat: Havass Rezső: Magyar földrajzi könyvtár. Bp. 1893.; Hervay Ferenc: Magyarország történeti földrajza a XVI-XVIII. században. In: Régi könyvek és kéziratok. Bp. 1974. 145-146.
33 Szamota István (összegyűjt.): Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. 1054-1717. Bp. 1891.; Hermann Egyed (ford. és kiad.): Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorf Henrik képes útleírása. Pécs, 1943.; Haraszti Sándor - Pető Tibor: ůtikalandok a régi Magyarországon. Bp., 1963.; Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660-1664. Ford. Karácsony Imre. 2. kiad. Bp., 1985.; Tardy Lajos (ford.): Dernschwam János útinaplói. Bibliotheca Historica. Bp. 1985.
