A cseh háború
A cseh háború
A magyar soha sem tudott fanatikus lenni. Vallásos érzelmeit el kell ismerni, de ez érzelmek soha sem mentek a türelmetlenségig, s ezért valahányszor akarata ellen belesodortatott valami háborúba, melyet túlbuzgó igazak kezdtek holmi eretnekek ellen, azt mindig oly kénytelen-kedvetlen tevé, hogy rendesen elvesztette.
Ez időben történt, hogy a szentszék Podiebrádot, a cseh királyt, minthogy a huszitákkal tartott, ünnepélyesen megátkozta, s ítéletet hozott ellene, mely szerint trónjától megfosztassék, s alattvalói az engedelmességtől feloldassanak.
De Podiebrád alattvalói összegyűltek s ellenítéletet adtak ki, melyben királyuk tetteit helyeselék, s a pápa ítéletét az egész cseh nemzet ellenében senkinek sem volt kedve végrehajtani a világi fejedelmek közül.
Végre Mátyást hívták fel a végrehajtásra.
Már ekkor Mátyás és Podiebrád között régen vége volt minden rokoni szeretetnek. Podiebrád leánya, kit Mátyás nőül vett, régen meghalt; Magyarországnak választani kellett: vagy harcot Podiebráddal, vagy az ellenségeskedést az egész katholikus világgal.
Mátyás az előbbit választá, kénytelen volt választani. Megindult hadaival, s Laa mellett bevárta Podiebrádot. Csak egy kis patak választá el a két sereget, de egyik sem akarta a harcot megkezdeni; mikor éppen semmi okuk sem volt egymásra haragudni. Mátyás még egyszer békítőül lépett fel, s hogy ki nem egyezhettek, csak azután kezdett hozzá mindkét fél a csatározáshoz. Azonban eldöntő ütközetre nem tudott kerülni sor.
Apró csatákban, néhány vár elfoglalásában folyt le a harc; egyszer szinte elfogták a királyt kémlelő járatai alatt, később az igazhívők rendei kinevezték őt Csehország királyának.
Azonban éppen azok, kikért harcolt, a morva és sziléziai rendek és a császár éppen nem segítették őt a harcban, az egészből egy bosszúságos eredménytelen hadjárat lett, mely nem termett Mátyás számára gondnál és veszteségnél egyebet; szerencséjére Magyarországnak, Podiebrád halála véget vetett a harcnak.
Valóban ideje is volt a szükségtelen vérpazarlást abbahagyni, mert ezalatt az ország túlsó szélén erősen működtek a törökök, s egy szép éjszakán fölépíték egy sziget közepén Szabács várát, melyet fából készítettek s tíz mérföldnyiről vittek oda ezer teve hátán.
