I. 6. A felmérések vetületi alapja, szelvényezése és szelvényjelölése
I. 6. A felmérések vetületi alapja, szelvényezése és szelvényjelölése
Az I. katonai felmérés országok és tartományok önálló felméréseinek a sorozata, amelyek eddigi ismereteink szerint vetületi alappal sem egységesen, sem külön-külön nem rendelkeztek. Egységes szelvényezésről sem beszélhetünk, a különböző felmérések szelvénybeosztását mind önállóan alakították ki. A terepen kijelölték a kezdő szelvényt (meghatározva az északi, és az arra merőleges kelet-nyugati irányt), majd e vonalakat meghosszabbítva kimérték az egyes szelvények által a természetben lefedett hosszakat (2,4×1,6 mérföld), és kijelölték a szelvények sarokpontjait. Azok alapján rajzolták meg – kicsinyítve – az áttekintő szelvényeken a határoló vonalakat, végleges formájukban minden bizonnyal a felmérés elkészülte után, hogy a tájékozódást megkönnyítsék.
A szelvények számozása az áttekintő szelvények alapján követhető, felmérésenként különböző: a legtöbb esetben egyszerű sorszámozással (sorok szerint, folyamatosan), arab számmal történt. Ezt alkalmazták Alsó-Ausztria (7. sz. CD melléklet), a Cseh Királyság (10. sz. CD melléklet), a Morva Őrgrófság (11. sz. CD melléklet), a Temesi Bánság (16/a., b. sz. CD melléklet), az Erdélyi Nagyfejedelemség (17/a., b. sz. CD melléklet), Szlavónia (19/a., b. sz. CD melléklet), a Varasdi, Báni és a Szlavóniai Határ-őrvidékek (22/a., b., 23/a., b., 24/a., b. sz. CD melléklet), valamint a Német Bánsági és Oláh–Illír Bánsági Határőrvidékek (25. és 26. sz. CD melléklet) felmérési szelvényeinél. Belső-Ausztria (9. sz. CD melléklet) és Horvátország (20/a., b. sz. CD melléklet) felmérési szelvényeit szintén sorban számozták, azzal a különbséggel, hogy a sorok utolsó szelvénye után az alatta levő következett, majd onnan visszafelé folytatódott a számozás a sor elejéig. A Károlyvárosi Határőrvidék szelvényeit is ily módon számozták 1-től 58-ig, majd északkeleten folytatódott a számozás, a Szluini ezred területén 59-től 64-ig. A kiegészítő szelvényeket „/a” és „/b” jelöléssel illesztették a szelvényekhez. 1791–1794-ben, miután az Una mentén növekedett a határőrvidék területe, több korábbi határszelvény területét kiegészítették, és újabb 4 szelvényt illesztettek hozzájuk a–b–c–d jelöléssel. (21/a., b. sz. CD melléklet). Felső-Ausztria szelvényeinek számozása esetében az 1769–1772 között felmért 64 szelvény számozása folyamatos, az 1780-ban történt kiegészítéseket viszont (14 szelvény) az ABC nagybetűivel jelölték (nyugatról illeszkedtek, 8. sz. CD melléklet). Bukovina felmérési szelvényeit szintén sorok szerint, folyamatosan, de római számokkal jelölték (14/a. sz. CD melléklet).
A sorszámozás néha az oszlopok szerint haladt. Szilézia esetében a jobb felső sarokból (12. sz. CD melléklet), az Osztrák Németalföld területén a bal felső sarokból indult a számozás (27. sz. CD melléklet). Galícia–Lodoméria áttekintőjén a számozás szintén a bal felső sarokból indul, de a folyamatos sorszámozás mellett az oszlopokat is jelölték római számokkal (13/a. sz. CD melléklet).
A Magyar Királyság szelvényezési tervéről, majd annak módosulásáról az előző fejezetben, a geodéziai alapokkal kapcsolatban esett említés. A jelölésnél egyedül itt alkalmaztak oszlopokat (I–XXXIX) nyugat-keleti irányban számozva, az oszlopokon belül 1-től kezdődően sorszámoztak, arab (2. sz. könyvmelléklet, 15/a., b. sz. CD melléklet), a másolati szelvényeken pedig római számokkal.
