A FORRADALMAK METEMPSYCHOSISA
A FORRADALMAK METEMPSYCHOSISA
A francia forradalom okai voltak: az arisztokrácia romlott erkölcsisége, az udvar zsarnoksága, több mint egymilliárd státusadósság. – Nem így van-e most? Ugyanazon okok, ugyanazon következmények.
Mi volt akkor XVI. Lajos? Egy festett király – király, mert korona alá született, különben gyönge fejű, ingatag ember, szatírája minden felségi eszmének, környezetének bábja, gyermek, kinek kezébe kést adtak – ugyanaz, ami V. Ferdinánd. Ugyanazon koronás személyek.
Az 1789-iki országgyűlési küldöttek nagyobbára a szegényebb rendből választattak, az 1848-ikiak szinté.
A harmadik néposztály képviselői akkor is egy bálteremben tartották az országgyűlést, mint most.
Ezen gyűlést parancs által akarta a király feloszlatni, melyre Mirabeau azt felelte, hogy őket csak szuronyok fogják elűzhetni. – Emlékezzetek Lamberg gróf esetére.
Lajos király, mikor a nemzetőrség felett szemlét tartott, e szókat hallá kiáltatni: vive la nation! Ferdinand királynak épen ily alkalommal a nép a Fuchsliedet énekelte.
Amott Foulont, itt Latourt akasztotta fel a nép a forradalom előtt, mindkettőt lámpásfára, mindkettőt a városház előtt.
XVI. Lajos Versailles-ban, V. Ferdinánd Innsbruckban zárta el magát népeitől, mindkettőt kényszeríteni kellett, hogy fővárosába visszatérjen.
Október hatodika volt 1789-ben, midőn a párizsi nép reggel öt órától déli tizenkettőig XVI. Lajos testőrségét felkoncolta. Október hatodika volt 1848-ban, midőn a bécsi nép reggeli öt órától déli tizenkettőig ugyanazt cselekvé Ferdinánd zsoldosaival.
Akkor Orléans herceg, most István herceg volt, kit a forradalom trónussal kínált, mindkettőt megfosztá e kilátástól a király futása.
XVI. Lajos úgy futott, mint V. Ferdinánd.
E perctől fogva respublika volt mind a két ország.
Ötszázhetvenhét nap múlva XVI. Lajos a guillotine alatt elvérzett…
Királyok! Koronás emberek! Miért nem olvassátok a történeteket, miért nem olvassátok azon rémséges sorokat, mik egy koronás király vérével vannak írva?
Hajh, e sorok után hány vörös lap van még! A vörös sorokban mennyi polgári vér, a fehér sorokban mennyi keserű könny!
