Fejedelmi párbaj
Fejedelmi párbaj
Midőn Kopasz László fiai Szent István tanácsára elhagyták az országot s Lengyelhonba futottak, azon időben Miksa hercegnek, a lengyel fejedelemnek harca volt a pomeránokkal.
A katholikus Lengyelország a keresztet védte a pogány pomeránok bálványai ellen. Már szemközt állt a két sereg, midőn előlépett az óriás pomerán vezér, s Isten ítéletére bízva a csatát, felhívta a lengyel fejedelmet, hogy vívjon meg vele, kíméljék meg kölcsönösen a nép vérét, s amelyik közülük elesik, annak népe hódoljon meg a másiknak.
A pomerán óriás láttára megdöbbenve lépett vissza Miksa herceg, ő vén volt már e csatára s fiai még fiatalok; ekkor egy ismeretlen vitéz lépett elő a nép közül, egy jövevény, idegen alakú ruhában és fegyverzettel, s fölajánlá magát a herceg helyett megvíni.
Midőn a lengyel király kérdé tőle, hogy kicsoda?, azt felelé: „magyar”, s midőn a pomerán kérdé a lengyel királytól, hogy ki az, kit maga helyett a küzdtérre állít, ez azt felelé: „fiam!”.
Miksa herceg oldalán egy szép, lángszemű leány állt, a herceg egyetlen leánya, ezt szánta ő legszebb jutalmul az ismeretlen vitéznek, kit nem ajánlott semmi más cím, mint a hősi bátorság.
A szemközt felállított két sereg láttára kiállott a két fejedelem csatázni; tomboló harcméneken ülve, kelevézzel rontottak előbb egymásnak, s Béla a roppant óriást az első összecsapásnál kivetette a nyeregből.
Ekkor gyalog, kivont karddal csaptak össze. Hosszú volt keze és kardja a pomeránnak, de élt már a magyar példabeszéd: „Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel”. Hosszú, kemény tusa után halva hevert a fövényen a pomerán fejedelem, míg a magyar vitéznek egy hajszála sem görbül meg.
A nép örömrivalgása között fogadta keblére ismeretlen új fiát a lengyel herceg, átadva neki, kiket meghódított, a pomerán népet s egyetlen leányát; azokat kardjával, ezt nemes szívével.
Így nyert a száműzött fejedelem egy viadalban hírt, hatalmat és szerelmet.
