CHARIVARI
CHARIVARI
Szent és nem szent háromságok
Három szentet imád a magyar: Istent, hazát és becsületet.
Hármat utál: a sátánt, a böjtöt és a portiót.
Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem.
Három keserű: az elválás, az ürömesszencia és a halál.
Három ritkaság: a fehér holló, kövér költő és sovány pap.
Három fekete: a tinta, az ördög és a reverenda.
Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.
Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse László.
Három nagy hadvezére: Toldi, Kinizsi és Alvincz.
Három védszentje: Szent Jakab, Szent Gergely és a furkósbot.
Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját bántják, meg ha pénzt kérnek tőle.
Háromszor iszik a magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van, és mikor ihatnék.
Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úr színváltozása meg a korhel csütörtök.
Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj meg a corpus juris.
Háromtól fél a magyar: az üres zsáktul, a nyelves asszonytul és a krumplilevestül.
Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak és a zsidónak.
Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német meg a pecsovics.
Diplomatikus virágnyelv
Borostyán. Elhull a közvitéz, ellövik a lábát,
S megdicsérik érte – meg a kapitányát.
Élek-e halok-e? Hol van a próféta, ki nekünk megmondja: élünk-e, halunk-e?
Tíz esztendő múlva lesz-e még több magyar? Élünk-e, halunk-e?
Kit fog csalogatni a tünde délibáb? Élünk-e, halunk-e?
Leszünk-e a földön, vagy a föld lesz rajtunk? Élünk-e, halunk-e?
Harangvirág. Csatára csatára! – kiáltja az újságíró, de maga nem megy. Harang is híja a templomba az embereket, de maga nem megy.
Spárga. Vigyázz a nyakadra, mert a kötél sem messze van.
Spenót. Tisztellek töltöttkáposzta, nem tartanánk közös konyhát?
Téli zöld. Majd ha fagy.
Útifű. Ha rosszul érzi magát közöttünk méltóságod, kösse a talpára. Használni fog.
Jégvirág. Jön a muszka, hol a puska?
Dohány. Nagy az ő pipája, kevés a dohánya.
Szája is nagy lenne, de ha fog nincs benne.
Titulus sine vitulo.
Ez az isten csoda, találd ki, micsoda?
Fűzfa. Aki sarkkal fenyegeti az ellenséget, hátával védelmezi a hazát; bodza legyen a puskája, fűzfa a babérja.
Foghagyma. Szeretitek a hagymát íziért, gyűlölitek a szagáért. Szeretitek a zsidót, mikor ő ad pénzt tinektek, haragusztok rá, mikor visszakéri. Aki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék hagymát.
Manna. Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit emlegetni, hogy itt az Eldorado, már most megtudták, hogy nálunk sülten repül a galamb, s majd magunk jutunk a juhszélre.
Kender. Termesszetek kendert. Lesz rá szükség; ruhát a katonának, papirost a könyvnyomtatónak. Kötelet az árulónak. Termesszetek kendert.
Konkoly. A gazembert senki sem veti, mégis mindenütt megterem.
Jerikói rózsa. Ne búsuljunk, ha mindent elveszítünk is, megmarad a számunkra Jeruzsálem.
Császárkorona. Szegény magyarok, ti bizony már megunhattátok Ausztriát és a királyságot, segítsetek magatokon. Adjátok át magatokat az egész német birodalomnak, legyen császártok ezentúl. Csak cseberből a vederbe. Egy király helyett kettőt meg egy császárt.
Krumpli. Ilyennel fogtok élni, ha nem vigyáztok.
Nefelejts. Kedves német szomszéd!
Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt, mi pénzünkkel tele.
Tiéd marad a zseb, mienk marad a pénz, adjő, isten veled.
Fergismainicht.
Nyelvet adtál nekünk, kardunkért cserébe, ez osztályt ne feledd,
Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten veled.
Fergismainicht.
Te a magyar népet zsíros bundájáért, tudjuk, nem szíveled.
Mi meg tégedet nem, plundrás bugyogódért, adjő, isten veled.
Fergismainicht.
Fagyöngy. Haszontalan cifraság vagy, kiszárad a fa, melynek nedvét szívod.
Nenyúljhozzám virág. Ne bántsd a magyart!
Koldusdió. Ki nem vet, nem arat.
Mákvirág. Servus humillimus táblabíró úr!
Paprika. Nem való neked ez a Magyarország, édes szőke szomszéd.
Papsajt. Nem mindég.
