III. Napóleon Pesten
III. Napóleon Pesten
1831-ben a Korona kávéházban, mely akkor a jurátusvilág kedvenc tanyája volt, egy idegen kezdett feltűnni, akit a szolgálattevő személyzet gróf úrnak címezgetett. Az idegen mintegy 20-22 éves fiatal lehetett, bár komoly, zárkózott tekintete idősebbnek hazudá. Arca külföldiesen borotválva volt egészen, s a feszes angol divatú viselet nagyon kirítt az általános atilladolmány-világ közül, de még inkább a mély, hallgatag, figyelmes tekintet a zajos, könnyűvérű társaságból.
Rendesen ott ült a kávésnő emelvénye melletti szögletben, onnan nézte a tekézőket.
Volt akkoriban egy híres tekehős a jurátusok között, úgy hiszem, Rékásinak hívták. Megvert mindenkit, még a marqueuröket is, a tekézésben; senki sem bírt vele, bár mindenki megkísérté. Csak az idegen gróf nézte el csendesen, s nem ajánlkozott vele megmérkőzni.
Egyszer Rékásinak kedve kerekedett belekötni a szörnyen hallgató idegenbe:
– Nem volna kedve megkísérteni vagy három piramidli partit?
Az idegen szótlanul meghajtotta magát, és felállt.
– Egy aranyba a játékot? – ajánlkozék a tekehős. A gróf ráhagyta, és aequit-t adott.
Az idegen ifjú igen sajátságosan játszott. Elébb minden lökést kimért, kiszámított, a golyót ide-oda mérte, pontokat jegyezgetett meg magának, sokáig célzott, hanem azután minden lökése bizonyos volt, soha egyet is el nem hibázott; ha egyszer kezébe vehette a dákót, ellenfele többet lökéshez nem jutott. Ezt ugyan unalmas dolog volt nézni, hanem el kellett ismerni, hogy igaza van. Rékási egyre vesztett, s a tételt mindig duplázta; délig kijátszottak tizenhat partit. Rékási úszott 32 768 aranyig. Ennyi pénze persze soha semmiféle jurátusnak sem volt; tehát azt mondá, hogy majd holnap folytatja a tusát, „dupla vagy semmi”, addig írja fel a gróf a tárcájába a nyereséget, vagy fogadjon el váltót, ha jobban tetszik.
Másnap folytatták a tekeversenyt, „dupla vagy semmi”. Délig elvesztette Rékási Pest vármegyét a Kiskun és Jász kerületekkel egyben. No, holnap majd megválik.
Harmadnap megint játszottak, a gróf megint legyőzhetetlen volt mérnöki pontos számításaival: már ekkor Rékási elvesztette nemcsak Európát, de Kínát és Brazíliát, a perui ezüstbányákkal egyetemben.
Negyednap újra összejöttek: dupla vagy semmi! Már ekkor Rékási elvesztett három olyan földgolyót aranyból, mint amilyenen most lakunk. A grófot kezdte mindenki bámulni.
Ötödnap nem jelent meg a gróf szokott helyén, hanem jött helyette egy gyanús külsejű egyéniség, ki sokáig titkolózva beszélgetett a kávéssal, s nagyon vakarta a fejét, mikor mondák neki, hogy a gróf az éjjel elutazott.
Csak hetek múlva mondá el a kávés bizalmasabb ismerőseinek, hogy az a fiatal idegen, kit a vendéglőben gróf Arenenberg név alatt ismertek, a Nagy Napóleon unokaöccse, ki ekkor Magyarországon keresztül akart utazni Lengyelországba, hogy ott a forradalom élére álljon, s azalatt itt tudósításokra várt; miután azonban eleve megtudta, hogy a lengyel forradalom ügye hanyatlani kezd, s hogy őt el akarják fogni, hirtelen visszament ismét Helvéciába; akik elfogására jöttek, éppen egy nappal érkeztek később.
Ha Rékási akkor tudta volna, hogy aki tőle három nap alatt elnyerte az egész világot tekegolyókkal, egykor Franciaország császárja leend, s éppen olyan kiszámítva fog játszani országok és népek sorsaival, mint akkor az őt fabábbal!
Még most is mutogatják a Korona kávéházban azt a helyet, hol egykor Franciaország mostani uralkodója csendesen és figyelmesen nézte a magyar ifjak zajgó csoportjait.
