Úr nélküli uralkodás
Úr nélküli uralkodás
Magyarhon oligarchiái célt értek. Választottak maguknak oly királyt, akit ők igazgattak; a két gyönge fejedelem alatt mindenki azt cselekedte, amit akart, a főurak egymással harcoltak, sanyargatták a népet, kigúnyolták a törvényt, viseltek hadat, ha nekik tetszett, s otthon maradtak, mikor szükség volt rájuk.
A Fuggerek és Szerencsés Imre kincseket halmoztak fel a közjövedelmekből, s a király maga szegény volt.
Harminc országgyűlésen kötetekre menő törvényeket hoztak, de azokat nem tartotta meg senki. A főnemesség kivont karddal állt a köznemesi renddel szemben, s azok tömeges rohammal csikarták ki a mágnások és praelatusok kezeiből a kért engedélyeket, miket azok ismét visszavettek; a bácsi, rákosi és hatvani országgyűlések legszomorúbb képeit mutatják az általános szétbomlásnak.
És a nőttön növekedő veszély közepette, mintha legnagyobb öröm volna az országban, hegyen-völgyön lakodalom állt az ország előkelőinek, úgyhogy egykorú történetírók azt mondák, hogy nagyobb vigassággal nem közelített egy nemzet végpusztulásához, mint a magyar.
A zászlósurak, a tartományok kormányzói, oly adót szedtek a néptől, minőt soha semmi török basa nem vett harácsul; maga Zápolya a székelyeket kirabolta, csalta, szép nőiket, szüzeiket elragadta, s ha valaki panaszra ment ellene a királyhoz, azt megölette, úgyhogy egyszer dölyfösen azt mondá, hogy aki ellene panaszra akar menni, annak két feje legyen: egy, amit odamenőben, másik, mit visszajövet elveszthessen. Egyidőben kihirdeté, hogy a népség egynyolcada hadba menjen. A székelyek a fölfegyverzésre százezer aranyat adtak össze. Zápolya elvette tőlük a pénzt, hogy majd ő szerez érte fegyvereket, s akkor aztán megmondá, hogy nem lesz a háborúból semmi. A pénz kellett neki magának.
Valóban nemigen hízelgő a magyar főurakra nézve, hogy amíg ők voltak kormányzói Erdélynek, száznyolcvanezer székely vándorolt a török uralom alatt álló Moldvába. Ez az ő megbocsáthatatlan vétkük.
Ily helyzetben nem csodálhatni, ha a nép és köznemesség a külellenség helyett csak belső bajának súlyát érezte.
Végre a megsúlyosodott veszély elhárítására a rákosi országgyűlésen elhatároztatott, hogy a következő év Szent János napjára az összes fő- és köznemesség személyesen fegyverben, lovon jelenjen meg a Hatvanon tartandó országgyűlésen; aki elmarad, fejét és vagyonát veszítse, s családja szálljon a pórrendbe alá.
