Skander bég
Skander bég
A vert török had szétfutott, erre-arra, ki merre látott, az éj sötétjében két lovagcsapat menekült Albánia bérces vidéke felé. Egyik az elfogott Karám bég Reis effendijének tatár csapatja, másik az ifjú Skander bég dandárja, ki a szultán minden csatáiban annak legelső hőse volt, győzelmeinek felét az ő kezei aratták.
A futás a hegyek közé vitte őket, szürkületkor egy magányos völgybe értek, ott megállítá Skander bég albán bajnokait, s kardját kivonva, a Reis effendi elé lovagolt.
– Az én nevem nem Skander bég – szólott fenyegető arccal –, én Castriota György vagyok, fia azon Castriotának, ki Albánia fejedelme volt, s kinek országát elvevétek, négy fiát rabságba hurcoltátok, három ott veszett nyomorúan, a negyedik én vagyok, aki bosszút állok értük, s visszaszerzem országomat. Le az álarccal, albánok!
Az albánok dörgő ordítással rohantak a törökökre. Egyet sem hagytak közülük elfutni, csupán a Reis effendit tartogatták meg addig, míg egy levelet írt Karám bég nevében, s annak pecsétjével megerősítve az albániai török kormányzóhoz, melyben annak megparancsolá, hogy a várakat adja át Skander bégnek; akkor azt is felakaszták egy útban levő cserfára. A török parancsnok a fermán láttára átadta Kroya várát Castriotának, s a szabadság jelszavára talpra állt a kis, de hős lelkű nép. A következett tavasszal Ali bég negyvenezer emberrel jött ellenük, az albánok elfogadták a harcot, s a török sereg elpusztult fegyvereik alatt.
Skander bég neve rettenetes kezde lenni a törökök előtt. Muráth ellenségei mindenütt megnőttek. Mint rendesen szokott lenni erőszakon alapult birodalmaknál, a legelső csatavesztés minden oldalról föltámasztja az elégületleneket, Hunyady győzelmei elővétették a leigázott népekkel az elásott kardot; míg Albániában Skander bég űzte el a hódító seregeket, azalatt Ázsiában Karamanogli ütötte fel a lázadás zászlóját, ki rövid idő alatt oly erőre kapott, hogy Muráth egész hatalmával volt kénytelen a Bosporuson keresztül ellene sietni.
Ez volt a legkedvezőbb idő a török uralmának Európában véget vetni. A pápa, a fejedelmek fölszólíták a magyar nemzetet újra táborba szállani a közellenség ellen; Velence, Genua hajóhadat ígért, mely a Bosporusban megakadályozandja Muráth visszajövetelét. A görög császár ígérte hátulról a törököt megtámadni, Castriota Macedonia felól, míg a magyarok szembeszállandnak vele, s a budai nagy országgyűlésen a pápai nuntius Caesarini Julián lángoló szavaira elhatároztatott az Európa pártolta háború, melyben a magyarnak jutott a vezérszerep.
