Báthory Gábor
Báthory Gábor
A zsitvatoroki békekötés egy pontja azt állapítá meg, hogy Erdély ugyan szabad választási joggal fog bírni, de azért a magyar király fennhatósága alatt álland, s ügyeire a portának semmi befolyása nem lesz.
Hanem a török államférfiak ezen a ponton úgy segítettek, hogy a szerződés párjából, amit magukkal vittek, ezt a pontot egészen kihagyták. Vannak, akik azt állítják, hogy ezt a kis hamisítást a török diplomácia az előrelátó Bethlen Gábor tanácsára tette.
Erdélynek Bocskay halála után Rezső lemondatásáig már a harmadik fejedelme volt. Homonnay, Rákóczy Zsigmond csak név szerint voltak azok. Ezekkel nem voltak megelégedve: erősebb ember kellett nekik. – Ezt meg is találták Báthory Gáborban.
Ehhez fogható zsarnoka még nem volt Erdélynek. Mert ez nemcsak a férfiakkal éreztette erőszakos hatalmát, hanem a nőkkel is. Nem volt szép asszony, hajadon leány, akár magyar, akár szász, biztosságban őnagysága előtt, s céljai elérésében nemigen válogatta az eszközöket.
Márpedig a magyar semmire sem olyan kényes, mint a hölgyei erényére. A becsületükben sértett apák és férjek összeesküdtek a kalandos fejedelem ellen. De az összeesküvés idő előtt el lett árulva Báthorynak, s ő akit elfoghatott közülük, azokat lenyakaztatta, a többiek kifutottak Magyarországra. Báthory az összeesküvést a katholikus papságnak tulajdonítá, s azért a gyulafehérvári országgyűlésen végzést hozatott, mely szerint minden katholikus pap kitiltatik egész Erdélyből.
Másfelől a szászokat is részeseknek találta az összeesküvésben, ezért Szebent csellel elfoglalta, a tanácsot tömlöcre vetette, halálra ítéltette, s csak nagy váltságért kegyelmezett meg.
Gyanúja kiterjedt Serbán Radúj vajdára is, azért Szebenből berontott Oláhországba, s azt három hónapig pusztította, onnan visszatérve, Brassót vette ostrom alá, amit Weisz polgármester oly erélyesen védelmezett, hogy Báthory csatát vesztve, alig tudott Szebenbe visszamenekülni.
Akkor meg a magyar király küldte ellene Forgách Zsigmondot, hogy engedelmességre tanítsa. Volt is Forgáchnak elég katonája, vele volt a hajdúság is. De ő, mint buzgó új katholikus, kit Pázmány térített át, a hadseregének olyan zászlókat osztatott ki, amiken a Boldogságos Szűz képe volt kifestve. Ezt a hajdúk az ő kálvinista hitük ellen való merényletnek vették, s átpártoltak Báthory részére, úgyhogy a két tűz közé szorított Forgách ugyan örülhetett, hogy megmaradt seregével nagy éhségek és szorongattatások között visszamenekülhetett Magyarországba.
Erre a magyarországi rendek nagyon felzúdultak a nádor ellen, hogy minek csinál ilyen háborút a magyar és magyar között? Thurzó aztán békét kötött Báthoryval, ráhagyva, hogy csináljon odahaza, amit akar.
Báthorynak akkor már nem levén több ellensége, a saját alattvalóihoz fordult: a szász földet pusztította végig. Mikor azzal is készen volt, akkor a barátaira került a sor, akikre féltékenykedett. Egy lakománál leitatta a hajdúk kapitányát, Nahy Endrét, s mikor az öntudatlan állapotban volt, a szolgáival levágatta a fejét.
Azután Feketehalomnál tönkreverte a brassói szászokat, kik helyébe Géczy Pétert akarták fejedelemmé tenni; a hős Weisz, polgármesterük elesett a csatában, s Géczy alig menekült meg.
Végre a magas porta unta meg a sok fejedelmi garázdálkodást, s a Báthory orgyilka és hóhérpallosa közül megmenekült Bethlen Gábort nevezte ki Erdély fejedelmévé, adván mellé installáló seregül harmincezer tatárt.
Ekkor megint a magyar király fogta pártját Báthory Gábornak, s ugyanazt a Forgách Zsigmondot küldte a segítségére, akit előbb az elűzésével bízott meg.
Sohase lett volna ennek vége, ha jó szerencsére két hajdúkapitány: Szilasy János és Ladányi Gergely egy este a nagyváradi sorompónál Báthoryt a hintajában össze nem vagdalják. Ez is valami szerelmes históriának volt a befejezése. Ezek is megkapták különben a maguk jutalmát; a medgyesi országgyűlésen hívatlanul megjelenvén, egy toronyból a piacra ledobattak, s ott a nép darabokra vagdalta őket.
