Feltámadunk

Teljes szövegű keresés

Feltámadunk
Legmagasabb, legédesebb gondolatja az emberi szívnek: feltámadás! Istentől adott vigasztalásunk, halál fölötti győzelmünk, hadd pihenjen meg rajtad e napon az én lelkem.
Egy mulandó ember akarja magát oltalmadba ajánlani, ki eltemetett sokat, ami rá nézve drága volt, igen sok és nagyon megsiratott halottakat, s gondol az Idvezítőnek példájára, valahányszor halottaira gondol.
Jöjjön ide az, kinek megsiratott halottja volt (kinek ne lett volna?), és nézzen velem együtt az égbe, és tanuljon olvasni annak végtelenségéből.
Jöjjön ide az, kinek az elmúlt évek emlékeiben gyásznapjai vannak eltéve, kinek bánat nyomja szívét, ki visszahozhatlanok után sóhajt, és mondja el áhítatos lélekkel magában:
„FELTÁMADUNK.”
Egy szép, egy vigasztaló példáját mondom el előttetek a feltámadásnak.
Nemigen régen történt, hogy a nemzetnek egy nagy költője meghalálozott, az ég visszavette őt tőlünk, mintha mondta volna, minek tinektek a dicsőség dalnoka többé? A költőt eltemettük, megsirattuk, sírján megtapostuk a földet, és azt mondtuk, hogy meg van halva. Özvegye valóban özvegy, árvái valóban árvák, de senki sem annyira özvegy és árva, mint maga azon nemzet, mely dalnokát el tudta feledni, és érte nem hevült.
És íme, a sírban fekvő dalnok kinyújtá jobb kezét koporsója alól, hogy megvédje árváit, hogy megáldja nemzetét, hogy felköltse az elkésett lelkesülést a szívekben, s ihletes szava reszket által szíveinken: „feltámadunk.”
A költő árva leányát egy jó hírű nevelőintézetbe akarták adni. A nevelő nem fogadhatá őt el, mert a növendékek határozott száma be volt már nála töltve. És ekkor az intézet növendékei, a kis gyermeteg leánykák odamentek nevelőjükhöz, és sírva ajánlák neki, hogy megosztják lakásukat, ágyaikat, falatjukat a költő árva gyermekével; testvérei, édesei lesznek annak, és gondját fogják viselni…
Nagy tanúság, biztató jel van e szóban.
A gyermekek, a leánykák gyenge szava hirdeté minékünk, hogy jobb, nemesebb ivadék következik miutánunk, mint mi voltunk; gunyhókban és palotákban jó keresztyént, jó hazafit, jó honleányt nevelnek mindenütt…
Feltámadunk.
Az én szívemet is tetszett a Mindenhatónak szent akarata próbakövéül kiválasztani.
A csendes családi életben kerestem boldogságomat mindig, és mindig meg is találtam azt ott. A sorsnak tetszett családunkat úgy szétszórni, hogy minden testvérem külön városba jusson. Szétvált érdekek, újrakezdett élet még messzebb távolítottak bennünket, mint a hosszú mérföldek. De volt egy közös helyünk, egy közös gondolatunk, amelyben mindig találkoztunk: egy jó édesanyánk. Amidőn hivatal, lekötő munkakör, nehéz körülmények megengedik, itten szoktunk összejönni az ősi födél alatt, melynek minden zuga gyermekboldogságunkra emlékeztet vissza. Az ilyen találkozásokat hónapokkal elébb szoktuk tervezgetni; s örültünk előre neki, úgy számítgattuk előre a napokat, úgy készültünk reá.
A feltámadás boldog ünnepére tűztük ki azt ez évben: amint a határidő közeledett, megsűrűdtek leveleink, izeneteink egymáshoz, nehogy elfelejtse, nehogy elmulassza valamelyikünk azt a napot, melyen találkoznunk kell… és valóban találkoztunk is… anyánk koporsója mellett.
A mi óhajtva várt örömnapunkat választá ki az Úr fájdalmas látogatása napjául. A boldog, életvidám, mosolygó ajk helyett egy hallgató, hideg arc fogadta csókjainkat, s ezentúl nincs többé helye találkozásunknak, mint két egymás mellett levő sírhalom.
Feltámadunk! Bizony feltámadunk!
De én azért mégis úgy szeretnék ott azon két sír között arcra borulni, és kisírni magamat, és ne tudna arról senki semmit; csak az Úr, az örökké élő Úr, aki minden tavaszi fűszálban azt suttogja nekünk:
„Feltámadunk, bizony feltámadunk.”

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages