3. A régészeti anyag összegyűjtése

Teljes szövegű keresés

3. A régészeti anyag összegyűjtése
Kétségtelen, hogy a régészet is sok tekintetben adósa hadtörténeti kutatásunknak. A feltárások időigényességén és költségvonzatain túl más okok is indokolják a gyéren csordogáló ásatási információkat: mindenekelőtt az erre specializálódott szakemberek csupán az utóbbi évtizedekben kialakult szűk köre.47 A várak és erődített települések kutatásában az eredmények jelentős hányada napjainkban is az ugyan szakértő, de elsődlegesen a középkori vonatkozásokra koncentráló kutatók becses „ásatási melléktermékeként” születik.
47 Vö. Ifj. Fehér Géza, Gerő Győző, Gaál Attila, Gerelyes Ibolya, Kovács Gyöngyi régészek irodalmi munkássága.
Az erődített városok, várak és palánkok kutatása régészeti topográfiai vonatkozásban jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben. Kiindulási pontnak tekinthető a Gerő László által 1975-ben szerkesztett kötet.48 Ez Czobor Béla és Könyöki József munkásságáig visszatekintő kutatástörténeti öszefoglalása mellett49 29 feltárt, s további 43 feltáratlan, jelentős törökkori vonatkozásokkal 94is rendelkező erődítésről készített számvetést. Az azóta eltelt évtizedek eredményeit legutóbb Marosi Endre összegezte.50 A településföldrajzi rekonstrukcióhoz óriási jelentőségű lenne a Csorba Csaba által felvetett és szempontjaiban, osztályozásában kidolgozott váradattár kiépítése. Az ezzel kapcsolatos kutatási nehézségekre, módszertani lehetőségekre, és a lehetséges forrásbázisra az szerző e munkájában már rámutatott, lényegi elemeinek megismétlését feleslegesnek tartjuk. Sajnálatos viszont, hogy az általa említett Benda Kálmán-féle gyűjtés, a Művészettörténeti Kutató Csoport adattárában őrzött regesztagyűjtemény, s főként a Nováki Gyula, Marosi Endre, Sándorfi György, Miklós Zsuzsa és Dénes József részvételével alakult munkaközösség várkatasztere a mindmáig nem került be a szakmai vérkeringésbe.51 Ez utóbbi jelentőségét különösen emeli, hogy adatfelvételi szempontjai között a régészeti vonatkozások végre súlyuknak megfelelő helyet kaptak. Kiadása hatalmas előrelépést jelentene a vártopográfia terén, az új adatok folyamatos áramlásából adódó állandó javítási-pontosítási kényszer ellenére is.
48 Gerő László (főszerk.): Várépítészetünk. Bp. 1975.
49 Uo. 18., 6. jegyzet.
50 A régészetileg kutatott várak száma itt már 52. Marosi Endre: i.m. 1991. 5.
51 Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára. In: Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században. Studia Agriensia 3. 1983. 39-47.
Jóval nehezebb helyzetben vagyunk, a településhálózat régészeti emlékeit illetően. Teljességre törekvő összegyűjtésük, térképezésük ezidáig csak a már említett topográfiai kötetekben valósult meg. Régészeti adatbázis felállítása azonban az e kutatásokba még be nem vont országrészek esetében sem reménytelen. A beláthatatlan tömegűnek tűnő, sok helyről, aprólékos munkával megszerezhető adathalmazt viszonylag jól átjárhatóvá teszi a régészeti részletekbe túlzottan belebonyolódni nem szándékozó történész számára is, hogy csak a településmaradvány jellegére (pl. falu), törökkori létezésére és helymeghatározására kíváncsi.
Kiindulási alapot teremthet ehhez a régészeti irodalom tematikus gyűjtése, melyet évente, jól kezelhetően, korszakok szerinti beosztásban tesz közzé az Archeológiai Értesítő 1948 óta.52 1953-55 között az Archeológiai Értesítő,53 1956 óta a Régészeti Füzetek54 évente közli az országban zajló régészeti feltárások és leletmentések összegzett eredményeit, szintén korszakok szerinti bontásban. Településjelző szerepüknél fogva jól alkalmazhatók a műemlékjegyzékekben55 helymeghatározással nyilvántartott középkori templomok. További kutatásokat igényel azonban annak tisztázása (különösen a románkoriak esetében), hogy használatosak voltak-e a törökkorban is. A múzeumok adattárai tömegével őriznek nem ásatásból származó, egyedi közlésre alkalmatlan, publikálatlan kiszállási és terepbejárási jelentéseket a 14-16. századi településekről. Áttételesen ezeket jelzik a régészeti leltárkönyvek 95szórványleletei is (terepbejárás, kiszállás, ajándék). Ezek pontos helymeghatározásuk révén további támpontot jelentenek egy település azonosításához. Utóbbi esetben a lelőhely települési jellege nem minden esetben tisztázott.
52 Bibliographia Archeologica Hungarica. 1943-1946. AÉ III. folyam, VII-IX. 1946-48. 408-418.; Magyar régészeti irodalom. 1947. Uo. 77. 1950. 61-62. E közléssorozat napjainkig folyamatos.
53 Leletmentő ásatások az 1953. évben. AÉ 82. 1955. 92-102.
54 Régészeti Füzetek. Ser. I. 9. 1958. -
55 Gerecze Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Magyarország műemlékei. Szerk. b. Forster Gyula. II. Bp. 1906.; Magyarország műemlékjegyzéke. Szerk.: Tillinger István. Bp. 1976.; Magyarország műemlékjegyzéke. I-II. Szerk. Ikafalvy Diénes V. - Jékely Zs. Bp. 1990.; Genthon István: Magyarország műemlékei. Bp. 1951.; Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. I-II. Bp. 1959.; Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Bp. 1974. Kiemelkedő jelentőségű regionális monográfia: Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp. 1907.
Végezetül meg kell említenünk a hadmozgások, portyák irányait, kiterjedését régészetileg visszatükröző, elrejtett pénz- és kincsleleteket. Ezek záróérmeinek vizsgálata (típusa, kibocsájtási ideje, kopott-e, avagy verdefényes) viszonylag pontos kormeghatározást ad, esetleg lehetővé teszi az írott forrásokkal történő összevetést is. Adott időben, adott helyen észlelhető sűrűsödésük harcokat és menekülőket jelezhet. A kincs- és éremleletek, valamint irodalmuk esetenként nyomon követhető a korábban már említett régészeti bibliográfiákban és jelentésekben is.56 Teljességre törekvő felgyűjtésükhöz azonban elengedhetetlen az 1902 óta megjelenő Numizmatikai Közlöny feldolgozása. A munkát megkönnyíti, hogy a folyóirat rendszeresen közli 1932 óta az éves numizmatikai szakirodalmat,57 és 1934-től az országban előkerült éremleleteket, hely- és kormeghatározással, az alapvető éremtípusok ismertetésével.58
56 L. 53-55. jegyzet.
57 Numizmatikai Közlöny, XXX-XXXI. 1931-32. 97-99.
58 Numizmatikai Közlöny, XXXII-XXXIII. 1933-34. 98-99.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages