DUNÁNTÚLI BIZTOS HÍREK
DUNÁNTÚLI BIZTOS HÍREK
Tegnap érkezett négy ismerősünk Veszprém megyéből, kik sok viszontagságokkal küzdve, álnév alatt hatolhattak idáig, Földvárnál kelvén át a Dunán, hol már magyar fegyveresek üdvözlék a szegény zarándokokat.
Keserves volt rájuk nézve az átélt három hónapi időszak, irtózatosak levén azon bántalmak, miket az osztrák tisztektől és a velök cimboráló hazaárulóktól kelle tűrniök.
Azonban jó nemtőjük megőrzé a híveket az elcsábíthatás ördögi kelepcéitől, mert a naponkint bőven osztogatott kiáltványok oly mesés hazugságokat terjesztének vidékeiken, hogy belőlük egy kis eszélyes egybevetés után semmit nem hihettek el, kivévén olyast, mi bennök nem foglaltatott.
Windisch-Graetz ügye oly stádiumon áll, hogy a hazug győzelmek hitegetésével tartja rettegésben a népet, ha ugyan a magyarságból kiirtható volna a hazaszeretet és a jó ügy diadala iránti remény.
Veszprém megyében a nép végsőig el van keseredve a császári zsarolások által, kivált mióta a magyar bankjegyek érvénytelenekké canonisáltattak a zsarnokoktól. De különben is kiirthatlan azon gyűlölet, mellyel mindaz iránt, ami német és császári, viseltetik a nép. És ezért mindennapi imája: bár mielőbb jönnének segítségére a magyar seregek.
A rendíthetlen hűség és olthatlan vágy a magyar seregek után annál bámulatosb, miután tudjuk, hogy a klérus nagy többsége és a volt úri rend mindent elkövet a nép ámítására. Hazug kiáltványokat, csábító újságlapokat köröztet ingyen; a templomban királyhozi hűséget prédikáltat, rebellisek átokteljes törekvését hirdetteti a reakció; azonfölül, hogy a tisztviselői kar kivétel nélkül a rettenet ostorát suhogtatja a nép fölött.
Leggazabb, állításuk szerint, a klérus, bár köztük oly kivételek találkoznak, hogy előttük tisztelettel hajolhat meg minden jó hazafi. Illyen a polányi, zirci szerzetbeli lelkész, aki hívei előtt oda nyilatkozék: „hogy azon esetre, ha a magyar ügy elbukik, megszűnt az ő lelkészi hivatala, mert oly istennek, aki az igazságnak győzelmet nem ad, szolgája lenni nem tudna soha.”
Emeljetek ily lélek előtt kalapot.
