Vlad vajda
Vlad vajda
Oláhország bérceinek birtokán sok év óta civódott már a török és a magyar, s az oláh fejedelmi urak közül rendesen volt kettő olyan, amelyik vajda kívánt lenni, s minthogy egyszerre kettő nem ülhetett a trónon, az, amelyik lemaradt róla, futott a törökhöz vagy a magyarhoz, s hozta be a másik ellen.
Vlad vajda már hat év óta uralkodott, s bojárjai közül sokat megölt ezen idő alatt, mert ő szeretett öletni, nem azért, mintha ez elve lett volna, hanem mivel ez mulatságot szerzett neki, amiért is nevezték el cepesnek, ami oláhul annyit jelent, mint hóhér.
Legkedvencebb kivégeztetés neme volt szemei előtt a karóba húzatás, ez annyira tetszett neki, hogy gyakran az ebédet is oda vitette magának, hogy a haldokló kínlódó ordításai közepett dobzódhasson.*
Engel. Gesch. d. ungr. Rcich. IV. R. I. Szak. 174. lap.
A míg ezt saját emberein gyakorlá, nem szólt bele senki, hanem egyszer kedve jött a török szultán effendijét, ki az évi adóért jött, karóba húzatni. Már erre a szultán haragba jött, s érte küldé Chamucz basát, hogy fogja meg a vajdát és hozza Sztambulba. Ehelyett Vlad fogta meg a basát, s mind kíséretestől felnyársaltatá.
E tettén már maga is megijedt, és sietett magát Mátyás király barátságába ajánlani, ki akkor a török szultánnal nagy viszályban volt.
De a szultán hamarább jött, mint Mátyás, s magával hozta Radult, ki udvaránál lakott, s Vlad azon vette észre magát, hogy seregei átmentek Radulhoz, s őt magára hagyták.
Most ijedten futott Vlad Erdélybe, s Tordára érkezve, ottan találta Mátyás királyt, ki hadseregével segítségére jött, s a törcsvári szoroson bevonult vele Oláhországba.
Radul kisded serege ott állt szemközt a magyar király hatalmas hadával, s Vlad már előre képzelé magában a kínhalál minden nemeit, mellyel a foglyul esendő bojárokat fogja kivégeztetni.
Ekkor egy hosszú sor fegyvertelen férfi indult meg az oláhok táborából, s egyenesen a király sátorának tartott. Radul volt az s első bojárjai, kik egész alázattal jelentek meg a király előtt, kinél éppen jelen volt Vlad.
A cepes örvendve szólt a királyhoz:
– Íme, kezedben vannak most, vágasd le őket egymás után.
A király haragos szemmel utasítá vissza e mondást, s inte Radulnak, hogy beszéljen.
– Mit hoztatok és mit kívántok?
– Hódolatot hoztunk és hűséget, uram, s igazságot kérünk és bosszút.
– Ki ellen?
– Vlad ellen, kinek neve cepes.
És ekkor előálltak sorba a bojárok és ujjal mutatának Vladra, szemére hányva bűneit.
– Te voltál, ki ötszáz bojárcsaládot, férfiakat, nőket, gyermekeket összehívattál, s azokat orozva legyilkoltattad.
– Te voltál, ki négyszáz magyart, akik Oláhországban laktak, egy pajtába zárattál, s akkor rájuk gyújtattad a házat, s magad gyönyörködve nézted, mint halnak meg mind a tűzben.
– Te voltál, ki a Fogaras földjére berontva, az omlasi uradalmat elpusztítád, s a székelyeket és szászokat karóba vonattad, s akkor ebédedet odavitetted és a kínlódók egészségére ittál kacagva.
Vlad dühösen rántott kardot e vádakra, de Mátyás egy intésére kivevék azt kezéből a testőrök.
– Én bírád vagyok, nem fegyvertársad – szólt a király szigorúan, s azzal biztató jobbját nyújtá Radulnak, s megerősíté őt a vajdaságban, Vladot pedig fogságba küldé Budára, hol tizennégy évig ült bűnei zsoldjában.
Bár Radul Mohammed híve volt, és Vlad Mohammed ellensége, az igazságos király mégis amazt oltalmazá, s emezt bünteté meg, mert az igazság mindenek felett való.
