VII. FEJEZET • A ketterhäuschen, a jezsuitaszeglet, a kőember és a kőasszony
VII. FEJEZET • A ketterhäuschen, a jezsuitaszeglet, a kőember és a kőasszony
A ketterhäuschen* valóságos díszítménye volt a Szentháromság piacnak; remekműve a lakatosmesterségnek; erős vasrudakból keleti kösk mintájára alkotva; egy hatszegletű kalicka, kúptetővel, azon födeles tornyocskával; az oldalai feldíszítve vasliliomokkal, az ajtajára pedig egy lángoló szív van kiverve pléhből. Humorisztikus gondolat volt e mű alkotójától az ártatlanság és lángoló szerelem jelvényeivel ékesíteni fel e vaskalitot, miután az arra a célra szolgál, hogy szerelemből a bűn ösvényére tévedt hajadonok legyenek benne város csodájára kitéve. Két nehéz lakat őrzi a vasajtót. Az egész alkotmány szép zöldre van befestve, a torony teteje pedig piros.
Helyesebben Gatterhäuschen. A lőcseiek egészen különös német nyelvet beszéltek abban az időben. Egy példát megörökített belőle a képes krónika.
»Au Voter, mei rap! Es Nachprs Hänsl aus Holmus hot mech mit an grussen Stein gejukt – Kumm mein Sun, Keibe bis gein zum Richter. – Harr Richter! hie leig ech 4 Poltroken Kloggeld, seht mein Jan! Ech vell flux Satesfatiun, sunst dreisch ech nen die Kottln aus sein Treüber wanst raus – Lieben Hons Mechl ihr krikt Satesfatium, geit nov einter a heim und leigt nen an gutten Brandwn off. Keibe wu worst? – Beim Richter, ech hob dich Hänsl verklogt, her hot gesogt, her wer mer Satesfatiun gahn – Lieber Keibe, du werst mer ja ouch won der Satesfatium a kleb zu kosten gahn. –«
Amiből megérti, aki tud ezen a nyelven, hogy Hans Michelnek a fiát fejbe dobta egy kővel a szomszéd Hanslija, Lomnicból: ezért az apa fiastól panaszra megy- a bíróhoz s leteszi a négy poltura panaszdíjat s elmondja dolgát. A bíró bíztatja, hogy majd ad neki satisfactiót, csak menjen haza s borongassa a fiának a fejét pálinkával. Útközben találkozik a bevádlottal, s mondja neki, hogy bepanaszolta a bírónál, s ez majd ad neki satisfactiót. Ugyan kérlek, adj majd nekem is abból a statisfactióból egy darabkát, hadd kóstoljam meg.
(Jelenleg a Probsztner-kertet díszíti e történelmi emlék, eladatva kótyavetyén, s turbékoló galamboknak szolgál lakóházul, a helyén pedig a lutheránusok építettek templomot később.)
Amint a tanács határozatát dobszó mellett kihirdették, a porkoláb leszedte a lakatokat a vaskalit ajtajáról, s egészen kitárta azt; lássa, akinek szeme van, hogy a ketterhäuschen ismét nyitva van, s mikor este ki akarja nyitni az ablakát, hogy az imádójával szót váltson, lúdbőr fusson át a testén a szép leánynak. A ketterhäuschen áldozatára vár.
Nem kevésbé érthető jelvény a két kőfej a jezsuita kolostor északi oldalán. Egyik kőpillér a talapzatán felül szegletben menő fülke alakúan van kivágva, s a két egymásnak forduló oldalból, gót ornamentika cikornyái közepette mered ki két emberfej: egy férfi és egy asszony; mind a kettő fiatal; a nő haja csigákban, a férfi feje sima; ajka fölött kunkora bajusz. Előkelő pár volt; tiltott szerelemben, kettős házasságtörésben éltek; azért lettek ide élő testben befalazva; az a két kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép fölé a kinyúló vaskarikába kitűzik a palloshordó kezet, mindenkinek eszébe kell jutni, hogy a város törvényei szerint, aki szerelmi bűnt követ el, a feje irgalom nélkül leüttetik.
Hajh, ha ezt a törvényt mai nap alkalmaznák, ahogy most hordják a bálban az uraságok a kalapjaikat a hónuk alatt, úgy hordanák a fejeiket.
Hiszen akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek erről a szigorú törvényről; kiváltképpen nagy hadjáratok zűrzavaros ideje alatt; mikor minden polgárházhoz katonákat szállásolának be, akiknek hír szerint, nem a legszigorúbb erkölcseik szoktak lenni.
Azért az ilyen újra kihirdetése a töménynek mindig olyan volt, mint a derült égből jövő száraz mennykő.
S ez annyival érzékenyebbül esett, mivelhogy azon idő óta, hogy Alauda uram volt a bíró, nagyon is a maguk szabadjára lettek eresztve az erkölcsök; s ha valaki reggel nagyokat ásított a piacon. nem vitték be a bíróhoz, hogy adja számon, miért nem aludta ki magát. – A kuruc táborral együtt járó hölgyeket sem igen lehetett kérdőre vonni, hogy melyik matrikulába van bejegyezve a házasságuk. Azonkívül is a nyalka kurucok iránt lelkesülni maguknak a bennszülött hölgyeknek is honleányi kötelességük lehetett.
Ezt a vidám életrendet mind elrontá a hazatért bírónak szigorú föllépése. Rettegte a vaskezét mindenki. Másfelől azt is tudták felőle, hogy Rákóczi Ferencnek ő és Engelmeyer a legkedveltebb két embere a Szepességen. Ővele még a kuruc generálisoknak sem tanácsos kikötni. A lőcsei bíró nemcsak hivatalnok, de hadvezér is a maga városában, s mikor felköti a kardját, a kommandó szavára hadsereg indul meg.
Arra az egy szóra, hogy „megjött Fabriczius!”, olyan csendesség lett a városban éjszaka, hogy nem lehetett az utcán egyebet hallani, mint az őrjárat alabárdnyelének a kopogását.
