Idegen királyok
Idegen királyok
Az Árpád-törzs gyümölcshozó ága kiszáradt, csak a virágtermő maradt meg. A férfiág kihalt, a női ág elbujdosott, kívül az országon, idegen hazákba.
A pápa, VIII. Bonifác, anathémákkal készíté az utat kegyence, Martell Károly számára a magyar királyi székig, s midőn a pápa egy lázadás alatt a Colonnáktól fogságra tétetve, eszét s éltét veszté, utóda folytatá a megkezdett tervet, Martell Károly halála után most már annak fia, Róbert Károly számára adományozva el Magyarországot.
A Róbert Károly útjába tévedő királyokra rövid és siralmas szerep várt; Venczel, a cseh király fia, szökve hagyta el a megingatott magyar trónt, melyet megülni gyönge volt s az elorzott koronát eladta Bajor Ottónak, maga orgyilkos keze által esett el.
Bajor Ottó szökve jött az országba, útközben elveszté a koronát, mit egy faedénybe rejtett, sok keresés után találta meg ismét egy mocsárban. Meg a koronát, de nem a nemzet pártfogását.
Magyarországon senki sem volt híve, bejárta az országot sorra keresve a zászlósurakat, s mutogatva nekik a magával hordott koronát; de azért senki sem akarta neki elhinni, hogy ő a király. Utoljára Erdélybe vetődött s Apor László vajdát igyekezett akként lekenyerezni, hogy leányát feleségül kérte. A vajda azonban már akkor oláh Dragutinnak jegyezte el a leányát: Bajor Ottótól elvette a magyar koronát rövid kézzel, s őt magát hagyta futni haza Bajorországba.
Albrecht király, kinek már akkor terve volt: Német-, Magyar- és Csehországot egy korona alatt egyesíteni, rokon kéz által esett el.
Róbert Károlynak semmi külföldi király sem állt útjában többé; de hátra voltak még a kiskirályok, az elhatalmasodott magyar főurak: az erdélyi vajda, ki a koronát, s a trencsini gróf, ki a fél országot tartotta kezében.
Róbert Károly szent fogadást tőn: hogyha a magyar trónra jutand, naponként százötven ave Máriát, ugyanannyi miatyánkot és hiszekegyet fog elmondani. Ez együgyű és sem Istennek, sem embernek, sem neki magának hasznára és dicsőségére nem való áldozat nem adhatott neki erőt a magyar trónon megállhatásra.
Az oligarchákkal kezdett harcra nem olvasó, hanem kard kellett a kézbe.
Apor László vajda nem adta ki a koronát a király követeinek, azt veje, Dragutin számára tartogatva, míg Trencsini Csák Máté saját fejét emelte föl a királyéval egyenlő magasra.
