OROSZ INTERVENCIÓ
OROSZ INTERVENCIÓ
Megtörtént, megesett: többé nem lehet nem tudnunk.
Orosz katonák voltak Erdélyben, küzdöttek seregeink ellen s többen foglyul estek. Kezünkben van a corpus delicti.
De mi még most is szeretnők, ha ezt más úton lehetne megtorlani, mint ellenintervenció útján.
Mi nem tartunk attól, hogy ha az orosz sereg egyfelől határainkra belép, a francia seregek másfelől ugyanazt ne tegyék. S ha e tény Oroszország vesztét nem hozná is magával, de bizonyára sok véres napot hozna számára.
Európai háború lenne. Óriások küzdenének egymással, a világ más alakot nyerne, a históriának új évszaka kezdődnék.
S ez eszme szép, nagyszerű és magasztos, úgy a levegőbe festve. De ez egészen máskép veszi ki magát, ha ide a földre hozzuk.
Ha meggondoljuk, hogy az európai háború itt, a mi földünkön lenne megvívandó, hogy e tülekedő óriások véres lábnyomaikat a mi hazánkon fognák hagyni, elmegy minden kedvünk e nagyszerű drámától.
Válassz magadnak, óh világhistória, más színpadot, más csatatért véres küzdelmeidnek; ne a mi kedves, a mi imádott hazánkat. Amit a huszár mondott imádságában, azt mondjuk mi Európának.
„Nem kívánom én, hogy te minket segíts, csak azt tedd meg, hogy a németet se segítsd, hanem ülj le szépen s nézd, hogy mit csinál a magyar azzal, akire haragszik. Majd elvégezzük mi egymással magunk.”
Ha pedig egyáltalában hadakozni akartok, menjetek édes feleim a tengerre, ott elég a hely, ott senki faluját fel nem égetitek, senki vetéseit le nem tiporjátok.
Ti pedig, édes hazámfiai, se ne féljetek attól a négyezer orosztól, kiket Bem megpacskolt, majd kitisztulnak ők onnan eszük nélkül, de ne is örüljetek neki, mert az az európai háború ugyan igen szép dolog, de nem úgy, hogy Magyarország viselje a perköltségeket.
Mi jobb szeretnők e quasi-intervenciót diplomatikai úton kiegyenlítve, mint fegyverrel eldöntve látni.
