Békében nagy király
Békében nagy király
Első Béla egyike volt Magyarország legnagyobb királyainak.
Az utókor ugyan szereti azokat nagyoknak nevezni, kik harci győzelmeket kötöttek nevükhöz, de nagy volt az is, ki a békét fenn tudta tartani népei számára.
Első szava a trónra lépés után kegyelemosztás volt; elleneit, kik szétfutottak az országba és azon kívül, visszahívta, nejeiket meghagyta birtokaikban. Országgyűlést hivatott össze, minden helységből kettőt az éltesebbek közül.
Még szigorúságában is tudott kedélyes lenni; midőn egy ízben a napimádók követeket küldöttek hozzá, azzal az őszinte kérelemmel: hogy hadd gyújtsák ők fel a keresztények templomait: a jámbor király, ahelyett, hogy mint elődei, kardélre hányatta volna a lázadókat, poroszlókat küldött le hozzájuk, nagy korbácsokkal s ütlegekkel verette szét az egész pogány forradalmat, melyet ha karddal támadt meg, tán ezrek életébe kerül. Soha sem lázadt fel többet a pogány vallás mellett senki.
Az egész ország a keresztyén vallásra tért, de még azután is, és még most is él a nép között a választott istennek emléke, s ha fájdalom sújtja, vagy emberfölötti bátorságra van szüksége, máig is emlegeti magában: hogy: „El még a magyarok Istene”.
A gondolat nemigen keresztyéni, de annál költőibb: egy Istent választani, ki együtt érezzen fájdalmában, dicsőségében a nemzettel, ne szeressen kívüle semmi népet, s ha ez megszűnt lenni, ő is enyésszék el örökre.
Béla király veretett új, teljes értékű pénzeket. E pénzeken egyik felől egy kereszt, másfelől a király neve látható. (Salamon kezdte legelőbb mellképét a pénzre veretni.)
Törvényt hozott az uzsorások ellen, árát szabta a vagyonnak, megkisebbíté a nép adóját. A krónika azt írta fel róla: hogy a szegény bővülködött alatta és a gazdag dicsekedett. Vajha tudták volna utódai, hogy ez a legnagyobb dicséret, mit egy fejedelemről elmondhatni.
És mintha a sors maga is kiválasztotta volna Bélát arra, hogy a harcoknak véget vessen, midőn egyszer éppen Salamon miatt, ki Némethonba futott, csatára készülne, a rászakadó ház Dömösön agyonütötte. A királygyilkos romok máig is láthatók Visegrádon túl a Duna jobb partján. Az a borostyán, mi most az omladék kövein kúszik, egykor a legnemesebb király homlokát köríté.
