A balkáni hadjárat
A balkáni hadjárat
A nagyvezér, Jenghien basa, Szendrőnél értesült Nándorfehérvár elestéről. Hírül hozták neki azt a Dunán csendesen aláúszó török halottak ezrei. A győztesek csak a maguk halottjait adták át a földnek, a törököket a zsidókkal dobáltatták bele a Dunába.
Efölötti ijedtében a nagyvezér egész Szófiáig vonult vissza.
Badeni Lajos ezalatt Derbentnél vívott győzelmes csatát a török sereggel, aminek Zvornik vár lett a jutalma, s azzal együtt Bosznia meghódolása. Erdődy bán az Unna mellett, míg Veterani végig kiseperve maga előtt a temesvári bánságot, elfoglalta Orsovát, áttört Oláhországba, s az oláh vajdát a császár részére hódolni kényszeríté.
Idebenn Battyhány Ádám elfoglalta Nagykanizsát, Vecchi Szigetvárt.
Ekkor, a kitört francia háború miatt, mind a bajor fejedelem, mind Károly herceg Németországba kényszerülvén menni, a császári sereg vezénylete egészben Badeni Lajosra lett bízva, alatta voltak Pálffy Miklós, Csáky László, Batthyány magyar alvezérek, s Veterani és Piccolomini tábornokok, mind megannyi tapasztalt hadvezető. Csak így lehet megérteni, hogyan lehetett egy hadvezérnek egy 24 ezer emberből álló hadsereggel arra vállalkozni, hogy a török nagyhatalmat saját birodalma közepén támadja meg, háta mögött hagyva a Duna folyamot – és egy minden élelmiszerből kipusztított vidéket.
Hanem hát „aki az erdők madarairól gondoskodik!”
Mindjárt a Morava folyó mentén szemközt találja a badeni herceg Redzseb szeraszkiert, aki negyvenezer emberrel támadja meg őt Batocsinnál. Az ütközet két napon át húzódott; Pálffy Miklós hajdúezrede volt, mely a csatát eldönté, a mocsár-bozóton át a hátába kerülve a töröknek, s iszonyú dob- és trombitaszóval rohanva reá. Redzseb basa csak a közbejött zápornak köszönheté, hogy megmenekült; de ottmaradt ötezer halottja, száznégy ágyúja, ezer tevéje, minden élelmi- és lőszerkészletével együtt. A mieink vesztesége nem volt több négyszáznál. A nyereség pedig az élelmi- és hadszeri zsákmány. Lehetett folytatni a háborút az ellenség kenyerén.
Arub Redzseb basa egész Niszáig futott a veresége után, ott új ezredeket és friss ágyúkat kapott, s elállta a Nisza völgyét negyvenezer emberével. Badeni Lajos kénytelen volt őt innen is kiverni felényi seregével, mert a háta mögött nem volt már mit enni.
A niszai ütközet egyike volt a legvérengzőbbeknek; ahol a számára kisebb keresztyén sereg a bevehetetlennek látszó állásban elhelyezkedett török sereget megkerülve, úgy kiverte minden megerősített sáncából, hogy annak egyik dandára a másikat gázolta össze, s utoljára a spahik, hátulról a janicsároktól lövetve, kétoldalt Starhemberg és Pálffy hajdúitól szorongatva, jobbnak látták a saját janicsárezredeiken karddal törni utat Nisza város felé, amit azonban Badeni Lajos már akkorra elfoglalt.
Tízezer török esett el a mesemondáshoz hasonló ütközetben, míg a mieink közül csak háromszázra ment a halottak és sebesültek száma. Itt megint harminc ágyút hagyott hátra a szeraszkier, s ami annál is többet ért, négy hónapra elég élelmet az egész keresztyén hadsereg számára.
A badeni őrgróf otthagyva Niszában Pálffyt kétezer hajdúval, a seregét kétfelé osztá, nyolcezer embert, azok között Csáky és Czobor huszárait Piccolominira bízta, feladatául téve Szerbia meghódítását, maga a többivel Bodon ellen fordult, az ott ácsorgó sereget megverte, s a hatalmas dunai várat elfoglalta, s aztán átvitte a seregét a Dunán, s elhelyezte azt téli szállásra Oláhországban, Sorbán vajdának juttatva azt a szerencsét, hogy a császári hadat egész télen át eltartsa.
