KÖRBE-LÖVÉS
KÖRBE-LÖVÉS
Máskor kacsázni voltam egy alföldi halász csónakán, hát egyszer látok szép csendesen úszdogálni a vízen egymás sorjában gyönyörű szép nyolc anyányi rucát.
– Ejnye, de kár, hogy nincs több puskája nagy uramnak egynél – mond a halász. – Mind leszedhetné őket egyenként.
– Ne búsulj, fiam – mondám én neki, s szép csendesen beleeresztek nyolc szem kacsasrétet a puskába, s leverem. Azzal a puskát a pofámhoz illesztem, a legszélső kacsát bal felül célba veszem, s azzal durr! abban a pillanatban, ahogy elsütöttem a puskát, végigrántottam az egész sor kacsán, s mind a nyolc srét egyenkint beletalált egy-egy kacsába, valamennyi ottmaradt egy lövéstől; ez volt ám a lövés!
