József főherceg családja körében
József főherceg családja körében
Sokat írtak már felőle, mint „nagy” emberről, szóljunk róla egyszer, mint a „jó” emberek mintaképéről, a családatyáról.
Minden államnak az alapja a család, s jó, ha a családi élet áldásaira onnan felülről jön a példa.
Többször volt szerencsénk a magyar nádor fiát családja körében tisztelhetni, s mindannyiszor azt a meggyőződést szereztük, mennyire drága ránézve az otthon. Kastélyának belső pompáját nem a bútorzatok drágasága adja meg, hanem az emlékezet becse. A falakon István főherceg, az utolsó nádor akvarellfestményei; a családi képek sorában a gyermekek kedvenc nevelőnéjének arcképe; ereklyék, miken az anyák kézmunkája van megörökítve; a főhercegnők szobája művészi atelier, a főhercegfiúké tanulóterem: magáé a főherceg apáé műhely, múzeum és fegyvertár.
Ami idejét nem a közügyek veszik igénybe József főhercegnek, azt mind szeretett családja körében tölti. Igazi patriarkális élet van itt. Reggel korán, a nappal együtt kelnek, délig dolgozik mindenki; tizenkét órakor pontban ebédelnek, azután jön egy kis családi hangverseny, zongora, cimbalom, dal, újra munka, tanulás, kertészkedés, vívás, tornászat, fél hétkor együtt vacsorál a család, s kilenckor már csendes a ház. Csak ha tűzi lárma támad a szomszédban, akkor szakad félbe a csendesség: a főherceg, a a tűzoltók parancsnoka siet maga a vonata élén a vész színhelyére, s ott működik, míg a pusztító elem le nincs győzve, néha másnap délig is.
A főherceg gyermekeit rajongva szereti, maga mondja róluk: „Ezekben már kettős magyar vér foly” (anyáról is Koburg-Koháry királyi család sarjai).
Egy jó barátunk, ki a főhercegi házzal közvetlen összeköttetésben áll, ez érdekes adatokat közlé velünk e példaszerű családi életről.
József főherceget a jó Isten azzal a jóval áldotta meg, mely itt a földön leginkább képes igazán boldogítani az embert, mely kárpótolni képes minden veszteségért, de melyet nem pótolhat semmi; adott neki kedves, jó családot. Ott van a gondos, kedves, szerető és szerett nő; körülötte az élénk, szép, eszes gyermekek. Mintha csak rólok szólna a zsoltár: „Felséged mint a bőven termő szőlőtő, a házad falai között; gyermekeid mint az olajfa hajtási az asztalod körül. Íme, így áldatik meg, aki az Urat féli.”
Mária Dorothea főhercegnő, a legidősb hercegkisasszony gyönyörűen fejlett, felnőtt hajadon. Homlokáról magas értelmiség, szelíden fénylő szemeiből életvidor jókedv és szende szívjóság sugárzik elé. Példánya a jól nevelt fejedelmi hölgynek. A tudás minden ágában kiművelve, igaz magyar nemzeties érzületben felnövekedve, az európai művelt nyelveken kívül, melyeken szabatos tisztasággal beszél és ír, a latin nyelv titkaiba is beavattatott. Művészi hajlamairól már sokat írtak a lapok, s valóban nem közönséges hivatottságra valló képeket festett jeles művészünk, Vastagh György vezetése alatt. Hasonló lelkesedéssel ápolja a zenét is, s a generál-bassban egy ideig Erkel Gyula volt mestere. A múlt farsangon el volt terjedve a magas szocietás közt a vélemény, hogy Mária főhercegnő a budai várpalota fényes termeiben a világba fog vezettetni; de az uralkodóháznál dívó szokás szerint ez majd csak jövőre fog megtörténni, ha betöltendi a főhercegnő 18-ik életévét. Csupán Valéria főhercegnő táncestélyén ízlelte meg a tánc hevélyeit és gyönyörét.
Nővére, a három évvel fiatalabb Margit főhercegnő a szelídség, báj, kellem megtestesülése. Testvérnénje művészi hajlamaiban ő is osztozik. Rajong a zenéért. Kisebb darabokat máris komponál titokban. Egyet ezekből sikerült nővérének megkeríteni, melyet a télen át esténként tartatni szokott családi koncertben el is játszottak. Mindenkit meglepett a kétségkívül gyermekies kísérletben is félreismerhetlenül mutatkozó dallamosság és szerkezeti tisztaság. Ebben is anyjuk leányai mind a ketten.
Józsi főherceg, az idősebb fiú, a nyáron lesz 13 éves. Igazi grand-seigneur a szó ideális értelmében. Előkelő, úrias minden mozdulata, modora, gondolkodásmódja, a nagyúrias gőg, fennhéjázás, elbizakodottság legkisebb árnya nélkül. Előzékeny, megnyerő, lekötelező. Most a gimnáziumi III. osztály tantárgyaival vesződik; vesződik, nem azért, mintha nehéz feje volna, sőt ellenkezőleg, nyílt eszű, könnyű felfogású. Hanem vesződik ambícióból, becsvágyból. Édesapja tudvalevőleg megköveteli, hogy gyermekei ország-világ előtt nyilvánosan beszámoljanak tanulmányaikról; mert nem akarja, hogy az ő számukra külön sütet készüljön. Azért a főhercegúrfiak is csak úgy kénytelenek tanulni, mint akárki fia. Három tanár van mellettük alkalmazva, s reggel 8-tól 11-ig, délután 4-tól 1/2 7-ig foly mindennap a tanulás a rendes tantárgyakból. Azután jönnek a szabad művészetek: zene, rajz, lovaglás, vívás; lovaglásban a híres lovas, Juhász honvéd alezredes, vívásban Keresztesi Sándor a főhercegek tanítója.
A kis László főherceg, amennyire elválhatatlan jó pajtása három évvel idősb testvérének, amily benső szeretettel ragaszkodik hozzá, oly ellentéte bátyjának. Modora népszerű, fesztelen, semmi korlátot nem tűrő; merő pajzánság, csupa elevenség egész a féktelenségig. Egy helyben ülni, no, arra ugyan nem képes. Számára nem létezik fa elég magas, árok elég széles, folyton ugrál, szaladgál, s vidám zajától egész nap visszhangzik a tágas kastély s a még nagyobb kert. Van is ám dolguk tanítóinak, őt megfékezni. Hanem azért arany jó szív. Önzetlen egész a magáról megfeledkezésig. Apró ötleteivel, melyekben kifogyhatatlan, gyermeteg élceivel az egész főúri társaságot mulattatja. Ha huszár nem lesz belőle, hát akkor semmi sem! Bátyja ellenkezőleg már most is egy kis államférfiú.
A két legkisebb, Erzsébet és Klotild pici főhercegnők, még nagyon is aprók. Igazi kis angyalkák a Murillo képeiről. Ezek az egész családi körnek becéi, szeme fényei, aranyos játékszerei. Isten tartsa meg őket, s nevelje naggyá kitűnő szüleik örömére, a haza javára és büszkeségére!
