Nemzeti önkormányzat
Nemzeti önkormányzat
Hunyady Várna alól Oláhországba menekült. A szerb és oláh fejedelemeknek azon időben különös szerencséjük volt rendesen annak a pártjára állani, aki legközelebb győzött. Drakul vajda elfogatá a menekvő Hunyadyt, s behízelgő kedveskedéssel ajánlá őt Muráthnak.
A diadalmas nagyúr magas lelkű büszkeséggel utasítá vissza az ajánlatot, becsülve ellenében a dicsőt, megvetve a hízelgőben a nyomorút. Drakul erre nagy sajnálkozással bocsátá el Hunyadyt.
Midőn a csatát vesztett hős hazájába érkezett, örvendetes meggyőződéssel tapasztalá, hogy a fejét vesztett nemzet nem vesztette el lelkét is; a súlyos csapás, a király halála, ahelyett hogy szétszaggatta volna, egyesíté a nemzetet. Nem kölcsönös szemrehányás, hanem kölcsönös buzdítás fogadta a csatából megtérőt, s legnagyobbszerű nyilatkozványa volt a nemzet bizalmának Hunyady iránt az: hogy e vesztett csata után rábízta országa kormányzatát.
Eleinte Héderváry Lőrinc nádor megakadályozá a választást, azt hírlelve, hogy Ulászló élve maradt s Lengyelországba menekült, de a nemzet meggyőződött a nagyravágyó főúr terveiről, s a hét kapitány közül, kikre legelőbb bízta az ország gondjait, a nádort készakarva kifelejté.
Nemsokára a hét közül egyedül Hunyady maradt a kormányon, a többi átlátta, hogy az idők viharaiban kormányozni egyedül ő van hivatva, s a székesfehérvári országgyűlés kikiáltotta őt főkormányzónak.
S valóban szükség volt erős karra és erős főre. Az ozman had a várnai csata óta közelebb hömpölygött az ország határaihoz, végveszéllyel fenyegetve a nemzetet. Fridrik császár foglalta a határszéli várakat, a Cilley grófok rabló portyázással ütöttek be majd itt, majd amott, a szövetséges országok mind áttértek a törökökhöz, s benne az országban az elhatalmasodott rabló cseh hadak pusztíták a városokat, s teleépíték a hegyeket rablóváraikkal. A gyermekkirály és a korona kívül az országon ellenséges kezek felügyelete alatt volt, s a nemzet habozott, vajon elvárja-e, míg kicsikarhatja onnan, vagy másikat válasszon, vagy éppen ne is válasszon többé senkit?
Ide egy férfi kellett, kinek kezébe a nemzet letehesse minden hatalmát, azon tudattal, hogy amikor vissza fogja kérni, önként leteendi azt, kiben minden pártok megnyugodjanak, ki védeni tudja az országot minden ellensége ellen és e dicsőségből semmit se tartson meg magának.
És e férfi volt Hunyady.
A nemzet megmutatta az ő kormányzata alatt, mennyire képes egy nép, ha vezérét szereti? Belül rend, kívül hatalom uralgott mindenütt; s míg a fegyver déltől északig védte a hazát, az országnagyok bölcsessége a ravaszabb ellenség cselszövevényei ellen küzdött.
Fridrik római király szüntelen ígérve és soha sem teljesítve ígéretét, szüntelen fenyegetve és soha sem állva ki a síkra, szüntelen alkudva és soha sem egyezve, örök lázban tartotta az ország kormányzatát, mely sorsát csak az által vélte biztosíthatni, ha az ifjú királyt Fridrik gyámsága alól a trónra hozhatja.
Miért harcoltak a magyarok, miért harcolt maga Hunyady ésszel és fegyvererővel egy király megnyeréséért, akit nem is láttak, nem is szerethettek, ki gyermek volt, s kit még születése előtt száműztek? Megmagyarázza azon elemek áttekintése, mikből azon időben a magyar nemzet állott.
Mielőtt a magyar nemesség neve symbolumához méltó önfeláldozással lerontá kiváltságainak sorompóit, hogy a köznépet magához fölemelje, a feudalizmus természetellenes állásában, mihelyt király nélkül volt a nemzet, vagy gyöngének érezte a nemzet fejét, megosztozott néhány főúr az elhagyott hatalmakon, s az önalkotta országgyűlésen törvényeket hozott, melyek alkotóin kívül senkinek sem használtak, sem a nemzetnek, sem az országnak.
Így vonta ki magát a főnemesség az interregnum alatt minden hadiköltség alól, később még a köznemesség a fegyverfogás terhe alól is. Úgyhogy midőn a küszöbön állt az enyészet, Hunyadynak maroknyi lelkesebb párthíveit, pénzen gyűjtött zsoldosokkal s keresztes pórhaddal kellett szaporítania, hogy megküzdhessen egy nagy és hatalmas nemzettel, melynek minden férfi tagja fegyvert viselt.
Ha királya lett volna az országnak, e pártoskodó főurak siettek volna zászlóikkal az első felhívásra, míg a kormányzónak minden ékesen szólása sem volt képes a tervezett török hadjáratra többet összegyűjteni 24 ezer embernél. Egyedül a nép szerette őt, mert hisz közüle való volt, de még akkor a nép nem számított semmit a nemzetben. Az egész nemzet létszáma 350 ezer nemesi főből állott, a többi volt a misera plebs contribuens.
