NAGY KÜLÖNBSÉG
NAGY KÜLÖNBSÉG
A türelemről és a harag káros voltáról prédikált a tiszteletes úr, szépen elmondván hívei előtt, hogy milyen kegyes ember volt az a Jób pátriárka, hogyan meg tudott nyugodni az őt érő csapásokban és sohasem zúgolódott.
Hazamegy aztán, készül az ebédhez; leküld a pincébe, hogy hozzanak fel neki abból a jó 34-ikiből egy üveggel. Hát azzal a rémhírrel jönnek vissza, hogy lepattant egy abroncs a hordórul, mind elfolyott a bor.
– Tyhüj veszedelem canis mater! – kiált a pap, s elkezd jajveszékelni, ahogy tőle telik.
– Ugyan, ugyan – feddőzik erre a tiszteletes asszony –, hogy tudsz úgy indulatoskodni? nem magad mutattad-e fel példa gyanánt Jób pátriárkát, aki úgy megnyugodott minden veszteségben?
– Eb anyja Jób pátriárkának – szól vissza a pap –, sohasem volt neki, sem semmi nemzetségének olyan 34-diki bora, mint az enyim, ami elfolyt!
