KATONA JÓZSEF (1791–1830)
KATONA JÓZSEF (1791–1830)
Kecskeméten történt 1830. április 16-án, hogy a város köztiszteletben álló főügyésze, Katona József, egy hosszú és fáradságos tárgyalás után felállt, és kilépett az ajtón, hogy odakint levegőzzék. Amint kiért a szabad ég alá, szívéhez kapott, és holtan esett össze. A város nagy részvéte mellett temették a már fiatalon is tekintélyes jogtudóst, aki egy helybéli takácsmester fiaként szívós szorgalmával verekedte fel magát a magas közhivatali rangig. De a népes gyászoló közönségből nyilván senkinek sem jutott eszébe, hogy a főügyész ifjúkorában verseket, sőt drámákat is írt. Legeslegkevésbé pedig az juthatott volna bárki eszébe, hogy az oly korán elhalálozott jogtudós a magyar irodalom legnagyobb tragédiaköltője volt, akinek főművéhez hasonlatos nemzeti tragédiát a következő emberöltőkben sem fognak írni. A Bánk bán ugyan megjelent, de a könyvbe nyomtatott drámát alig-alig vásárolta valaki. Először csak három évvel a szerző halála után adták elő, de sokáig csak egyes színészek fedezték fel maguknak mint jó szereplehetőséget. Amikor Pesten először adják 1839-ben, az egyébként oly kitűnő színházi-színpadi érzékű Vörösmarty több kifogásolni-, mint elismernivalót talál benne. Az oly jó ízlésű Széchenyi pedig gonosz indulatokat keltő, káros műnek véli. Tulajdonképpen csak 1845-ben kezdik tudomásul venni példátlan értékeit, de akkoriban a cenzúra huzigálja meg az előadható szöveget. 1848-ban játsszák először csonkítatlanul, de utána megint évekig gyanús darab, és csak a kiegyezés után foglalja el megillető helyét irodalomban is, színházban is. Arany János elemző töredékei mutatnak rá először hőseinek mélységeire és sokrétűségére. Több mint ötven évig kellett tehát várnia a legjobb magyar történelmi tragédiának keletkezése után, és közel negyven évig a szerző halálától, amíg kiderültek és köztudatba kerültek értékei. És ez nem egy éhenkórász, senkitől észre nem vett, homályban élő zseni szokványos tragédiája, hanem egy köztiszteletben álló, magas közigazgatási rangot betöltő jogtudósé, akit sok mindenért nagyra becsültek, csak éppen azt nem vették észre, ami a legnagyobb benne. Jó példázat Katona élete és munkássága arra, hogy aki megelőzi korát, arra kora nem visszhangzik, bárki is légyen ő maga. Katona főműve ugyanis a realizmusba forduló érett romantika remekműve, de abban az időben keletkezett, amikor a romantika még éppen tapogatózni kezd. Társadalomkritikája pedig olyan, amilyet csak a reformkor egészének tanulságai alapján lehetett átélni, de egy évtizeddel a reformkor indulása előtt mondották ki. Ezért volt tragikus Katona József rövid élete.
Kecskeméten született 1791-ben. Apja a körülményekhez képest szokatlanul művelt takácsmester, aki tanult embert akar faragni tanuló kedvű fiából. A fiú tehát gimnáziumba jár, hamar megtanul latinul, azután németül is. Ifjúkorától fogva versel. Költeményei mindvégig megmaradnak stílus- és nyelvi próbálkozásoknak, de ez a verselő gyakorlat az előiskolája a Bánk bán erőteljes nyelvének. A középiskola után Pestre jön az egyetemen jogot tanulni. Érdekli is a tananyag, kitűnő jogász is lesz belőle. De legalább annyira érdekli a színház is. Pesten még sokáig nincs állandó színház, de van már állandó színtársulat, amely különböző termekben játszik, leginkább a Hacker-szála néven ismert hodályban, amely a mai Tanács körút 5. alatti ház udvarán volt. Itt játszik annak idején Déryné is. A jogász Katona összebarátkozik velük. Beleszeret Dérynébe is, de szerelme mindvégig reménytelen. A társulat azonban kedveli, mert a művelt fiatalembert mindenre föl lehet használni. Fordít nekik, fellép különböző szerepekben, azután eredeti drámákat ír. Egyre jobban megismeri a drámairodalmat: Shakespeare-t, Schillert és az akkoriban divatos úgynevezett lovagdrámákat. Ezek a lovagdrámák az induló német romantika jellegzetes termékei: középkorban játszódó rémtörténetek. Katona korai drámái is effélék. Első saját művének már a címe is riasztó: A borzasztó torony vagyis a gonosz talált gyermek. Eredeti vagy németből átdolgozott korai drámái mind rémtörténetek. Még a nagy drámai erőről tanúskodó Jeruzsálem pusztulása is tele van hatásvadászó borzalmakkal. De jó gyakorlat mindez drámai helyzetek és jellemek megformálásához. És vígjátéka, a Rózsa vagy a tapasztalatlan légy a pókok között már majdnem jó színpadi mű, megüti a műsor átlagát. De éppen ezt nem adják elő, mert tele van ironikus célzásokkal Dérynére, és Déryné tiltakozik ellene. Végre megírja a kétrészes történelmi tragédiát, a Ziskát, amelyben hibái és elrajzoltságai ellenére is már Bánk báni erő és Bánk báni jellemábrázolás van. Itt már nem a lovagdrámák adták a példát, hanem Shakespeare és Schiller. Idáig tartott a készülődés. Huszonnégy éves korára felnőtt a nagy drámához. És akkor hirdette meg a kolozsvári Nemzeti Színház megvalósítását előkészítő bizottság a pályázatot a drámára, amellyel a felépítendő színházat majd nyitni fogják. Erre a pályázatra írta 1815-ben Katona József a Bánk bánt.
A történelem divatos volt. Fessler német és Virág Benedek magyar nyelven írt magyar történelmi műveiből az írók bőséges példatárat és témakészletet kaptak. Az a XIII. században élt Bor nembéli Benedek nádor, aki a népszerű történelmi művek Bánk bánnak vagy latinosan Bancbanusnak neveztek, olyan drámai cselekményre adott alkalmat, amelyre a romantikának fel kellett figyelnie. Kisfaludy Sándor is írt egy nagyon rossz Bánk bán-drámát, és az osztrák romantika legfőbb drámaírója, Grillparzer is írt egy, a Katonáétól merőben különböző, de igen érdekes tragédiát a királynét ölő feudális nagyúrról. S ezeken kívül is keletkeztek Bánk bán-drámák. De egyik sem közelíti meg Katona remekművét. Egyszerre tudott korhűen középkori és izgalmasan aktuális lenni, mint a legjobb Schiller-drámák. A jellemek mélysége és gazdagsága Shakespeare-t idézi. Szerzője nem volt forradalmár, de műve forradalmasító hatású, mert elkeseredést ébreszt minden zsarnokság ellen, és részvétet a megalázottság mellett. Nyelve olyan erőteljes, mint soha még magyar drámáé. Rímtelen jambusos formájával pedig odakapcsolódott a Shakespeare–Schiller-hagyományhoz. A színháztörténet a magyar drámai jambust Szemere Pál fordításától, Körner Zrínyijének magyar változatától számítja, mert azzal hangzott fel először magyar jambus a színpadon. De Katona jambusai – méghozzá sokkal erőteljesebb jambusai – évekkel Szemere fordítása előtt keletkeztek. Csakhogy mire végre ez a szöveg színpadra került, addigra már fölzengett a Vörösmarty-drámák színpompás verszenéje is. Akkorra már színpadi szokvány volt a jambus. A Bánk bánt pedig a pályázat bírálóbizottsága észre sem vette. Katona előbb átdolgozta még a művet, és odaadta a cenzúrának. A cenzúra eltiltotta a színháztól, de engedélyezte a kinyomtatását. A megjelent könyvet senki sem olvasta.
Katona tudta, hogy jelentékenyet alkotott, de tehetetlen volt a közömbösséggel szemben. Szerelme is reménytelen volt. Semmi sem tartotta már Pesten. Befejezte tanulmányait, és szülővárosa visszavárta az ifjan már kiváló jogásznak ismert fiatalembert. Kecskemétnek ügyész kellett, és nem drámaíró. Hazament, előbb alügyész, de hamarosan főügyész. Eltemeti magát a munkában és a közéletben. Ír még egy elkeseredett hangú tanulmányt a hazai drámaírás elmaradottságáról. Ír egy indulatos kritikát Kisfaludy Károly egyik vígjátékáról. Indokolt bánatossággal veszi tudomásul, hogy míg őróla senki sem akar tudni, addig Kisfaludy könnyed, gyakran felületes játékai népszerűek, és felettébb sikeresek. Persze Kisfaludy pontosan azt írta, amire éppen szükség volt, és ami éppen korszerű volt. Katona pedig azt írta, ami harminc évvel később vált korszerűvé.
De harminc évvel később Katona József már rég halott volt. A legnagyobb magyar tragédiaköltő eltemette magában a tragédiaköltőt. Vállalta, amit az élet kínált helyette: lett tekintélyes vidéki jogtudós és közéleti férfiú. Magányos maradt, a családi boldogság sem lett osztályrésze. Példásan sokat dolgozó köztisztviselőnek ismerték. Agyondolgozta magát. Így érte a hirtelen halál.
Neve és műve immár régóta klasszikusaink első sorában áll.
