CHARIVARI
CHARIVARI
Bizonyos Pest városi tanácsnok a múltkori macskazenék alkalmával kötélen ereszté le magát a második emeletből a jégverembe s ott fülelt másnap délig. Jól meghűlhetett.
Pedig bizony már a szenátorság a jégveremben sem áll el sokáig.
Pozsonyban a canaille mikor kiverte a városból a zsidókat, akkor a temetőre rontott s onnét meg kiszórta a halottakat, s megfeszíté az eltemetett s koporsójukból kiráncigált holttesteket.
Cudarok – alávalók – nyomorúak – gyávák – halottrablók haramiák – pincetörők – zsebmetszők – orgyilkosok!
Hála istennek, hogy nem lakik közöttetek magyar.
S ti híreszteltétek azt, hogy a magyar nép emberevő?
A magyar nép forradalma napjaiban sem érinte egy ujjal is idegen vagyont, nem támadta meg alulkerült ellenségeit, nem gyilkolá le a fegyvertelent, nem vitézkedett a halottakon. A Hortobágyon nem rabolták ki a zsidó ládáit; s mindenütt, hol magyar lakik, tiszteletben volt tartva az, ami a másé. Rabolnak, lopnak, gyújtogatnak az országban. De – hála istennek – sehol sem a magyar!
Vigyázzatok! mert ha arra kerül a sor, hogy a rossz vendégnek kinyissuk az ajtót, nem tudom, melyitek megy ki előbb rajta: a zsidó-e vagy a német?
Pesten több utca kövezetét csinálják, csak mentül jobb köveket rakjanak önök uraim, ezekből lesz majd a barikád.
L. úr egy könyvet fog kiadni ily cím alatt: hogy lehet a világot megcsalni? talán bizony miniszter akar lenni az úr?
