Végszó
Végszó
Nagy idő múlt a nagy harc óta! – Húsz év. – Egy század ötöde: egy ifjúkor.
Új sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely minden találkozásnál tudatja velünk, amit oly nehezen akarunk elhinni, hogy már megvénültünk.
A budai várkertben buja zöldben nő a fű – s a zöld füvön, az arany verőfényen fehér báránykával játszik mosolygó arcú kisgyermek – s kék és fehér mezővirágokból koszorút fon a fehér bárányka nyakába…
… Jó az Isten! – Zöld füvet ad a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak – feledés írját a mély sebnek – jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.
