CHARIVARI
CHARIVARI
A pokolra vált napokban, mikor még Windisch-Graetz volt az úr a fővárosban, tömérdek anekdota történt a császáriakkal.
Plakátjaikra fel volt írva, hogy aki azokat leszakasztja, halál fiává lesz. Reggelre mind le voltak tépve. Azután vasrácsos táblákba zárták azokat, akkor meg sárral és piszokkal voltak mindig behajigálva.
A tábornokok amely házakba be voltak szállásolva, azoknak falára a legkeményebb őrködés dacára minden éjjel felírták e szót Éljen Kossuth! elannyira, hogy végre Windisch-Graetz a háziurakat akasztófávali fenyegetés mellett utasította oda, hogy reggelenként törüljék le falaikról ama félelmetes szavakat.
Mikor seregeink Pest alatt verekedtek az ellenséggel, a pesti nép tízezrével járt ki a csatát nézni, s ha jött egy ágyúgolyó, mely az ellenség sorain keresztültörve a nézők felé gördült, azt felkapták, behozták nagy triumfussal a városba, mint egy szent ereklyét.
Képzelhető, mint boszontotta e hideg, kárörvendő, megvető bámulás a császáriakat.
Végre megtiltották a népnek a kicsődülést, másnap kétannyian mentek ki.
Látva, hogy ez sem használ, megtiltották az utcán csoportozást, ekkor az egész nép tömegestül odament Windisch-Graetz szállásának ablaka alá s ott insultált rajta.
„Most el fogjuk hozni Kossuthot” – ezt mondták rendesen a császáriak, mikor a csatába mentek.
Az isaszegi gyászeset után nagy fáradtan kullogtak vissza a császári vert hadak, tízével, húszával, ki bornyú nélkül, ki fegyvertelen.
A hídfőnél egy gránátos állt őrt, ez a mellette elsántikálókat tréfás csodálkozással szólongatá: „Kossuth nich bringen?”
Egy huszár levágott egy német tisztet, elvette a kalapját, meg a tárcáját.
A csókaorrú tollas kalapot feltette a fejére, a tárcában pedig talált öt darab százas bankjegyet, azokat feltűzködte dolmányára, s úgy állt be a kocsmába.
„Mikor iszom én meg ezt a sok pénzt?” szólt ott fejvakarva, de csakhamar kisegítette magát, bort hozatott s bor mellett egy perc alatt elosztogatta a pénzt a pajtásainak.
„Hát neked mi marad?” kérdezék amazok.
„Ne búsuljatok énrajtam, vágok én magamnak holnap megint másikat.”
