Március 15-én 1848
Március 15-én 1848
Azalatt, míg a pozsonyi országgyűlésen két, számra csaknem egyenlő párt küszködött elméleti elvek s eljárási taktika fölött, hol vezetve, hol gátolva személyes ambitiók által, kiütött Párizsban a forradalom. A franciák elűzték a népszerűtlen kormányt, s vele együtt az Orléans-dynastiát, s kikiálták a köztársaságot.
Akkor Franciaország adta a jelszót egész Európának.
S az egész szárazföldi Európának minden kormánya úgy előkészíté a talajt a forradalmi eszmék számára, hogy azoknak csak egy napsugár kellett, és mindenütt kihajtottak. Az absolutismus nem akart az alkotmányossággal kiegyezni, s amellett teljesen lejárta magát mindenütt. A próba idején kitűnt, hogy zsoldosai vannak, de hívei nincsenek.
A párizsi forradalom visszhangot költött Bécsben is. A nép alkotmányt követelt az utcán; a kormány katonaságot küldött ellene, s az tűzzel válaszolt. De a nép nem riadt szét a kiomlott vértől, elfoglalta a fegyvertárt, s fegyvert ragadva állt a hatalom elé. A császár jó szíve nem engedé meg a vérontás folytatását; a népakarat győzött, a gyűlölet tárgya, Metternich herceg lemondott, elmenekült, s az absolutismus együtt bukott vele.
(Vannak az állati alvilágban csodalények, amiknek ha a fejét levágják, új fejük nő helyébe; ha kifordítják, tovább élnek; ha kettévágják, két külön lény alakjában élnek tovább.)
Pesten nagy hullámokat hányt a közvélemény áradata.
A szabadelvűek hasonló reform-banquettet terveztek, mint aminő Párizsban megbuktatta a gyűlölt kormányt.
A bécsi forradalom hírére Petőfi néhány írótársát, Jókai Mórt, Vasváry Pált, Bulyovszky Gyulát és többeket maga körül gyűjtve, azt mondá nekik: „Nem poharazunk többet, hanem cselekszünk, menjünk a piacra!”
