A „libertás”
A „libertás”
Hát a „nervus belli?” A „had idege?” A pénz?
Egy híres hadvezér (talán kettő is?) azt mondá, hogy a hadviseléshez három dolog szükséges: először a pénz, azután megint pénz, és harmadszor ismét pénz!
Mi történik akkor, amidőn egy hadvezetőnek mind a három kérdésre az a felelte, hogy „nincs”. Háromszor „nincs”.
Pedig egészen ilyen helyzetben vala a magyar szabadságharc vezére.
Mert az a tízezer tallér, amivel XIV. Lajos segélyezte, a magyar hadseregnek fél fogára sem volt elég. Ezzel is hátralékban maradt néha esztendőkön át: meglévén a franciának az a gyászos szokása, hogy mikor ígérni kell, akkor nagyot mond; mikor meg teljesíteni kell, akkor nagyot hall.
Márpedig aki jól rendezett hadsereget akar tartani, annak azt okvetlenül rendes zsolddal és élelmezéssel kell ellátnia.
Adófizettetésre gondolni sem lehetett, hisz az egész ország éppen azért fogott fegyvert, mert megunta az adót fizetni.
Voltak ugyan Magyarországnak arany- és ezüstbányái, de ami jövedelmet azok teremnek, annak egy részét elnyeli a műveltetési költség, ami fennmaradt, arany, ezüst, azt ki kellett küldeni az országból fegyver, ágyú, lőszer, posztó vásárlására, amit idebenn mind nem gyártottak.
Úgy segített tehát e baján a fejedelem, hogy rézből veretett pénzt, akkorát, mint a volt négykrajcáros, s ennek az értéke volt egy nyolcadrész tallér.
De mégis elfogadta azt az egész ország, mert az egyik oldalára volt verve Magyarhon címere, a másikra pedig ez a szó „pro libertate”.
Azért hívta a nép ezt a pénzt „libertás”-nak.
Volt ilyen aranyból, ezüstből is, de az már a mai nap nagy ritkaság. A réz libertást még mai nap is sokan viselik e hazában, aranyba foglalva az óraláncukon.
Eleinte ennek a rézpénznek kényszerárfolyama volt.
Mikor azonban egypár millióra való lett belőle forgalomba bocsátva, kezdett az elértéktelenedni; az adósok azzal akarták kiváltani a zálogaikat, a hitelezők pedig nem akarták azt elfogadni. Hozzájárult az a baj is, hogy a libertás kiállítása igen kezdetleges levén, azt minden ember utánozhatta, akit a lelke rávitt, hogy hamis pénzveréssel rontsa meg az ország népét.
Hogy ezen a bajon segítsen, a fejedelem országtanácsa azt határozta, hogy az újabban kibocsátandó kétmilliónyi libertásnál az ország címerén kívül még egy művészien vésett Szűz Mária-kép is veressék a túllapra, s az ilyen pénzt adósságfizetésre, zálogkiváltásra is lehessen használni.
Ebből is sok baj lett – odakinn a világban –, hanem legalább a hadsereget volt mivel fizetni, s lehetett rendes katonaság módjára szervezni.
