V. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT FOLYÓ TÉRKÉPEZÉS (1914–1918)
V. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT FOLYÓ TÉRKÉPEZÉS (1914–1918)
Az I. és II. katonai felmérés idején még a hadsereg „békebeli” feladata volt a térképezés, vagyis háború esetén a térképező tisztek bevonultak az ezredükhöz. A III. felmérés idején, az 1877–1878-as orosz–török háborút követően az Osztrák–Magyar Monarchia megszállta Boszniát és Hercegovinát, azt követően rögtön megindult az okkupált területek térképezése, tehát a pontos térképek egyre fontosabbak lettek. Az első világháború kitörésekor, 1914 júliusában, az általános mozgósítást követően, a Militärgeographisches Institut Geodéziai és Térképező Csoportja gyakorlatilag feloszlott, a tisztek, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, csatlakoztak ezredükhöz, a IV. katonai felmérés terepi munkálatai abbamaradtak. A Kartográfiai és Technikai Csoport, ezen belül főleg a Nyomdai Osztály, tovább működött, hogy a növekvő térképigényt kielégítse: kiegészítették az elfoglalt területek térképeit, javították, sőt esetenként újakat készítettek. A feladat fontosságát mutatja, hogy Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy, az Osztrák-Magyar Vezérkar főnökének előterjesztése alapján 1915. szeptember 16-án elrendelték a K. u. K. Kriegsvermessungswesen (Hadifelmérő Hivatal) felállítását, amely gyakorlatilag a Militärgeographisches Institut része volt, hozzá tartozott a „Kriegsmappierung,” a hadi térképezés is, valamint az 1915 végén létrehozott „Kriegsphotogrammetrie” – a hadi fotogrammetria. A Hadifelmérő Hivatal kiterjedt tevékenységét jelzi, hogy 1917. decemberében tizenhárom Hadifelmérő Osztály, kilenc Haditérképező Osztály és három Hadi Fotogrammetriai Osztály tartozott alá.
1916–1917-ben, az állóharcok kialakulásával, megnőtt az egyre részletesebb térképek iránti igény, így rákényszerültek a III. felmérés 1:25 000 méretarányú kéziratos szelvényei (hadműveleti területre eső) részének fotolitográfiai úton való sokszorosítására, egy színben; az erdőket zöld felülnyomással jelölték. Ezek a tartalmilag elavult szelvények gyakran rossz minőségűek, olvashatatlanok voltak. A szelvényeket utólag (a hetvenötezres szelvényekhez hasonlóan) kilométer-hálózattal is ellátták; erre azért volt szükség, mert a huszonötezresek eredetileg semmilyen hálózatot nem tartalmaztak, a hetvenötezresek földrajzi fokhálózata pedig, a poliéder vetületi rendszer hiányosságai miatt, katonai célokra nem volt elég pontos (80. térképmelléklet).
A legnagyobb változás a hetvenötezres szelvények fedőterületét érintette, amelyet kiterjesztették a különböző hadszínterekre. Északkeleten Lengyelország nagy részére, valamint a Galíciával határos orosz területekre is elkészültek a hetvenötezres szelvények. Egy részük a Reymann-féle porosz 1:100 000 méretarányú térképek felnagyításával készült, kiadásukra 1914-ben került sor (81/a. térképmelléklet). Sok szelvény alapjául az orosz 1:126 000 méretarányú térképek szolgáltak, ezeket helyesbítés után nagyították fel 1:75 000 méretarányra (81/b. térképmelléklet). Mivel a térképezett terület túlnyúlt az addigi szelvényezés északi határán, északkelet felé új sorokat illesztettek az addigi 1. sortól (Zone 1) északra (az 53° 30’ északi szélességig), majd az ABC nagybetűivel jelölték azokat (A–J). Összesen mintegy 200 szelvénnyel egészültek ki a hetvenötezres szelvények Lengyelország és Nyugat-Oroszország területére302 (78/a., b. sz. CD melléklet).
HT jelzet: B IX a 33., ugyanaz, mint a többi hetvenötezres szelvényé.
1915–1917 között a román hadszíntér területére is elkészítette a Militärgeographisches Institut Kartográfiai és Technikai Csoportja a részletes térképeket, méghozzá az 1:100 000 méretarányú román térképek alapján,. A szelvények nagysága (57,2×53,4 cm), beosztása és jelölése nem felelt meg az osztrák 1:75 000 méretarányú térképekének, de a felnagyított szelvényeket hozzáillesztették az osztrák részletes térképekhez – 125 db nagy alakú szelvény jelent meg303 (78/a., b. sz. CD melléklet, 81/c. térképmelléklet).
Önálló térképműként adták ki, HT jelzet: B III a 193.
A Szerb Királyság területére már a háború előtt elkészültek a részletes térképek, amelyek ismét kiadásra kerültek, hozzájuk kapcsolódott nyugat és délkelet felől Montenegro, Albánia, Bulgária, sőt Görögországban Szaloniki környékének térképezése 1:75 000 méretarányban, aminek eredményeképpen „Provisorische Spezialkartenblätter” („ideiglenes kiadású részletes térképek”) kerültek kiadásra, összesen mintegy 80 szelvény. Bulgária területére nézve az 1:126 000 méretarányú bolgár térképek szolgáltak alapanyagul (81/d. térképmelléklet), Albánia területéről pedig a hadifelmérés keretében végzett új felmérés eredményeképpen jelentek meg a részletes térképek 1916–1917-ben (78/a.,b. sz. CD melléklet, 81/e. térképmelléklet).
Az északolasz területekről már a háborút megelőzően elkészültek a hetvenötezres térképek, így az ottani hadszíntérre is rendelkezésre álltak.
Az első világháború végére tehát az eredetileg az Osztrák–Magyar Monarchia területére elkészült 715 (Bosznia–Hercegovina okkupálása után 752) 1:75.00 méretarányú szelvény több mint 300 „normál” és 40 db „nagy alakú” (román) szelvénnyel gyarapodott, melyek neve „vorhanden Auslandsblätter” („csatlakozó külföldi szelvények”) volt (78/a., b. sz. CD melléklet).
1917. szeptember 1-től az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Birodalom térképfelmérési és kiadási munkáinak összehangolása érdekében megváltoztatták a részletes térképek tervezett kiterjedési területét és szelvényjelölését. A Német Birodalomban korábban a Gauss-vetületet alkalmazták, amelynek kezdőmeridiánja a Ferrótól keletre eső 7°-os meridián volt (Izlandot nem számítva gyakorlatilag Európa legnyugatibb pontja), ettől a meridiántól kezdve a szelvényezett területet három fokonként meridiánsávokra osztották. Ennek megfelelően a hetvenötezresek szelvényezésénél is bővülést vezettek be, a nyugati határt a Ferrótól keletre eső 6°-os meridiánig tolták, keleten a határ az 55°-os meridián lett (mely egybeesett a Moszkván áthaladó meridiánnal). Mindez összesen 98 hetvenötezres szelvény szélességű terület (98 oszlop), és megfeleltethető a német Gauss-hálózat 7°, 10°, 13° … 55° értékeinek. Az északi szegélyvonal a 60° szélességre került (Oslo – Szt. Pétervár szélessége), délen pedig 35ş földrajzi szélességig terjedt, ami 100 hetvenötezres szelvénysor kialakítását tette lehetővé. A szelvényjelölés is megváltozott: a korábbi I. sor (Zone I.) a 35-ös, az I. oszlop (Colonne I.) pedig a 43-as számot kapta. A szelvényjelölésben elhagyták a „Zone” ill. „Col.” utalást, és a hetvenötezres szelvényeket egyetlen négyjegyű számmal jelölték, melynek első két tagja a sort, a második két tagja pedig az oszlopot jelenti. A huszonötezres szelvényeket az égtáj-negyedek helyett az olvasás sorrendjének megfelelően /1, /2, /3, /4 számmal jelölték, ugyanígy változott meg a negyedek jelölése is a szelvényeken belül (78/b. sz. CD melléklet).
A kiterjesztett szelvényezési terület térképei valójában soha nem készültek el, mivel az első világháború befejeztével megváltoztak a hatalmi viszonyok, felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, és megváltozott a térképezés rendszere is. Az elkészült hetvenötezres szelvények északi határa az 53° 30’, legkeletibb pontja a Ferrótól számított 46° lett, a nyugati szelvényezési határ nem változott (Ferrótól keletre 27°), a déli kiterjedés pedig a 41°30’-es szélességi kör volt.
A többi levezetett (1:200 000, 1:750 000) méretarány térképei az első világháború alatt az utolsó helyesbítések dátumával jelentek meg, gyakran össznyomatok formájában, ahogy a hadműveletek megkívánták.304
A Hadtörténeti Térképtárban közel 8000 első világháborúból származó, hadműveletekhez használt térkép van, nagy részük a III. katonai felmérés alapján kiadott sorozattérkép (1:25 000, 1:75 000, 1:200 000, 1:750 000 méretarányban), illetve azok össznyomata.
Az első világháborúban „forradalmasodott” a térképfelhasználás, és a háborúk történetében eladdig ismeretlen méreteket öltött. Míg korábban, mint említettük, a térképezés a katonák „békefeladata” volt, a világháború alatt nem csak hihetetlen mennyiségű térképet állítottak elő (a Militärgeographisches Institut 29 millió részletes, 14 millió általános, 21 millió egyéb térképet, 14,5 millió egyszínű másolatot nyomtatott, a csapatoknál további 7 millió térkép előállítására került sor305), hanem még felméréseket, helyesbítéseket is végeztek.
Hofstätter, 1989. II. k., 300. o.
Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával az addigi katonai térképezést végző szervezet, az 1839 óta fennálló Militärgeographisches Institut megszűnt; az utódállamok önálló térképészeti szervezeteket építettek ki.
