I. 5. 1. A Magyar Királyság szelvényeinek geodézia alapja
I. 5. 1. A Magyar Királyság szelvényeinek geodézia alapja
A magyarországi felméréseket Andreas von Neu33 vezette, aki feltehetően 1781–1782-ben készítette grafikus, nagyháromszögelési és szelvényezési tervét, amely a Kriegsarchiv gyűjteményében fennmaradt.34 A tervezet két lapból áll: a „Plan No. 1” (2/a. sz. CD melléklet) valójában egy 1:115 200 méretarányú vázlat (tehát a felmérési méretarány negyede), amelyen a Hármashatár-hegy és a Pilis községtől keletre mintegy 1800 ölnyi (3,414 m) távolságra levő présház között mért, mintegy 54 km hosszú alapvonalat jelölték (Basis von 28.585 Klafter oder 7 Meil 585 Klafter). A két végpontból irányozták meg a környező háromszögelési pontokat (templomtornyok, stb.) A terv szerint a térképezés kezdőpontja az a bizonyos présház lett volna, ott határozták meg (árnyékméréssel) a kelet-nyugati irányt, majd arra merőlegest kitűzve a térképezés középmeridiánját. Ezen a tengelyen mérte ki Neu a negyedükre kisebbített – 6×4 hüvelykes, azaz 15,7×10,5 cm-es felmérési szelvényeket. Az 52,5×73 cm nagyságú vázlat 3×7 kisebbített felmérési szelvény területét ábrázolja, feltüntetve az alapvonalat és a tervezett háromszögelések irányát. Ezt az 1. sz. tervet terjesztette ki Neu az ország teljes területére, amelyhez alaptérképül Magyarország egy 1781-ben készült diszlokációs (katonai szempontok szerint készült elhelyezési) térképét választotta.35 A „Plan No. 2” a Magyar Királyságot ábrázoló térképalapon (a határok, folyók és települések átvételével) a teljes országra kiterjesztett szelvényezési és nagyháromszögelési tervet tartalmazza. Címe: Skellet die Reduction von gantz Ungarn vor, wie dieses Land vermög denen darauf roth angezeügten Colonnen nach der aller unterthängist vorgeschlagenen Arth könnte trianguliret und aufgenohmen werden. (Magyarország kicsinyített vázlata, bemutatva, hogyan lehetne az országot a piros színnel jelölt oszlopok és sorok alapján … háromszögelni és felmérni.) (2/b. sz. CD melléklet). A térképezés kezdőszelvényétől kiindulva északra és délre (az előbb említett, Pilis községtől keletre levő présház a kezdő szelvény délkeleti sarokpontjával esett egybe) Neu egy 3 szelvénymagasságnyi (3×1,6 = 4,8 mérföld, azaz 36,4 km) széles, kelet-nyugat irányú sávot alakított ki, amit a térképvázlaton „Haupt Oriental Colonne,” „fő keleti oszlop” néven jelölt; azon szándékozták kialakítani a fő grafikus háromszögelési láncot az ország határáig. Erre a vízszintes sávra merőlegesen, egymástól egyenlő (6 szelvény szélességnyi, vagyis 6×2,4 = 14,4 mérföld, azaz 109,5 km) távolságra, két felmérési szelvény (2×2,4 = 4,8 mérföld, azaz 36,4 km) szélességű oszlopokat jelöltek ki, melyeken további háromszögelési láncolatot terveztek kialakítani, ezeket a térképvázlaton „Perpendicular Colonne,” „merőleges oszlop” névvel jelöltek, közülük a kezdőmeridián mentén húzódó a „Haupt”,vagyis „fő” oszlop meg-különböztetést kapta. A merőleges oszlopok végződéseit az északi és déli országhatár mentén további, a „Haupt Oriental Colonne”-val párhuzamos sávokkal kötötték össze további fő háromszögelési láncolatok létrehozásának szándékával, magasságuk szintén két szelvény volt, de – a szabálytalan futású országhatárt követve – a „Haupt Oriental Colonne”-tól eltérő távolságokra helyezkedtek el. A térképvázlat a „Colonne zur Verification und Rectification,” azaz „megerősítő és helyreigazító oszlop” névvel jelöli őket. A háromszögelési láncolatok összekapcsolásánál adódó záróhibákat grafikusan elosztották.
Andreas von Neu az I. katonai felmérés egyik legkiemelkedőbb alakja. Polgári mérnökként a bécsi mérnökiskolán tanított matematikát 1753–1757 között, majd a Generalquartiermeisterstab térképezési feladatait ellátó tiszt, aki már a felmérés megindulásakor ((Szilézia területén) részt vett a munkákban. Ő vezette Felső-Ausztria (1769–1772) és Alsó-Ausztria (1773–1781) felmérési munkáit, majd gazdag tapasztalait kamatoztatva a Magyar Királyság felmérését 1782–1785 között, előbb alezredesként, később ezredesként. Az ő nevéhez fűződik Magyarország 1:115 200 és 1:192 000 méretarányú levezetett térképeinek elkészítése. Később ő irányította a történelmi Magyarország területén folyó II. József féle telekfelmérési munkákat (1786–1788). Katonai pályafutását altábornagyként fejezte be, megkapta a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét és bárói rangot nyert.
Kartenabteilung jelzet: B IX c 720. HT jelzet: Ua. Eredeti méretű színes fénymásolat.
Dislocations Carte von Ungarn de Anno 1781. M = 1:1 500 000. Kartenabteilung jelzet: B IX c 685. HT jelzet: B IX c 1417., eredeti méretű színes fénymásolat, 47×40 cm.
Ha összehasonlítjuk a tervezetet az elkészült térképmű áttekintőjével, jól látszik, hogy a felhasznált alaptérkép, amin Neu ezredes dolgozott, jelentős pontatlanságot tartalmazott, a háromszögelési munkálatokat annak alapján nem lehetett elvégezni, a terepen módosítani kellett rajta (pl. a „Haupt Oriental Colonne” a valóságban nem haladhatott keresztül az ország teljes nyugat-keleti szélességén, csak Erdély határáig tarthatott). Mi több, a tervezeten megjelölt, a Hármashatár-hegyen átmenő szelvényhatár, valamint a kezdőpontként megjelölt, Pilistől keletre eső présház sem esik az eredetileg meghatározott helyre a szelvényen. Valószínű, hogy a tervezett „nagyháromszögelési” hálózatot menet közben módosítani kellett, amiképpen – utólag – a szelvényhatároló vonalakat is.
A grafikus nagyháromszögelés (a főpontok háromszögelése) a Dumont-féle hatos mérőasztallal36 (6 db mérőasztal összekapcsolása útján) történt; ezt az eljárást a Magyar Királyság felmérésénél alkalmazták először. Az irányzásokat egy öt láb (158 cm) hosszú távcsöves vonalzóval végezték. A módszer lehetővé tette, hogy egyidejűleg hat (2×3) összekapcsolt felmérési szelvény területén háromszögelhettek, ha pedig az adott fő háromszögelési pontot tartalmazó térképszelvényhez további más szelvényeket kapcsoltak, egy adott álláspont környezetében 15 (3×5) szelvény területére is kiterjeszthették a grafikus nagyháromszögelési munkálatokat. A már fentebb leírt tájékozódási oszlopok, övek területén így, álláspontról álláspontra haladva, tetszés szerinti három-szögelési láncolat alakulhatott ki.
Paldus, 1919. 15. o.
