MONDOTT VALAMIT
MONDOTT VALAMIT
Egy diák igen borszerető lévén, ha borral kínálták, mindig elfogadta, még ha éhes volt is. Egyszer a többek közt disznótoros ebédre hívatott, s mivel ebéd előtt is jóízűen szörpölte a bort, megszólítja egy bizalmas vendég: – Ugyan, hogy ihatja, barátom, azt a bort ebéd előtt? – Ő pedig feleli rögtön: – Az úrnak is azt javaslom, addig igyék, míg éhes, mert ha jóllakott, nem fér belé a bor.
