DANIEL DEFOE (1660–1731)
DANIEL DEFOE (1660–1731)
Kalandos élete folyamán egy könyvespolcra való könyvet írt, cikkei, vitairatai az újságírás-történet halhatatlan emlékei, regényeinek egy része korának jó átlagterméséhez tartozik, de van egyetlen könyve, amellyel a szépprózaírás legelső sorába lépett, nemcsak halhatatlant, hanem évszázadokra szóló hatásút teremtve. Ez a Robinson Crusoe. Robinson alakja és története rég levált alkotójáról, önálló életet él, Robinsonról kisgyermek korunktól fogva tudni szoktunk, s tudnak azok is róla, akik már el is felejtették, vagy soha nem is tudták, hogy ezt a halhatatlan ismerőst egy Daniel Defoe nevű író írta 1719-ben.
Ezt a Defoe nevű írót nem is hívták Defoe-nak. Igazi neve Daniel Foe volt, egy londoni iparosember – gyertyamártó – fia, aki idővel a politikai élet terére lépett, és nem találta ehhez eléggé előkelőnek az apáktól örökölt nevet, megtoldotta a De szócskával, amelytől nemesi hangzást kapott. Úgy vélte, ez a jó hangzás előnyös bármelyik politikai pártban. Márpedig közéleti szereplésének évtizedeiben könnyedén változtatott pártot, és mindegyik párt szívesen fogadta, mert könnyed tollal és okos szellemességgel tudta bizonygatni bárkinek az igazságát. És mégsem mondható lelkiismeretlen politikai kalandornak, mert minden oldalról az emberséget, a méltányosságot, a szegények igazságát kereste. Valamelyest azonban mégis kalandor volt, mert igazságaihoz szinte hajszolta a veszedelmeket, játszott a tűzzel, egymásnak ellentmondó közéleti szerepeket vállalt, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy kinek mi a véleménye róla. S ha olykor már mindenkinek rossz véleménye volt felőle, akkor leült, írt egy hatásos regényt, és meghódította az olvasókat.
Akkoriban született, amikor véget ért az angol nép nagy forradalma, a győztes polgárság kibékült a királyokkal, és éppen formálta azt a sajátos Angliát, amelyben sehol másutt nem látott egységbe szövődött az okos kapitalizmus és a lordok hagyománya. Éppen azokban az évtizedekben élt, amikor ez a folyamat lejátszódott. És újságíróként ennek a királyi-polgári Angliának előkészítői közé tartozott.
Gyermekkorának két nagy élménye a nagy londoni pestis és a nagy londoni tűzvész. Az újjáépülő és újra benépesülő nagyváros szemtanúja. De nemcsak szemtanú, hanem saját élményeiben is éli az uralomra törő polgár életét. Kereskedőnek indul, így kívánja a szülői otthon. Anglia a reneszánsz évszázadoktól fogva ismeri a kalandor-kereskedő ember típusát. A fiatal Defoe vesz, elad, utazik, hajózik, bejárja Spanyolországot, Olaszországot, Franciaországot, Németországot. Hol sok pénze van, hol ráfizet, de egyre gazdagabb lesz tapasztalatokban. Közben pedig ott van a puritán vallási örökség. Korábban még az is megfordult a fejében, hogy pap legyen. Nem is hitbuzgalma hiányzott ehhez, hanem a kitartása: nem volt kedve tanulni. Rendkívüli méretű, tapasztalatból szerzett ismereteihez képest igen kevés volt az iskolában szerzett műveltsége. Ezt idővel gyakran a szemére is hányták. Amikor már népszerű újságíró és kedvelt író, az irodalmi körökben feltűnően műveletlennek tartják. De kalandokra való vérmérséklete sem lett volna alkalmas arra, hogy egy protestáns templom tiszteletre méltó prédikátora legyen. Annál alkalmasabb volt a politikai cselszövésekhez.
Miközben egyre módosabb kereskedő (mindennel kereskedik), hol összeesküvésekben vesz részt, hol lelkesen áll az egyik király ellen a másik királyjelölt oldalára (és itt elvhű puritán, mindig a protestáns oldalra áll a katolikusokkal vagy a katolikusokkal rokonszenvezőkkel szemben). Olykor bujdosnia kell. Azután egyszer tönkremegy, de hamarosan új vagyont szerez. És egy politikai röpiratáért pellengérre állítják, mindkét fülét megcsonkítják, majd börtönbe csukják. Ezzel kezdődik közéleti népszerűsége. London lakossága politikai vértanúnak tekinti, noha néhány hónap múlva kiszabadul. Később ódát ír a pellengérhez, mert ennek köszönheti népszerűségét és sikereit.
Már a XVIII. század elejénél, Anna királynő idején járunk. A kereskedelmi kalandokból kellő vagyont szerzett Defoe ettől kezdve újságíró, hol az egyik, hol a másik párt szolgálatában. De akármelyik oldalon, akármit ír, a publicisztika remekírója. Ha nem írt volna regényeket, az angol újságírás-történet klasszikusa volna. Izgalmas, szemléletes cikkeiből fel lehet idézni az angol kapitalizmus felemelkedésének emberöltőjét.
De közben regényeket is ír, főleg pénzkeresés okából. Nagy családja van, el kell tartani a gyermekeket. És a kereskedelemben, majd politikában kalandor Defoe odahaza puritán, gyermekeivel gondosan foglalkozó családapa. Még kalandos regényei be is beleírja puritán vallásosságát és erkölcsi eszményeit. Ezek a regények kelendőek voltak. Az olvasók szerették az erkölcsi tanításokkal kísért kalandos történeteket. Defoe pedig kalandos történeteket írt, amelyek olyan polgárokról szóltak, mint amilyenek az olvasói voltak.
A hajdani lovagok egykor népszerű kalandjai, a csavargók divatos kalandjai után egyszerre érdekessé váltak a kereskedők, a hajósok, a városi polgárok kalandjai. Defoe-nak pedig nemcsak jó mesélőképzelete, de rendkívül nagy személyes tapasztalata volt mindebből. De azért regényeinek legnagyobb része nem emelkedik felül a kor jó átlagán. Még a Moll Flanders, a Robinson után alighanem a legjobb regénye sem tenné többé, mint a kor egyikjellemző regényírójává. Ezekkel még nem emelkednék világirodalmi nagysággá. Ám megírta a Robinsont.
Nem az első és nem a végső könyve volt. De ebben talált egy olyan történetre, és a történetben egy alakra, amellyel rendkívülit volt képes alkotni.
A témát egy napihír adta. Egy angol tengerész egyedül maradt életben, amikor a vihar összetörte hajójukat, kivetődött egy puszta szigetre, ahol négy évig élt, amíg egy arra járó hajó rátalált és felvette. Ebből a történetből jutott eszébe Defoe-nak regényt írni a hajótöröttről, aki erkölcsi és fizikai erejével, leleményességével egyedül képes fenntartani magát egy puszta szigeten. Ez a hajótörött azonban kereskedő volt, mint egykor Defoe, s így története a polgári erő és a polgári erény példázata lett. S valójában ennél is több: az ember nagyszerűségének dicsőítése.
A regény teljes címe: Robinson Crusoe élete és különös, meglepő kalandjai. A történet a hős vallásos neveltetésével és kalandos üzleteivel kezdődik. Megismerünk egy vállalkozó szellemű üzletembert, amolyan igazi kalandor kereskedőt. Ez jut egy üzleti útja alkalmából viharba. A hajótörésből egyedül menekül meg, kievickél egy puszta szigetre. Ami ettől kezdve történik, az a tulajdonképpeni Robinson-történet. A magára maradt ember megszervezi az egyedüllétet. Nem él társadalmon kívüli életet, hanem egyedül is egy életrendszert alakít ki, amely nem szakad el az elvesztett társadalomtól. Például még naptárt is készít, hogy tudja, melyik év melyik napjánál tart.
A regény pompás képe a természet felett úrrá levő embernek. Robinson egymagában is képes megőrizni ember voltát és emberi méltóságát. És egymagában is polgári életet él. Annyira, hogy amikor tizennyolc év után egy odavetődő vadembert ejt rabul, ezt szolgájává teszi. Robinson egymagában is osztálytársadalomban él, amelybe az odakerülő másik mint kizsákmányolt sorozódik be. Ez a polgár azonban puritán, aki egyedül is erkölcsi elmélkedésekkel és magyarázatokkal kíséri tetteit. Végül huszonnyolc év után egy hajó rátalál, és végre visszatérhet az emberi közösségbe.
A Robinsont a maga teljes egészében már rég nem szokás olvasni. A túl sok erkölcsi elmélkedés fárasztóvá is tenné. Sokkal érdekesebb, hogy Robinson mit csinál, mint hogy a szerző miféle magyarázatokat fűz hozzá. A regényt sokszor lerövidítették, átdolgozták, legtöbbször az ifjúság számára. S lett a polgári rátermettség példázatából az emberi lelemény gyermekeknek szóló dicshimnusza. De akár eredetiben olvassuk, akár különféle átdolgozásban, a lényeg Defoe nagy leleménye: a természetben egyedül, magára utalva is győzedelmesen érvényesülő ember halhatatlan története.
Nagy időkre adott példát Defoe regénye. Se szeri, se száma a különböző robinzonádoknak, vagyis a magára maradt egy vagy kevés számú ember kalandjainak a természet viszontagságai között. Közvetlen hatása a mi századunkig terjed. S a mi századunkban számos filmet is csináltak belőle. De irodalmi hatásánál is fontosabb, hogy Robinson bevonult az olvasó emberiség személyes ismerősei közé. És példaképe lett a természet veszedelmei között önmagát fenntartó, erkölcsi méltóságát megőrizni képes, szívós és erős lelkű embernek.
