NŐSZABADSÁG!

Teljes szövegű keresés

NŐSZABADSÁG!
A szabadság órája ütött. A világ megváltozott!
Verjétek le a bilincseket, nyissátok meg a börtönöket, mondjatok meg a rabszolgáknak, hogy a szabadság órája ütött!
A világ uralkodó bálványainak oltárán kialudt a tűz, áldozzon mindenki saját keble istenének.
A lélek szabad, a gondolat kimenekült földalatti börtönéből, melyben a hazugság tisztelői fogva tarták, s most röpülni fog szabad ég alatt szabad szárnyaival, s hirdetni fogja az igazságot.
Legyen világosság!
Jaj azoknak, kik most uralkodni akarnak, kik fejüket fölemelik, hogy mást lenézzenek, kik az isten arcát viselő lények közt különbséget akarnak tenni, kik az ártatlant üldözik!
A szellem fegyvere égő pallos, mely védelmére kel az üldözöttnek, pártfogása alá veszi a gyöngét s sújtani fogja az üldözőt, a bitort. A mindenható szellem!
Jaj azoknak, kik ellen fegyverét fölemeli.
De áldás azokra, kik szent zászlaja alá esküsznek s föllelkesülnek arca tündökléseitől…
*
Hazám hölgyei! polgártársnőim!
Új időket érünk. Március tizenötödikén mindnyájan másodszor születtünk a világra.
Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is.
Mikor március tizenötödikén, a szabadság első reggelén a küzdők melleire lelkesült nők tüzdelték föl az első kokárdát; mikor a szabadság első jelszavát nők szegezték ki ablakaikba s lobogóikon mutatták fel a szent nevet, melyért a nép küzdött; mikor a nép közé egy nő hozta le a fehér zászlót, melyért az élni és halni esküvék; mikor Petőfinek, a forradalom költőjének ifjú neje a megfordító perc előtt ezt mondá férjének: ha halni kell, ez lesz a legszebb halál; légy erős! – akkor mutatták meg hölgyeink, hogy mi a nő hivatása.
Ha nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a győzelem bizonyos.
A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár.
Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, kinek emléke az élet útjain vezeti, ki élte és halála fölött határoz, ki őt jóvá vagy rosszá teheti.
E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a férfinak neje.
Ha az anya azt mondaná fiának: „gyermekem, neked van hazád, kit istenként imádj; kik benne laknak, testvéreid, s köztük sok van, ki éhezik, ki egész életén át nyomorog és jogot nem talál; ha ilyet találsz, kelj oltalmára, mert testvéred ő”, nem lenne a hazaszeretet oly mesés érzelem, minőt csak a mitológia mutogat.
Ha az anya mondaná fiának: „légy becsületes ember, csak a becsületes független, lelked erejét senkinek el ne add; érezz nemesen, s ha lesz, ki megérti érzelmedet, azt szeresd, légy hozzá hű, érzelmed szentségét semmiért el ne add!” – nem lenne a becsületesség fehér holló.
Ha az anya mondaná fiának: „tanulj nélkülözni; ki senkire sem szorul, annak mindene van; hajolj le ahhoz, ki alattad van, de ne az előtt, aki fölötted áll”, nem támadnának légiói a gyávaság ördögének.
A spártai anya, midőn felköté fia baljára a paizst, e szókkal bocsátá a csatába: „vagy ezzel, vagy ezen.” Ki elesett, azt paizsára téve vitték a sírba társai; ki elfutott, az elveté magától a vértet: s a spártai nő inkább akarta fiát halva, mint meggyalázva látni!
Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait szítani. Együtt meghalni dicsően inkább, mint együtt élni gyalázatosan.
Föl a tett mezejére, polgártársnőim!
A hazának minden erejére szüksége van, hogy az isten áldása foganatos legyen rajta.
Vétkezik a haza oltárai ellen, ki most visszavonulni akar.
Ha vannak fiaitok, kik lelkeitek büszkeségei, tűzzétek föl kebleikre a szabadság és honvédelem rózsáját.
Ha vannak férjeitek, kiknek élte és halála a ti éltetek, a ti halálotok, öröme és fájdalma a ti örömetek, a ti fájdalmatok, tűzzétek föl kebleikre a szabadság háromszínű rózsáját.
Ha van, kinek nevére ifjú szívetek fönndobog, kinek nemes tetteire arcotok szinte szent lángtól pirul el, ha van kedvesetek, tűzzétek föl keblére a nemzeti kokárdát, s istenemre, míg ott leszen az, nem fog kezeikből a kard kihullani.
A ti szavaitok fogják őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni, mint a keresztyénség első hirdetőit a szentlélek szava.
Szégyen a gyávára, ki hazája védelmére föl nem ébred. Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.
Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza boldogsága. Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.
De legyen áldás azon, ki a hon boldogításában elfáradott; női kezek töröljék le homloka izzadságát.
Legyen áldás a férfin, ki sebeit a hon védelmében nyerte. Női kezek kössék be sebeit.
Legyen áldva a sír, hová a szabadság bajnokait temetik. Nők kezei ültessenek reá virágokat, nők könnyei legyenek az édes harmat e virágokon.
Adjátok kezeiteket… Mondjatok áldást fegyvereinkre… Kössétek föl a szalagot kalpagunkra… Könnyet, de örömkönnyet lássunk szemeitekben… Halljuk a jelszót édes ajkaitokról: Szabadság! Dicsőség! Honszeretet!
S aztán…
Isten velünk… Éljen a haza!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages