Erdély és az örökös királyság
Erdély és az örökös királyság
Az első mohácsi ütközetnek az lett eredménye, hogy Erdély különvált Magyarországtól, s a koronával hol az egyik királyt koronázták meg, hol a másikat, amelyik kaphatta. – A második mohácsi ütközet következése pedig az lett, hogy Erdély a magyar király uralma alá lett hajtva, s az uralkodó család öröklése törvénnyé lett.
A diadalmas sereg a felbomlott török hadat nem kergetheté tovább, mert beállt az őszi esőzés, s feneketlen lett a sár. Ellenben Erdélynek igen jó útjai voltak, s ez elég ok arra, hogy a sereg odamenjen téli szállásra. – Ez alatt a titulus alatt aztán elfoglalták a nagyfejedelemséget. A jámbor Apaffy Mihálynak alá kellett írni a kisajátítási szerződést, melynél fogva mind ő, mind a Miksa fia tovább is parancsolhatnak Erdélyben, ha lesz, aki szót fogad nekik; a maguk hadseregét hazaereszthetik, ellenben a német sereget tartoznak eltartani.
Az öreg úr aztán nem törődött tovább a világgal; mindennap saját kezével felhúzta az ötven óráját s bajlódott velük, mért nem ütnek egyszerre? Vége felé úgy elbárgyult, hogy mindig attól félt, hogy meghal éhen, ha elfogy a pénze.
Halála után a fia került a – helyébe: biz az csak gondűző szék volt már, nem fejedelmi trónus, még azt is eljátszotta egy szerelmi házasságért (mint Cserey Mihály írá), „bizony az ágy alá vágta a fejedelmi süveget”.
Mindez Teleki Mihály munkája volt, ki azért grófi rangra lett emelve.
Ugyanezzel egyidejűleg a pozsonyi országgyűlésen egybegyűlt rendek elfogadták a Habsburg dynastia örökösödési jogát, megkoronázták magyar királlyá József főherceget, s kitörölték II. Endre aranybullájából a nemzet ellenállási jogáról szóló cikket.
Becsületükre legyen feljegyezve, hogy mind a főrendek, mind a követek táblája előbb hozzá sem fogott a királyi kívánságok tárgyalásához, míg az uralkodó a Caraffa által elkövetett eperjesi mészárlások áldozataiért elégtételt nem ad.
Az örökösödésnek az alsótáblánál senki sem mondott ellent, a főrendinél egyedül az országbíró Draskovics Miklós, kire aztán a király rákiáltott: „Hát csak te magad nem akarod elismerni a fiamat örökös királynak!” S ettől a haragos szótól, mint a mennykőcsapástól, egyszerre holtan esett össze az országbíró.
A koronázás ugyanazon a napon ment végbe, amelyen Eger várát visszavették. Két öröm egyszerre!
Ezután általános amnestia lett kihirdetve, melyből csak Tököli Imre lett kizárva. A börtönök kiürültek, az elkobzott jószágok visszaadattak, a hűtlenségi perek beszüntettettek.
Erdély pacificatiójával pedig Caraffa lett megbízva.
A neve is rémülettel tölte el minden szívet a nagyfejedelemségben.
Azt beszélték felőle, hogy szekérszámra hozza magával az eperjesi kínzókamra pokolszerszámait.
Dehogy hozta! Azokon a szekereken a díszlakomákhoz való étkezőszerek voltak.
„Minek volna az olyan ajtót betörni, amelyikben benne a kulcs.” Azt mondá Caraffa.
És mindenkihez olyan édes volt, mint a méz. Csupa cirógatással vitt keresztül mindent.
Kiderült, hogy Caraffa igen nyájas, udvarias ember – ha parancsolják neki. – De hát azt a másik módot ki parancsolta neki?
Az erdélyi urak, mit is tehettek mást, hagyták magukat cirógatni és beleegyeztek mindenbe – amíg szép szóval kérték tőlük. Csak egy helyről emeltek kifogást: – Brassóból. A szászok mondtak ellent: ők nem fogadják be a németeket! (Akkor volt az!) Hanem aztán egypár tüzes golyó, amit Caraffa a városukba röpíttetett, őket is más gondolatra téríté. A Barcaság is meghódolt.
Teleki Mihálynak jutottak a pompás ezüstasztali étszerek.
Ezzel Caraffa szépen búcsút vett, és nyájasan eltávozott.
„Ilyen olcsón adták el, mondja Cserey, a szegény Erdélyországot!” Egy kis ezüstért… A vas bizony drágább lett volna!…
