IV. 4. A felmérés alapja
IV. 4. A felmérés alapja
A felmérés geodéziai alapjainak létrehozása már a III. katonai felmérés idején megkezdődött, az 1862-ben megindult, 1898-ig tartó új háromszögelési láncolat kiépítésével (a Monarchia 3. háromszögelésével), amelynek alapfelülete, a III. katonai felméréséhez hasonlóan, a Bessel-féle ellipszoid volt. Az elsőrendű alappontokat általában kimagasló, jelentősebb helyekre telepítették, egymástól mintegy 30–125 km-re. Az egész Monarchiára kiterjedő hálózat 721 elsőrendű háromszögelési pontból állt (66. sz. CD melléklet), amelyek Bessel-ellipszoidi koordinátáit 1901–1902-ben közzétették.292 Az elsőrendű hálózatot a felmérési munkák megkezdése előtt két évvel másod- és harmad-, esetleg negyedrendű háromszögeléssel sűrítették. Míg a III. felmérésnél egy teljes szelvény területére 3 első-másodrendű háromszögelési pont jutott, a IV. felmérésnél egyetlen szelvény-negyedre 8–10, igaz, felhasználták a meglévő kataszteri pontokat is. A további változást a korábbi háromszögelésekhez képest az állandósítás módja jelentette: a pontokat föld alatti jellel és felszíni jelzőkővel állandósították, afölé pedig háromlábú gúlát emeltek.
Die Ergebnisse der Triangulierungen des k. u. k. Militär-Geographischen Institutes. Triangulierung I. Ordnung I–II. Band. Wien, 1901–1902. K. u. k. Militär-Geographischen Institut. Hadtörténeti Könyvtár jelzet: 12303.
A háromszögelési hálózat oldalainak kiszámításához (a teljes Monarchia területére 1327 háromszög esett) 18 alapvonalat mértek, amelyek hossza 3–5 km volt, közülük 5 esett a történelmi Magyarország területére: a budapesti (1884), a brassói (1886), a verseci (1895), a szatmári (1897), valamint a korábban (1840-ben) mért szentannai alapvonal.
1873–1998 között építették ki a Monarchia szabatos szintezési hálózatát. Alapsíkul a trieszti Molo Sartorión elhelyezett magassági jegyet választották, és több mint 200 000 „fix” pontot állandósítottak (67. sz. CD melléklet). Ezek közül határozták meg a fő alappontokat, az „ősjegyeket,” valamint az első- és másodrendű pontokat. A Monarchia területén 7 „ősjegyet” létesítettek, olyan helyeken, ahol a kéregmozgás lehetőségét elhanyagolhatónak ítélték. Ezek közül 4 esett a történelmi Magyarország területére: Vöröstorony (1887, ma Románia, Turnu Roşu), Terebes (1887, ma Trebusa, Ukrajna), Ruttka (1888, ma Szlovák Köztársaság, Vrútky) és Nadap (1888, Fejér megye). A szabatos szintezés alapján szelvénynegyedenként 3–4 háromszögelési pont magasságát adták meg.
Külön érdekessége a IV. katonai felmérésnek, hogy erre az időre tehetők a fotogrammetria kezdetei, melynek kísérletei már 1893-tól folytak. 1896-tól a magashegységek térképezéséhez a földi fotogrammetriát alkalmazták, kezdetben a mérőasztal-fotogrammetriát: az álláspontokból fototeodolittal lefényképezték az átellenes hegyvonulatot – fotogrammokat, mérőfényképeket készítettek –, majd azok alapján szobában, mérőasztal-táblán hajtották végre az irányzást és a metszést, majd az azok során nyert adatokból kiszámították az álláspontok magasságát.293
Hajts, 1909. 78–80. o.
Később áttértek a még pontosabb méréseket eredményező földi sztereo-fotogrammetriára, melynek során az álláspontra merőleges tengelyű fényképpárokat készítettek (a korábbi összetartó, konvergens fényképpárok helyett); az irányzás és a mérés (szobai) eljárása nem változott.
