A NÉMET UTAZÓ VÁZLATA
A NÉMET UTAZÓ VÁZLATA
1874 végével pedig egy porosz útleírásban, amit Frohman tanár szerkesztett, ki Japánban füvészeti tanulmányokat tett azzal az expedícióval, mely nemzetközi szerződés végett volt odaküldve a német kormánytól, ez a részlet olvasható:
„Dezimában találkoztunk egy telepítvényessel, kinek ott a megszokott japáni fa- és papírházak között szép, kényelmes kőháza van, s abban jól rendezett teaüzlete, mijnheer Ruysdalenak nevezik. Európai műveltségű férfi a harmincas években, arcán hollandi nyugalom és figyelmesség. Mindenféle európai nyelven beszél, s azért a japáni hatóságoknak nélkülözhetlen embere.
A mijnheer, megtudva füvészi szakküldetésemet, meghítt magához a Mogi falu mellett fekvő nyári lakába, hol családja lakott.
Március vége volt az idő, Japánban a virágok évszaka. Mind az a növényzet, amit nálunk Európában üvegházban ápolnak, itt erdőszámra borítja a hegyoldalakat, s a fűszerillat erdőről erdőre változik.
A gazdag föld, az áldott éghajlat mellett nem ismerik itt a mostoha évet: ínség, rossz aratás nincs. A nép szorgalma csodákat tesz. A hegyoldalakat escarpé-okra metszi, s a vizet felvezeti a hegytetőre, és rizst termeszt ott, ahol nálunk kecskék legelnének. A lapályokon éppen akkor szántottak rizs alá: eke és szántó kétlábnyi mély vízben jártak. A fiatal teaültetvényekről akkor szedték a legdrágább teát, a tavaszi első sarjat.
A mijnheer nyári laka egy pompás völgyben fekszik, a két hegyoldal közül az északit örökzöld japáni cédrusok és tiszafák fedik, a déli nagylevelű fejedelmi pawlowniaerdőket mutat, miket datolyapálmák sorai szegélyeznek.
S e völgy egy tengeröbölre nyílik, melynek hátterét egy távolban füstölgő vulkán foglalja el. Gyönyörűbb látványt képzelni nem lehet.
Kedélyes házigazdám nyári lakása egészen a Nagaszakiban otthonos modorban épült, tágas verandával, hol a lakomát elköltöttük.
A házigazda neje, kinek bemutatott, csak japáni nyelven beszélt, ámbár feltűnően szép kék szemei meghazudtolni látszottak japáni eredetét; nemes vonásai európai típusra emlékeztettek, ami azonban mind a germán, mind a latin, mind a szláv fajoktól elüt.
A férj tolmácsolása mellett mégiscsak megértettük egymást valahogy.
A kedves háziasszony megmutogatta nekem szobakertjeit: azokat a csodálatos japáni műkertecskéket, ahol egy arasznyi magas skatulyában eleven fenyőfák, cseresznyefák zöldülnek, virágoznak, még gyümölcsöt is teremnek, akkorákat, mint egy mustármag, s egy terebély diófa, aminek a kerülete akkora, mint egy zsebóra, rakva diókkal, míg egy lúdtoll nagyságú élő kókuszpálma valósággal görnyedezik a borsószemnyi kókuszdiók terhe alatt. Ez a japániak ártatlan mulatsága.
Az ebéd japáni ízlés szerint készült, s ebéd alatt japáni énekesnő mulattatott bennünket gottojátékával: ami az ott divatos sokhúrú zongora, valami legendát énekelve hozzá, ami a háziasszony tetszését nagyon meg látszott nyerni, annyira, hogy szinte elvonta a figyelmét a kisleányáról, aki szüntelen a nyakán csüggött, s keresztül-kasul mászkált az ölén. Egy kedves kis háromesztendős gyermek, éppen olyan kék szemekkel, mint az anyjáé. Ez sem beszélt más nyelven, csak a japánin.
Hanem mikor vége volt az ebédnek, s az énekesnő egy percre elhallgatott, hogy legendakönyvében új dalt keressen: a kisgyermek egyszerre letérdelt az anyja mellé, s két kis kezét összetéve, elkezdett imádkozni egy előttem ismeretes európai nyelven: magyarul.
Gyakran utaztam Magyarországon füvészi búvárlataim végett, a vendégszerető magyar nép asztalánál sokszor hallottam ezt az asztaláldást a kisgyermekek ajakáról:
Aki ételt, italt adott,
Annak neve legyen áldott!
Ámen!
Annak neve legyen áldott!
Ámen!
Bámulva tekinték gazdámra és nejére: – azok zavarodottan vissza énrám. – Ők nem adtak nekem magyarázatot, s én láttam, hogy a kérdezősködés őket kellemetlenül fogja érinteni, s nem tettem amiatt szót.
Hanem most már kezdek rá emlékezni, hogy láttam én egyszer annak a férfinak az arcát – valamikor – Berlinben egy nagy ünnepélyes táncvigalom alkalmával: – akkor meg is mondták a nevét; de már elfeledtem. – Úgy hasonlít hozzá.”
***
S a többi!
A tisztelt olvasó és olvasónő tetszésére bízzuk, hogy válassza a két változat közül azt, amelyik a kedélyéhez jobban illik.
