Rákóczy menekülése a börtönből
Rákóczy menekülése a börtönből
Rákóczy Ferenc tudhatta, hogy el van veszve.
Ha Zrínyi, Nádasdy, Frangepán szellemei nem sugalmazták volna is a lelkébe a maguk életének és halálának titkát, saját éles elméje tudathatta vele, hogy ellenségeivel szemben nem segít semmi védelem, vallomás, töredelmesség, fogadás; a pallost előkeresték már. Itt csak a menekülésben van az üdv.
Az idézőlevelet nem fogadta el. Idegen törvényszék előtt nem akarja védeni magát: „Kijelentem, hogy akár magammal együtt rothad is el e papiros a börtönben, én hozzá nem nyúlok.”
De közel volt a szabadulás órája.
S éppen arról az oldalról jött, honnan a legkevésbé várta. A jezsuiták, akik ide juttatták a börtönbe, eszközölték kiszabadulását.
Vannak ugrások a természetben.
II. Károly meghalt már, a spanyol örökösödési háború kitört Lipót császár és XIV. Lajos között, s a jezsuitáknak több érdekük volt a francia király pártjára állani, mint a német császáréra.
Rákóczyt egy dragonyosezred osztálya őrizte neustadti börtönében, annak a kapitánya volt Lehmann Gottfried, egykor porosz alattvaló és lutheranus, most pedig katholikus convertita, a jezsuiták híve, vakbuzgó. Ennek a gyóntatója volt páter Wolf, aki vallásos rajongás hatalmánál fogva rávette Lehmannt, hogy segítse elő Rákóczy megmenekülését. A kapitány ráhagyta magát beszélni. A terv úgy volt előkészítve, mintha a fogoly az ablakvasakat átreszelve, leeresztett kötélen bocsátkozott volna alá.
Valósággal pedig így ment végbe:
Egy novemberi este a hazatérő kapitány azt mondja a fogoly ajtaja előtt őrt álló dragonyosnak, hogy menjen, gyújtsa meg a gyertyáját, s amíg a gyertyával odajár, a foglyot onnan kihívja, s a saját szobájába küldi.
Itt várt reá már Lehmann öccse, a Montecuccoli-ezredbeli zászlótartó, ez őt hirtelen felöltözteti egy ugyanazon ezredbeli közkatona egyenruhájába: egy bőrzsákot vet a vállára, s azzal kísérteti vele magát valamennyi várkapun és strázsákon keresztül, anélkül, hogy valaki megszólítaná, éppen a kapuzárás előtt.
Kinn a városban ott várt rá egy hű apródja Berzeviczy Ádám, más öltözettel s egy gyorsfutó paripával, amire felkapva Rákóczy, az éj sötétjében Óvárnak menekült. A felesége előre gondoskodott róla, hogy az egész útján friss paripák legyenek számára készen. Üldözői hasztalan vágtattak utána, amint a szökése a kapuzárás után kiderült; Rákóczy Ferenc a Kárpátokon keresztül szerencsésen eljutott Lengyelországba. Hiába tűztek ki tízezer forint vérdíjat a fejére, annak, aki élve vagy halva elfogja.
A szökését elősegítő Lehmannt aztán lefejezték és négyfelé vágták. A vérpadig is a gyóntatója kísérte, páter Wolf, az utolsó pillanatig azzal biztatva, hogy kegyelmet fog kapni, nehogy ki találja vallani, hogy kik voltak a szöktetésre felbiztatói. És így a jezsuiták szépen eltakarták az egész menekülésnek a titkát.
