III. 2. A felmérést végző szervezet
III. 2. A felmérést végző szervezet
A III. katonai felmérést, a II. katonai felmérés nagy részéhez hasonlóan, az 1839-ben megalakult bécsi k. k (majd a kiegyezés után k. u. k.) Militärgeographisches Institut végezte, amely a III. felmérés elrendelése idején közvetlenül a Hadügyminisztériumhoz (Reichskriegsministerium) tartozott. Mint azt az előző fejezetben említettük, a felmérés elrendelése együtt járt a Militärgeographisches Institut 1869-es újjászervezésével, amelynek eredményeképpen a következő osztályok alakultak:249
Külön Katonai Térképező Osztály, mint arról a korábbi szervezeti felépítés kapcsán a II. 2. 1. fejezetben már esett szó, még nem volt.
Igazgatóság (Direction) Feladata kibővült a térképértékesítéssel, hozzá tartozott a Térképtár és a Számvevő Iroda.
| |
Topográfiai Osztály (Topographie)
|
Egy csoportfőnök irányítása alatt.
|
Litográfiai Osztály (Lithographie)
| |
Rézmetsző Osztály (Kupfersich)
| |
Nyomdai Osztály (Pressen)
a Galvanoplasztikával és Kötészettel |
Egy csoportfőnök irányítása alatt.
|
Fényképészeti Osztály (Photographie)250
Új osztályként szerveződött.
| |
Térképnyilvántartó Osztály (Karten-Evidenthaltung)251
Új osztályként szerveződött.
| |
Katonai Rajzoló Osztály (Militärische Zeichnung)
| |
Háromszögelő Osztály (Triangulierungs- und Calcul Bureau)
| |
1881-ben újabb, talán még jelentősebb átszervezés történt, amely elsősorban a másolási technológia területét érintette. A változások során 5 főosztály jött létre:
Igazgatóság (Instituts-Direction, 15 fő), amely alá közvetlenül rendelték a
– Csillagászati-Geodéziai Osztályt (Astronomisch-geodätische Abteilung, korábban Háromszögelő Osztály)
– Katonai Térképező Csoportot (Militär-Mappierung), amely két, újonnan idecsatolt osztályból állt:
– Felmérő Osztály (Landesaufnahme, 170 fő)
– Rajzoló Osztály (Zeichnungs-Abteilung, 22 fő)
Topográfiai Csoport (Topographische Gruppe)
– Topográfiai Osztály (Topographie-Abteilung, 36 fő)
– Részletestérkép-rajzoló Osztály (Spezialkarten-Zeichnungs-Abteilung, 86 fő)
– Litográfiai Osztály (Lithographie-Abteilung, 17 fő)
– Rézmetsző-Galvanoplasztikai Osztály (Kupferstich-Galvanoplastic-Abteilung, 26 fő)
– Nyilvántartó-Ellenőrző Osztály (Evidenthaltung-Revisoriat-Abteilung, 19 fő)
Technikai Csoport (Technische Gruppe, vezető 1 fő)
– Fényképészeti Osztály (Photo- mit Photochemigraphie-Abteilung, 20 fő)
– Heliogravura Osztály (Heliogravure-Abteilung, 25 fő)
– Fotolitográfiai Osztály (Photolithographie-Abteilung, 24 fő)
– Nyomdai Osztály (Pressen-Abteilung, 118 fő)
Igazgatási Osztály (Verwaltungs-Abteilung, vezető 1 fő)
– Térképtár (Archív, 13)
– Számvevő Iroda (Rechnungskanzlei, 10)
– Altiszti Osztály (Unteroffiziers-Abtelung, 17)
Kataszteri Felmérés (Katastral-Vermessung, 119 fő)252
Újonnan rendelték ide, Bosznia–Hercegovina kataszteri felmérését végezték.
A Militärgeographisches Institut összlétszáma 1881-ben 786 fő volt. Vezetői a III. katonai felmérés alatt a következők voltak:
7. sz. táblázat
Évszám
|
Intézetigazgató
|
Rendfokozat
|
|---|---|---|
1853–1872
|
August von Fligely
|
vezérőrnagy/altábornagy
|
1872–1876
|
Johann Dobner von Dobenau
|
vezérőrnagy
|
1876–1879
|
Alexander Guran
|
altábornagy
|
1879 (ideiglenes)
|
Johann Ritter von Ganahl
|
ezredes
|
1879–1889
|
Joseph Freiherr Wanka von Lenzenheim
|
altábornagy
|
Évszám
|
A Háromszögelő (majd Csillagászati-Geodéziai) Osztály vezetői
|
Rendfokozat
|
|---|---|---|
1861–1879
|
Johann Ritter von Ganahl
|
alezredes
|
1879–1887
|
Alexander Ritter von Kalmár
|
korvettkapitány
|
Évszám
|
A Katonai Térképező Csoport vezetői
|
Rendfokozat
|
|---|---|---|
1868–1872
|
Joseph Freiherr Wanka von Lenzenheim
|
ezredes
|
1872–1874
|
Adolf Fiedler von Isarborn
|
őrnagy
|
1874–1877
|
Karl Edler von Prybila
|
őrnagy
|
1877–1881
|
Friedrich Duré
|
őrnagy
|
1881–1887
|
Maximilian Ritter von Catinelli
|
alezredes
|
Az I. és II. katonai felméréshez hasonlóan a III. felmérés térképezési előírásainak, jelkulcsának, a térképek kereten kívüli szövegeinek is német a nyelve. A térkép névrajzának szerkesztésekor viszont továbbra is a helyi nyelveket vették figyelembe,253 az illető nyelv előírásait alkalmazva (ez jelkulcsi előírás volt). A helységnevek írására is az jellemző, ami korábban: a helyi fő nyelv az irányadó, jellemző a több névváltozat szerepel-tetése. A levezetett méretarányoknál a generalizálás során a szerkesztők már válogattak a névváltozatok között, és sokszor nem az első helyen álló nevet őrizték meg, hanem pl. az államnyelvi nevet.
Az, hogy a topográfiai térképeken a helyi (sokszor kisebbségi) nevek jelentek meg, és nem a hivatalos, államnyelvi névalakok, a XIX. sz. végén kivételesnek számított Európában: Ferjan Ormeling 1983-as tanulmányában, amelyben a kisebbségi nyelvhasználatot vizsgálja a topográfiai térképeken, majdnem tökéletesnek nevezi ezt a névpolitikát. (Bartos-Elekes, 2005.)
